A párkapcsolatok java romos állapotokban küzd a fennmaradásáért, másik része a kapcsolatok kialakításán dolgozik. Bárhol is tarts, egyik fontos módja az erős kapcsolódás kialakításának és fenntartásának, hogy tudd, hogyan lehet a másik számára kifejezni a szeretetedet úgy, hogy ő meg is értse, persze az sem árt, ha ez a dolog kölcsönös. Ehhez nyújt segítő kezet Gary Chapman, aki öt fő szeretetnyelvet azonosított:

1. Elismerő szavak: Dicséret, bátorító szavak, és kedves megjegyzések.
2. Minőségi idő: Közösen eltöltött értékes idő, figyelem.
3. Ajándékozás: Olyan ajándékok, ami miatt szándékot, figyelmesség van.
4. Szívességek: Segítő tettek, akiknek a másik életét.
5. Testi érintés: Ölelés, kézfogás, és bármilyen fizikai érintkezés. 

Az öt szeretetnyelv közül mindegyik jelen van az életünkben, és mindegyiket használhatjuk, de nem mindegyiknek van hasonló fontossága.

Hogyan működik?

• Elsődleges szeretetnyelv: Ez az, amelyik a legfontosabb, és amin keresztül a legerősebben érezzük a szeretetet. Ha ezt nem kapjuk meg rendszeresen, akkor hajlamosak lehetünk arra, hogy úgy érezzük, a párunk nem szeret minket eléggé, még akkor is, ha más módokon kifejezi a szeretetét.
• Másodlagos szeretetnyelv: Ez szintén fontos, de nem annyira, mint az elsődleges. Ez egyfajta kiegészítés, amely hozzáad az érzelmi jólétünkhöz, de önmagában nem pótolja az elsődleges szeretetnyelvet.
• Ha elsődleges szeretetnyelv a minőségi idő, és a másodlagos a testi érintés, akkor az ajándékok vagy a szívességek jól eshetnek neki, de nem fognak mély szeretetérzetet kiváltani. Az ilyen gesztusokat inkább "plusznak" fogja értékelni.

Hogyan segít ez a kapcsolatban a szeretetnyelv?

1. Jobb kommunikáció: Tudod, hogyan közeledj a másikhoz oly módon, hogy ő valóban érezze a szeretetedet.
2. Mélység és intimitás növelése: Ha a párunk úgy érzi, hogy megértjük és elfogadjuk őt, ez nagyban növeli a kapcsolat intimitását.
3. Konfliktusok elkerülése: Sok konfliktus abból ered, hogy a felek nem érzik szeretve magukat. A szeretetnyelvek segítenek csökkenteni a feszültségeket.
4. Boldogabb kapcsolat: Ha mindketten úgy érzik, hogy megkapják a szeretetet a nekik fontos módon, az erősíti a kötődést és boldogabbá teszi a kapcsolatot. 

Elismerő szavak

Az elismerő szavak szeretetnyelve azon alapul, hogy a szeretet kifejezése szavakkal történik. Azok, akiknek ez a domináns szeretetnyelvük, különösen érzékenyek a szóbeli dicséretre, pozitív visszajelzésre és bátorító megjegyzésekre.

Hogyan működik az elismerő szavak szeretetnyelve?

Azok az emberek, akik az elismerő szavak által érzik a szeretetet, fontosnak tartják, hogy a másik kifejezze érzelmeit szavakban is. A szóbeli a bátorítás és a kommunikáció támogatása az egyik legerősebb módja annak, hogy szeretve és megbecsülve érezzék magukat. Egy kedves szó vagy akár hosszú ideig is emlékezetes maradhat, és építi az önbizalmukat, erősíti a kapcsolatot.

Példák az elismerő szavakra

1. Dicséret: Az elismerő szavak alapja gyakran a dicséret. Ez lehet egy elismerés a személyes megjelenésre („Gyönyörű vagy ma”), vagy a tulajdonságokra („Olyan kedves és segítőkész vagy”), esetleg a teljesítményre vonatkozó („Nagyszerű munkát végeztél”).
2. Köszönetek és hálanyilvánítások: Az egyszerű „Köszönöm” is sokat jelenthet azoknak, akik az elismerő szavak nyelvét beszélik.
3. Bátorítás: Ha valaki nehéz időszakon megy keresztül, a bátorító szavak nagy hatással rá. A „Hiszek benned” vagy a „Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog” kifejezések megerősítik az illetőt, hogy a másik támogatja őt és bízik benne.
4. Érzelmi kifejezések: Az egyszerű, érzelmeket kifejező mondatok, mint a „Szeretlek”, „Hiányzol”, „Fontos vagy nekem”, rendkívül nagy hatással lehet azokra, akik az elismerő szavak szeretetnyelvét beszélik.

Miért fontosak az elismerő szavak?

• Erősítik az önértékelést: Az emberek önbizalma gyakran növekszik, ha pozitív visszajelzést kapnak. Az elismerő szavak segítségével az emberek értékesnek és megbecsültnek érzik magukat.
• Erősítik a kapcsolatokat: A szóbeli megerősítések közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Az őszinte, kedves szavak abban, hogy a másik fél érezze, törődnek vele.
• Segít a konfliktusok megoldásában: A kapcsolatokban előforduló nézeteltéréseket könnyebben elsimítani, ha elismerő szavak is elhangzanak. Az ilyen típusú emberek különösen érzékenyek arra, ha pozitívan kommunikálnak velük.

Hogyan lehet jobban használni ezt a szeretetnyelvet?

• Legyél őszinte és specifikus: Az általános bókok helyett próbálj specifikus elismeréseket tenni. Például „Nagyon tetszik, ahogyan segítesz másoknak” vagy „Nagyszerű ötlet volt, hogy ezt a problémát így oldottad meg”.
• Ne feledkezz meg az apró dolgokról sem: Az elismerő szavak szeretetnyelvét beszélők számára a kisebb, mindennapi kedves megjegyzések is sokat jelentenek. Egy-egy pozitív megjegyzés is sokat adhat.
• Használj írásos formát is: Ha nem tudsz mindig személyesen dicsérni, egy kedves üzenet, levél vagy akár e-mail is kifejezheti a szeretetet. Az írásos forma hosszabb távon is emlékeztetheti őt arra, hogy megbecsülöd.

Mire érdemes odafigyelni?

Azok, akik az elismerő szavakat értékelik, érzékenyek lehetnek a kritikára vagy a negatív megjegyzésekre. Ha ezek az emberek nem kapnak pozitív visszajelzést, vagy ha gyakran éri őket bántó kritika, könnyen érezhetik úgy, hogy nincsenek szeretve vagy megbecsülve.

Minőségi idő

A minőségi idő: Akik ezt a szeretetnyelvet beszélik, azok számára a jelenlét, a teljes figyelem és az együtt töltött idő a legnagyobb szeretetkifejezés.

Mi is az a minőségi idő?

A minőségi idő nem csupán az együtt töltött idő mennyiségét jelenti, hanem sokkal inkább annak minőségét. Az ilyen időtöltésben a figyelem középpontjában a másik személy áll, és nincsenek külső zavaró tényezők. A minőségi idő lehet egy csendes beszélgetés, egy közös program, vagy akár egy séta, a lényeg az, hogy a teljes figyelem az illetőn legyen.

Miért fontos a minőségi idő?

Azok számára, akik ezt a szeretetnyelvet preferálják, a minőségi idő segít abban, hogy érezzék: fontosak és értékesek a másik számára. Nem elég csak fizikailag, hanem érzelmileg és mentálisan is jelen kell lenni. A közös élmények, az elmélyült beszélgetések, vagy akár az egyszerű együttlét mind-mind erősíti a kapcsolatot és a szeretet érzését.

Hogyan lehet minőségi időt tölteni?

1. Mély beszélgetések: Az elmélyült beszélgetések lehetővé teszik, hogy az emberek valódi kapcsolatot teremtsenek egymással. Ez azt jelenti, hogy nem csak a felszíni dolgokról van szó, hanem olyan témákról, amelyek valóban fontosak a másik számára. A figyelmes hallgatás itt kulcsfontosságú: nemcsak arra figyelünk, hogy mit mond a másik, hanem arra is, amit érez és gondol.
2. Közös élmények: A közös programok, többek között egy kirándulás, egy film megnézése, vagy akár a vacsorafőzés együtt, mind olyan tevékenységek, amelyek erősíthetik a kapcsolatot. Ezek az élmények emlékeket hoznak létre, melyeket a későbbiekben közösen idézhetnek fel.
3. Technológia és idő: A minőségi időnél különösen fontos, hogy ne legyenek zavaró tényezők. Ez azt jelenti, hogy a telefonok, számítógépek és egyéb kütyük félretétele nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a másik fél érezze a teljes figyelmet. Ha valaki mellett ülünk, de közben a telefonunkat nézzük, az nem minőségi idő, mert hiányzik belőle az igazi kapcsolódás.
4. Közös csend: Néha az is elegendő, ha csendben vagyunk együtt. Azok számára, akik a minőségi időt fontosnak tartják, az együtt töltött csend is értékes lehet, ha közben érzelmileg is kapcsolódnak egymáshoz. Egy közös séta vagy egy nyugodt pillanat egymás társaságában szintén lehet egyfajta szeretetkifejezés.

Mire figyeljünk a minőségi idő kapcsán?

• Jelenlét: A minőségi időhöz elengedhetetlen, hogy teljesen jelen legyünk a másik számára. Ez nem csak a fizikai jelenlétet jelenti, hanem azt, hogy mentálisan és érzelmileg is a másikra koncentrálunk. Ha elkalandozunk, vagy mással foglalkozunk, az érzést keltheti, hogy a másik nem igazán fontos.
• Figyelem: Az igazi figyelem kulcsfontosságú. Ha valóban odafigyelünk a másikra, és megmutatjuk, hogy érdekel minket, amit mond vagy tesz, a hatalmas szeretetkifejezés lehet.
• Tervezzünk közös programokat: Azok számára, akik a minőségi időt preferálják, az előre megtervezett közös programok vagy tevékenységek különösen fontosak. Ez megmutatja, hogy fontos nekünk az idő, amit a másikkal töltünk, és hajlandóak vagyunk erősíteni tenni, hogy együtt legyünk.

Példák a minőségi idő szeretetnyelvére

• Közös vacsorák: Ha valaki szereti, ha az étkezést közösen, beszélgetéssel tölthetitek, az remek módja a minőségi idő eltöltésének. A vacsora közben az asztalnál ülve figyelni a másikra, és mély beszélgetéseket folytatni nagyon fontos lehet.
• Rendszeres beszélgetések: Együtt leülni esténként és beszélgetni a nap történéseiről, az érzelmekről, vagy akár a jövő terveiről sokat adhat azoknak, akik ezt a szeretetnyelvet beszélik.
• Közös hobbi: A közös hobbik, mint például a sportolás, zenélés vagy bármilyen közös tevékenység, remek lehetőségek kínálnak arra, hogy minőségi töltsetek együtt. Ezek az élmények erősítik a kapcsolatot és mélyítik a kötődést.

Mi történik, ha nincs elég minőségi idő?

Ha, akinek a minőségi idő a szeretetnyelve, nem kap valaki figyelmet vagy közös a partnerétől, akkor úgy érezheti, hogy elhanyagolják. Számára az együtt töltött idő hiánya egyenlő lehet a szeretet hiányával. Ez hosszú távon érzelmi elhidegüléshez és kapcsolati problémákhoz vezethet.

Ajándékozás

Az ajándékozás szeretetnyelve azon emberekre vonatkozik, akik számára a szeretet egyik legfontosabb kifejeződése az ajándékok adása és fogadása. Az ajándékok nem jelentenek tárgyakat, hanem a szeretet és a gondoskodás fizikai megnyilvánulását. Ez a szeretetnyelv nem az ajándék értékéről vagy méretéről szól, hanem a mögötte álló szándékról, figyelmességről és érzelmekről.

Miért fontos az ajándékozás?

Azok számára, akik ezt a szeretetnyelvet beszélik, az ajándékok nem csak tárgyakat, hanem érzelmi emlékek. Egy ajándék képes arra, hogy emlékeztesse őket a szeretetre még akkor is, ha a másik személy nincs fizikailag jelen. 

Példák az ajándékozás szeretetnyelvére

1. Személyre szabott ajándékok: Az olyan ajándékok, amelyek személyesek és tükrözik a másik egyéniségét vagy érdeklődési körét, nagyon sokat jelenthetnek. Egy könyv, amit a másik mindig is el akart olvasni, vagy egy kézzel készített ajándék, ami megmutatja a befektetett figyelmet, rendkívül értékes lehet.
2. Apró meglepetések: Nem kell nagy vagy drága ajándék ahhoz, hogy valaki érezze a szeretetet. Egy kis édesség, egy szép virág, vagy akár egy kézzel írt üzenetet is kifejezheti az ajándékozás szeretetnyelvét. Az apró, spontán meglepetések sokszor a legnagyobb hatást gyakorolják, mert váratlanul érkeznek, és valóban azt mutatják, hogy a másik gondolt ránk.
3. Emlékezetes ajándékok: Az ajándékok lehetnek szimbolikusak is, melyik különleges eseményt vagy pillanatot idéznek fel. Például egy közös nyaralásról hozott emléktárgy, egy különleges dátumhoz kötődő ajándék vagy egy olyan dolog, amely egy közös élményhez kapcsolódik, mély érzelmi kötődést hozhat létre.
4. Jelentőségteljes ajándékok: A jelentőségteljes ajándékok olyanok, amelyek egy fontos mérföldkövet jelképeznek. Például egy évfordulóra adott ajándék, vagy valami, amit egy fontos pillanatban kap a másik, olyan jelentéssel bírhat, amely mélyebb, mint maga a tárgy.

Mire figyeljünk az ajándékozásnál?

• Az ajándék nem a tárgy értékéről szól: Az ajándékozás szeretetnyelvét beszélő emberek számára nem az ajándék anyagi értéke a fontos, hanem az, hogy a másik gondolt rájuk. Az idő, amit az ajándékra vagy elkészítésére fordítottak, sokkal fontosabb, mint az ára.
• Figyelemesség és szándék: Az ajándékozás szeretetnyelvének lényege a figyelmesség és az ajándékozó szándéka. Az ajándéknak valami olyasmit kell tükröznie, ami a másik számára személyes vagy különleges. Ha az ajándék figyelmetlen vagy személytelen, az ellentétes hatást válthat ki.
• Az ajándékozás rendszeressége: Az ajándékozás szeretetnyelvét beszélők számára nem csak az alkalmi, nagy ajándékok fontosak, hanem a rendszeres kis meglepetések is. A kis figyelmességek időről időre ismételve azt az üzenetet hordozzák, hogy a másik fontos nekünk, és gondolunk rá.

Hogyan adhatunk ajándékot tudatosan?

1. Legyünk figyelmesek a másik igényeire: Ahhoz, hogy megfelelő ajándékot válasszunk, érdemes figyelni arra, hogy a másik mire vágyik, mit szeret, és mi jelenti számára az örömöt. Egy ajándék akkor igazán értékes, ha a másik egyéniségéhez és ízléséhez illik.
2. Ne hagyjuk, hogy a hétköznapok felemésszék az ajándékozás lehetőségét: Nem kell megvárni különleges alkalmakat az ajándékozáshoz. Az apróságok a hétköznapokban is erősíthetik a kapcsolatot, és figyelmesen éreztetik a szeretetet.
3. Tegyünk személyessé az ajándékokat: A személyes ajándékok, például egy fényképes emléktárgy, egy közösen megélt pillanatra emlékeztető dolog, vagy valami, amit egy másik szeretett volna, rendkívül mély érzelmi hatást gyakorolhatnak.

Mi történik, ha elhanyagoljuk az ajándékozást szeretetnyelvét?

Azok, akik számára az ajándékozást az elsődleges szeretetnyelv, mélyen csalódhatnak, ha nem kapnak ajándékot, vagy ha az ajándékok személytelenek. Számukra az ajándék a szeretet kézzelfogható kifejezése, így ha nem kapnak ajándékot, úgy érezhetik, hogy nem értékelik őket, vagy nem figyelnek rájuk.

Szívességek

A szívességek szeretetnyelve azok számára fontos, akik a szeretetet leginkább a tettekben, szolgálatban érzékelik. Az ilyen emberek számára a szeretet bizonyítéka az, amikor egy másik gyakorlati segítséget nyújt nekik, átvállalva bizonyos feladatokat, melyeket az életüket. A szívességek szeretetnyelvén keresztül a szeretet kifejezése cselekedeteken alapul, ami az együttérzésről, gondoskodásról és törődésről szól.

Mit jelent a szívességek szeretetnyelve?

Azok számára, akiknek ez az elsődleges szeretetnyelve, annak a tettek, mint a házimunka elvégzése, a segítségnyújtás vagy bármilyen más feladat átvállalása sokkal többet jelentenek, mint szavak vagy ajándékok. Számukra ezek a szívességek a szeretet fizikai megnyilvánulásai. Az, hogy valaki energiát, időt és figyelmet fordít arra, hogy azt az életüket, azt mutatja, hogy törődik velük és szeretettel fordul hozzájuk.

A szívességek szeretetnyelvébe olyan mindennapi tevékenységek is beletartoznak, mint például az autó megjavítása, az ételek elkészítése, a gyermekek ellátása, vagy akár a bevásárlás elintézése. Ezek a tettek sokkal többet jelentenek annál, mint amit elsőre látszanak: mély érzelmi kapcsolódást és gondoskodást hordoznak.

Példák a szívességek szeretetnyelvére

1. Házimunka elvégzése: Egy egyszerű segítség a házimunkában, mint például a takarítás, a mosogatás vagy a rendrakás, nagy szeretetkifejezés lehet azok számára, akik a szívességek szeretetnyelvét beszélik.
2. Kisebb napi feladatok átvállalása: Az olyan egyszerű dolgok, mint az autó tankolása, a bevásárlás elintézése vagy egy fontos dolog elintézése a másik helyett, szintén nagy hatással bír. 
3. Gondoskodás a gyerekekről: Ha egy szülő fáradt, kimerült, és valaki átvállalja a gyerekek gondozását akár csak egy rövid időre is, a hatalmas szeretetkifejezés. Ezzel nemcsak a másik terheit csökkented, azt is mutatod, hogy törődsz azzal, hogy neki könnyebb legyen.
4. Kisebb gesztusok: Egy csésze kávé készítése reggel, vagy a másik kedvenc ételének elkészítése, olyan apró gesztusok, amelyek szintén a szívességek szeretetnyelvéhez tartoznak. Ezek a cselekedetek azt üzenik, hogy a másikra figyelsz, és megpróbálod neki jobbá tenni a napját.

Mire figyeljünk a szívességek szeretetnyelvénél?

• Önkéntesség: A szívességek szeretetnyelvében nagyon fontos, hogy a segítségnyújtás önkéntes legyen. Ha valaki kényszerítve érzi magát arra, hogy segítsen, az nem igazán szeretetkifejezés, mert nem a gondoskodás és figyelmesség áll mögötte.
• Szándék és figyelem: A szeretet kifejezése a tettekben akkor működik igazán, ha mögötte a másikra való odafigyelés áll. Ha valaki csak azért tesz meg egy szívességet, mert „muszáj”, vagy mert elvárják tőle, az nem váltja ki azt a szeretetérzetet, amit a szívességek szeretetnyelvét beszélők keresnek.
• Észrevenni, mire van szüksége a másiknak: Azok számára, akik a szívességek nyelvén beszélnek, különösen fontos, hogy a másik figyeljen az igényekre. Észrevenni, mikor van szükségük segítségre vagy támogatásra, és önként cselekedni, az igazi szeretet kifejezése.

Hogyan fejezhetjük ki a szeretetünket szívességek által?

1. Tudatosítsd a másik szükségleteit: Ha észreveszed, hogy a partnered stresszes vagy túlterhelt, ajánld fel a segítséget. Tudd meg, miben van szüksége, és tedd meg azt anélkül, hogy kérnie kellene.
2. Apró, figyelmes cselekedetek: Nem kell nagy dolgokra gondolni. A kisebb, mindennapi szívességek, mint például a mosás elindítása, a vacsora elkészítése vagy akár egy kis szerelési munka elvégzése is sokat számít.
3. Ne várj viszonzást: A szívességek szeretetnyelvében a cselekedetek nem azért történnek, hogy cserébe valamit kapjunk. Ezek a tettek önzetlenek, és az igazi szeretetkifejezés mögött az áll, hogy a másik boldogsága és kényelme fontosabb, mint a viszonzás.
4. Készségesen segíts: Ne várj arra, hogy megkérjenek egy szívességre. Ha látod, hogy szükség van rá, lépj előre és ajánld fel a segítséget. Ez azt mutatja, hogy odafigyelsz a másikra és hajlandó vagy támogatni.

Mi történik, ha nem kapnak szívességeket?

Azok, akiknek ez az elsődleges szeretetnyelvük, könnyen érezhetik úgy, hogy elhanyagolják őket, ha nem kapnak szívességeket vagy segítséget. Számukra a tettek a szeretet fő kifejezési formái, és ha ezt nem tapasztalják a másik részéről, úgy érezhetik, hogy nem értékelik őket vagy nem figyelnek rájuk eléggé. Ennek következtében érzelmi távolság alakulhat ki a kapcsolatban.

Testi érintés

A testi érintés szeretete azokra az emberekre vonatkozik, akik számára a legfontosabb kifejeződése a fizikai kontaktus. Ez a szeretetnyelv azt jelenti, hogy az érzelmi kötődést és szeretetet leginkább a testi közelségen érzi.

Mit jelent a testi érintés szeretetnyelve?

A testi érintés szeretetnyelven beszélő emberek számára a fizikai kapcsolat elengedhetetlen az érzelmi kötődéshez. Az ölelés, csók, simogatás, kézfogás vagy akár egy vállveregetés is azt az üzenetet hordozza, hogy a másik fontos, és érzelmileg kapcsolódnak hozzá. Ezek az érintések nem csupán fizikai érintkezések, hanem mély érzelmi kapcsolódást tükröznek.

A testi érintés nem jelent szexuális érintést, sokkal inkább a fizikai közelségre és kapcsolódásra épül. Egy apró érintés a vállon, egy szeretetteljes ölelés vagy kézenfogva járás mind olyan gesztusok, amelyek a szeretet kifejezését szolgálják.

Miért fontos a testi érintés?

Azok számára, akiknek a testi érintés az elsődleges szeretetnyelvük, az érzelmi biztonság és kötődés leginkább fizikai kontaktuson keresztül alakul ki. Az érintés megnyugtató, megteremti az intimitás érzését, és erősíti a kapcsolatot. Ha egy kapcsolatban nem történik rendszeresen testi érintés, az elhagyatottság érzését okozhatja.

Példák a testi érintés szeretetnyelvére

1. Ölelés: Egy egyszerű, hosszú ölelés erősíti a kötődést és bizalmat a kapcsolatban. Az ölelés megerősíti, hogy a másik közel van hozzánk, és fontos számunkra.
2. Kézenfogás: Azok számára, akik a testi érintés szeretetnyelvét beszélik, a kézenfogás közelséget és érzelmi kötődést közvetít. Ez a fizikai kapcsolat a szeretet, a támogatás és az egység kifejezése lehet.
3. Csók, puszi: A csók szintén erős szeretetnyelv, amely fizikai közelséget és intimitást teremt. Ez nemcsak a romantikus kapcsolatokban fontos, hanem a baráti vagy családi kapcsolatokban is, ahol egy puszi szintén szeretetet közvetít.
4. Simogatás vagy érintés: A finom simogatások, a haj, váll megsimogatása mind olyan apró, de jelentős kézzel tett gesztusok, amelyek a szeretet fizikai kifejeződései. Ezek a gesztusok megerősítik a másik felé irányuló érzelmi figyelmet és támogatást.
5. Közelség keresése: Akár a közös kanapén ülés, mint fizikai közelség, akár egy érintés az étteremben, mind azt közvetíti, hogy a másik fontos és érzelmileg kötődünk hozzá. 

Mire figyeljünk a testi érintés szeretetnyelvénél?

• Kölcsönös beleegyezés: Fontos, hogy az érintés mindig kölcsönös beleegyezésen alapuljon. Az érintésnek akkor van pozitív hatása, ha a másik személy is nyitott rá és kellemesnek érzi magát. 
• Rendszeresség: Azok számára, akik a testi érintést értékelik, fontos, hogy az érintés rendszeres legyen. Ha hosszabb ideig nem kapja meg ezt a fajta fizikai szeretetkifejtést, az érzelmi elhagyatottság érzést okozhat.
• Figyelmesség: Az érintésnek figyelmesnek és szeretetteljesnek kell lennie. Egy gyors, figyelmetlen érintés nem adja át azt az érzelmi kötődést, amit egy gondoskodó, finom érintés képes közvetíteni.

Hogyan fejezhetjük ki a szeretetet testi érintés által?

1. Keressük a fizikai közelséget: Azok, akiknek a testi érintés az elsődleges szeretetnyelvük, értékelik, ha a partnerük, családtagjuk vagy barátjuk rendszeresen keres fizikai közelséget. Ez lehet egy ölelés, egy kis simogatás vagy akár csak egy kézfogás.
2. Apró gesztusok: A mindennapi apró érintések, vagy egy kézfogás, képes fenntartani az érzelmi kapcsolatokat. Ezek a gesztusok azt üzenik, hogy a másik fontos, még a legnehezebb napokon is.
3. Megnyugtató érintések: Nehéz pillanatokban az érintés különösen fontos. Egy ölelés vagy egy gyengéd simogatás sokszor többet jelenthet a szavaknál, és azt üzeni, hogy ott vagyunk a másik mellett, támogatjuk és együttérzünk vele.
4. Fizikai érintés fontos pillanatokban: Fontos események alkalmával, vagy egy nehéz munkahelyi nap után a testi érintés (pl. egy ölelés vagy csók) hatalmas erőt adhat és növeli az érzelmi kötődést.

Mi történik, ha nincs elég testi érintés?

Azok számára, akik számára a testi érintés az elsődleges szeretetnyelv, ha hiányzik az érintés, könnyen érezhetik magukat elhanyagolva, magányosan vagy érzelmileg távolságtartónak. Ha egy kapcsolatban nem érkezik elég testi érintés, az érzelmi elhidegüléshez vezethet.

Sokféleképpen ki lehet fejezni a szeretetet mások irányába, ha elég figyelmes vagy, és fontos számodra a másik tedd meg, mert szeretet nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Hogy milyen egy nárcisztikussal élni? Egy igazi személyiségzavaros emberrel, akit mindenki imád, aki mindenhol segít, megbízható, és mellette remek munkaerő? Hmm, némiképp más képet mutat otthon a 4 fal között ugyanez az ember.

Ha már rájöttél arra, hogy erősen nárcisztikus a párod, talán eljutottál arra a megállapításra, hogy Te magad vagy a felmosórongy, egy használati tárgy, egy eszköz, amit használnak, de nem becsülnek. Te vagy az a Senki, akinek kötelességei vannak, de nem lehetnek érzései, gondolatai, véleménye vagy kritikája pláne nem, mert kitör a veszekedés vérvörös vulkánja.

Valószínűleg kerested az okokat magadban, hogyan jutottatok ide, hisz ki más lehetne minden rosszért hibás a kapcsolatban, mint Te egyedül, hisz Őnagysága tökéletességével nem tudsz versenybe lépni, s talán nem is akarsz.

Bizonyára végig hallgattad már párszor, hogy mennyire zavart, féltékeny, kontrollmániás, türelmetlen vagy és bezzeg a kolléga/nő, szomszéd, meg a kismacska az utcáról milyen csodás személyiségek hozzád képest. Ó, ezt nem direktben kaptad? Árnyaltan? Valahogy összeugrasztott egy harmadik személlyel, hogy aztán elmondhassa rólad, mennyire összeférhetetlen vagy, ő pedig maga a megtestesült áldozat, akit a rossz sorsa ver egy ilyen párral, mint Te vagy?

Igen, ez így normális, legalábbis neki az áldozatnak, aki valahogy mindig olyan helyzetekbe kerül, ahol Te a főgonosz vagy, akinek egyetlen célja az, hogy uralkodj felette és kontrollt gyakorolj. Legalábbis azokban a lyukas időszakokban, amikor még tiszta az agyad, mert azt garantálom, meg fogsz őrülni amikor:

- próbálod kihámozni abból a rengeteg egymásra hányt szóból a lényeget, aminek nincs egy csepp értelme sem, vagy

- úgy megzavarja a valóságérzékelésedet azzal, hogy megkérdőjelezi az emlékeidet, hogy azt se tudod elzártad, vagy meggyújtottad a gázt, vagy

-  érvényteleníti az érzéseidet, így már azt sem fogod tudni jogosan érzed-e azt, amit érzel.

Mindegy is, egyszer eljutsz abba az állapotba, hogy kiabálsz, veszekszel, tele vagy elfojtott dühhel, haraggal. Normális emberként szeretnéd megbeszélni, hisz ismered az asszertív kommunikáció egy-egy módját, ki tudod fejezni az érzéseidet, azt hiszed tudod mit gondolsz. Egészen addig, amíg elé nem állsz és elkezded az „Amikor azt mondod, hogy….., én azt éreztem, hogy…” kezdetű mondatot. Ilyenkor ki szokott derülni:

-          lIyet nem mondott.

-          lIyen érzésed Neked nem lehetett, hisz semmi bántót nem közölt.

-          Ez csak a Te érzésed (azaz csak így gondolod, beképzeled).

-          Már megint kötekedsz, már megint veszekedést kezdeményezel.

-          Folyamatosan kontroll alatt tartod, még azt is megmondod hogyan viselkedjen.

-          Egyszerűen nem figyel Rád, híreket olvas, vagy e-mail írásába kezd.

-          Elvonul és némaságba burkolózik.

Különben tényleg van hiba a gépezetedben: nem vetted figyelembe, hogy empátiája igen kevés, ha van is valamennyi, azt nem Rád fogja fecsérelni. Hoppon maradtál barátom. Fáj? Dühös vagy? Ostobának érzed magadat, amiért problémát akartál megbeszélni?

Hatalmas veszekedés lett abból az egyszerű dologból, amit 2 perc alatt meg lehetett volna oldani, és Te nem érted hol csúsztál el?  Már megint azon gondolkodsz hol rontottad el? Megbeszélted már az időpontot a terapeutával, akihez elirányított, mert nem vagy normális?

Nem túlzás, szükséged lesz egy nagyon jó terapeutára, aki a letaposott önértékelésedet, önbecsülésedet, önbizalmadat összelapátolja. De nyugi, mire ide eljutsz, már minden mindegy lesz, mert a rengeteg leértékelés, és kritika hatására már teljesen elveszíted a talajt a lábad alól, és fogalmad sem lesz mi a valóság és mik azok az apró képzelgések a fejedben egy érző, mosolygós, kedves emberről, aki valaha voltál.

Megváltoztál, nagyon megváltoztál és nem is érted mi történt, hisz anno, még a kapcsolatotok elején imádott, felemelt, a világ legszerencsésebb embere voltál, és azt hitted kifogtad az arany halat és boldog leszel vele amíg csak élsz. Majd a nagy idealizálás végén megtapasztalod a leértékelést, és az az időszak is eljött, amikor előszeretettel megszégyenít, megaláz mások előtt.

Bármennyire úgy tűnik, akár saját magadnak is, hogy Te megbolondultál, elvesztetted a józan eszed, és talán azt gondolod Te vagy egy bántalmazó ember, ne ess kétségbe. Mindig van segítség. Ilyen esetekben terapeutához fordulj segítségért, azonban a játszmák felismerésében, bántalmazó kommunikáció elemzésében rengeteg segítő szakmában dolgozó is tud segíteni, illetve nagyon jó könyveket találsz a témában.

A nárcisztikus személyek által alkalmazott játszmák sokféle formát ölthetnek, és gyakran manipulációra vagy érzelmi zsarolásra építenek. Íme néhány gyakori nárcisztikus játszma:

1. Gaslighting:  Ez a módszer arra irányul, hogy a másik félt kételyekkel töltse el a saját érzéseit, emlékeit és valóságérzékét. A nárcisztikus személy képes megkérdőjelezni a másik emlékeit vagy érzéseit, így kétségbe vonva a partner valóságérzékelését.

2. Áldozat szerepe:  A nárcisztikus személy gyakran az áldozat szerepébe helyezi magát, hogy elkerülje a felelősséget a saját viselkedéséért, és így együttérzést vagy sajnálatot ébresszen másokban.

3. Kritika és leértékelés:  A nárcisztikus személy gyakran kritizálja vagy leértékeli a másikat, hogy megerősítse a saját felsőbbrendűségét. Ez a játszma aláássa a partner önértékelését.

4. Jó és rossz rendőr játszma:  Ez a technika a másik fél manipulálására szolgál, ahol a nárcisztikus személy az elején kedves és támogató, majd később elvárásokat támaszt vagy kritikát fogalmaz meg, ezzel zavart keltve a másikban.

5. Féltékenység és birtoklás:  A nárcisztikus személy gyakran próbálja irányítani a partnerét, például féltékenységgel vagy birtoklással, hogy elérje, hogy a másik csak rá figyeljen.

6. Kivonulás:  Ha a nárcisztikus személy úgy érzi, hogy a helyzet nem kedvező számára, hajlamos lehet hirtelen eltűnni vagy elhúzódni, így manipulálva a másik fél érzelmeit.

7. Szenvedélyes idealizálás, majd leértékelés:  A nárcisztikus személy először idealizálja a partnerét, majd hirtelen leértékeli vagy elutasítja, ezzel zűrzavart és érzelmi instabilitást okozva.

8. Nyilvános megszégyenítés:  A nárcisztikus személy hajlamos lehet a másik megszégyenítésére vagy megalázására mások előtt, hogy erősítse saját hatalmát.

Ne feledd, mindig van megoldás, az őrület amiben élsz, kicsit sem normális.

A Kineziológus

Cégvezetés – légy tökéletes program – versengő konfliktuskezelés

Jól hangzik ugye? Egy vezető, aki tökéletesen szeretné ellátni a feladatát és mellette hajtja a versengési kedv.

Gyakorlatilag mindenki arra gondol, hogy remek összeállítás, biztos kézben a cég, valószínűleg hatalmas profitokat termel, a versenyszellem arra ösztönzi a kollégákat, hogy hasonlóképpen gondolkodjanak, és hozzák ki a legtöbbet magukból és a munkájukból is. Nyilván egy olyan világban, ahol nincs frusztrációs csomagja az embereknek, nagyon szépen tud működni, azonban nézzük meg a hátrányait és árnyoldalait is ennek a történetnek. Ugyanis akadnak olyan dolgok, amin érdemes elgondolkodni…

A versengő konfliktuskezeléssel megáldott embernek nagyon fontos, hogy egy-egy vitában felülkerekedjen, aktívan védi a saját érdekeit, ám csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem veszi figyelembe a másik embert. Maximálisan a saját győzelme a cél, és ezért bátran ki is áll, érvel, és meg is győz másokat. Nagyon jó tulajdonság is lehet, ha a megoldást kereső stratégia is a vérében van, és megfelelő önismerettel rendelkezik ahhoz, hogy tudjon racionálisan gondolkodni akkor is, ha a vita hevében elfelejtené a célokat.

Mielőtt tovább lépnénk, érdemes pár szót ejteni a légy tökéletes programról. Ez egy olyan beidegződés, ami arra ösztönzi azokat az embereket, akik hordozzák, hogy mindent tökéletesen csináljanak, hiba nélkül. Nagyon jó tulajdonságnak tűnik, azonban van egy apró vonzata is, azt hiszik, hogy csak akkor lehet őket szeretni, ha mindent tökéletesen csinálnak, tehát, ha tévednek, hibáznak, akkor vége a világnak, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy teljesen kifordulnak magukból és elvesztik a racionalitásukat, feszültek, idegesek lesznek attól, ha tévednek. Természetesen a kritikai érzékük páratlan.

Megérkeztek a problémák is. A versengő, aki nem a probléma megoldásán akar dolgozni, hanem azon, hogy győzelemre vigye a vitás helyzetet, ráadásul befeszül attól, ha hibázik bármiben is, és még kritikában is nagyon jó, gyakorlatilag egy olyan hadvezérré válik, aki még akkor is hadakozik, ha már rég le kellett volna tennie a fegyvert.

Hogyan nyilvánul meg egy munkahelyi környezetben? Bólogató Jánosokra van szüksége, akik elfogadják a véleményét, támogatják, azonban nincs önálló véleményük, és eszükbe sem jut, hogy megoldásokat keressenek. Jó hosszú ideig lehet tárgyalni a semmin, és bólogatni arra, amit a főnök mond. Tilos új utakat keresni, ötleteket felhozni és kiemelkedni az átlagból. A klasszikus nyalizás, bevágódás, kedveskedés a megoldás, azaz megoldás keresése helyett tessék nagy szemekkel nézve pillákat rebegtetni, mert ellenkező esetben jön a végeláthatatlan hiszti. Teljesen mindegy, hogy férfiről, vagy nőről beszélünk, ugyanis a hisztériát ugyanazzal az energetikával mozgatják.

Iszonyatos energiákat képesek elvenni a másik embertől, főleg, ha az nem a versengők közé tartozik, hanem például a megoldást keresők közé. Ha ez a két ember összekerül, akarva, akaratlanul kialakul egy álló háború, ahol a megoldást kereső folyamatosan megoldásokat kínál, míg a versengő teljes szétszórtsággal hadakozik és eszébe sincs megoldani a problémát, ám helyette körmondatból körmondatba menekülve beszél a semmiről. Kritikus, fogást keres, megsértődik, beszól, és egyetlen egy dologgal nem haladnak előre, a probléma megoldásával.

Minden versengőnél van egy pont, ahol elszakad valami a lelkükben. Ez az a pillanat, amikor megfordíthatatlanul vége a logikának, és már meg sem hallja miről beszélsz. A szíve felpörög, a hangja eltorzul, a testtartása fenyegetővé válik, és már csak az a célja, hogy legyőzzön, bocsánat, de inkább lenyomjon. Ezt, egy vezető pozícióban lévő ember nem teheti meg. Tudod miért? Mert megítélik. Szó nélkül leírják.

Ha valóban egy ilyen emberrel szeretnél együtt dolgozni, akkor légy maximálisan alkalmazkodó, szeresd a hosszú csendes beszélgetéseket, a vég nélküli értekezleteket, csinálj úgy, mintha tennél valamit, ám legjobb, ha nem csinálsz semmit. Vigyorogj, tologasd a papírokat, és mesélj arról mennyi munkád volt, és ne csodálkozz azon, hogy minden estére kimerülsz.

Kicsit ironikus, kissé eltúlzott, ám mégis rengeteg mondanivalója a fenti gondolatoknak. Egy Főnök, aki számára csak a saját igaza létezik, nem tud nagy lépéseket tenni előre, bármekkora is legyen a versengés benne.

- Hidd el Noémi, könyvet tudnék írni azokról a nőkről, akikkel az elmúlt hónapok alatt randiztam. Borzasztó történeteket meséltek a férfiakról, aminek a vége mindig ugyanaz volt. Becsapták, lehúzták, leléptek….és nem csak egy-két nőről beszélek, szinte mindegyik tudott legalább egy ilyen sztorit mondani az életéből.

- Ne viccelj már! Ennyire ostobák lennénk mi nők, hogy nem látjuk át ezeket a helyzeteket?

- Á, dehogy. Mind nagyon okos, intelligens, értelmes, akik jó anyagi körülmények között élnek, és biztos munkahelyi háttérrel rendelkeznek, vagy önálló vállalkozásban működnek.

- De akkor mi az oka annak, hogy válogatás nélkül mindent bevesznek, amit egy ismerkedős oldalon a férfiak mondanak? Szeretethiány, egyedüllét, vágy a szexualitásra, esetleg a hiányzó figyelem, amit egy férfitól kaphat egy nő? Miért engedik, hogy kihasználják, megalázzák őket?

- Őszintén mondom, fogalmam sincs, és azt is, hogy jómagam sem értem, amikor erről beszélgetni kezdünk. Nekem például bevett szövegeim vannak az ismerkedéshez, tehát nyilván másoknak is. Már be se szoktam pötyögni egyesével mindenkinek, csak másolom.

- Most ezt komolyan mondod?

- Persze. Nekem célom van a nőkkel, és nekik is céljaik vannak velem. Egy jóképű, értelmes pasi vagyok, aki szeret beszélgetni, lehet is velem sokféle témáról gondolatokat cserélni. Odafigyelek a másikra, őszinte vagyok, és megteremtett egzisztenciával rendelkezem. Az a helyzet, hogy ezeken az oldalakon a keresett, nagyon jónak számító pasik közé tartozom, akire vágynak a nők.

- Azért a „…célom van a nőkkel…” mondatodra reagálva, mindketten tudjuk, nem akarod őket feleségül venni. Mégis mivel éred azt el, hogy ennek ellenére örülnek, ha veled lehetnek és nem érzik magukat becsapva?

- Őszintén beszélek, tudják mire számíthatnak, nincsenek illúzióik, helyén kezelik a dolgot. Én elmondom milyen élethelyzetben vagyok, nem hazudozok, nem szépítem a dolgokat, és ettől a nők teljesen nyitottá válnak, és befogadóvá, sőt megelégedéssel fogadják, hogy végre valaki, aki egyenesen elmondja mit akar. Tetszik nekik a magabiztosságom, és a céltudatosságom.

- Mindenki belemegy a játékba?

- Nem. A nőket is kategóriákba lehet sorolni a társkeresőkön. Van, aki rám ír. Csúnya ilyet mondani, de ebből már tuti semmi komolyabb dolog nem lehet, maximum egy intim együttlét, mert elhelyezi magát egy könnyen megkapható fiókba, aki már kevesebb tiszteletet és megbecsülést érdemel, mint akiért meg kell dolgozni. Aztán ott vannak azok, akikre én írom a bevált szöveget. Nyilván első ránézésre kiválogatom ki az, aki tetszik, szimpatikus, jó csaj.  Aztán megkeresem egy köszönéssel, majd pár gondolattal, aminek az a lényege, hogy a második mondatváltás után, már leválogatható kivel kezdjek, kivel nem. Akinek bejön az egyenes, barátságos stílusom, és tetszik az, amit kínálni tudok, ők benn maradnak a szűrőben, a többi 30 % kiesik. Ők maguktól lépnek le.

- Ezek szerint Te szelektálod az embereket?

- Hogyne. Ez a lényege ennek az egész húspiacnak. Leválogatjuk kinek mire van szüksége, és mindenki azt kapja, amit keres, ezáltal mindenki elégedett. Ha hozzátesszük, hogy én vagyok ezen a húspiacon a bélszín, akkor okkal elégedettek velem a Hölgyek.

- Azt gondolom, megfogalmaztad a lényeget, amit sokan érezhetnek akkor, amikor a neten keresgélnek kapcsolatot. Ez az egész történet olyan számomra, mint egy játék, egy „árnyjáték”, amelyben élő szereplők vesznek részt, szórakoznak, úgy tűnik érzelemmentesen vesznek részt a játékokban, mégis igazi érzelmekkel, lelkiséggel vannak ott, ami aztán sérül, de ez senkit nem érdekel. Én inkább egy olyan oldalt látok, ahol mindegyik félnek adott sérülései vannak, amik kezeletlenül ott maradtak a lelkükben, és ez az oka annak, hogy örök párkeresésben, reményekkel telve töltik az életüket.

Tudod kedves olvasó, én mégiscsak azt gondolom, hogy ne kergess ábrándokat, ne akard elhinni a hamis üzeneteket, de tudd, hogy igenis vannak olyan párkapcsolatok, amik működnek, és megérdemled, hogy megtaláld. Igenis van szeretet, szerelem, és igenis vannak szövetségek, amik kitartanak, akár életen át is.

Zárásként pedig tiszta szívvel és őszintén azt kívánom, hogy keresd a megfelelő utakat, amik elvezetnek ahhoz az emberhez, akivel békében, és boldogságban tudsz élni, akár évtizedeken keresztül is. Ha kell, lépj rá az önismeret útjára, vagy túrd fel azokat a blokkokat, amik megakadályoznak a boldogságodban. S akár tetszik, akár nem, de ha önmagunkkal békében vagyunk, úgy a világgal is, mindenki olyan társat vonz be maga mellé, amire felkészült.  

A szülői minták, az anyával való kapcsolat hatásai az életünkre, mindig is kedvenc téma volt, ma sincs ez másként. Különösen érzékeny az anya fia kapcsolat boncolgatása, legalábbis akkor, ha egy felnőttkori párkapcsolatot vizsgálunk.

Ahogyan a lányoknak az édesapjuk meghatározó szerepet tölt be, úgy az anyák és fiaik között lévő kapcsolatról is elmondható, hogy igazán különleges, semmivel össze nem hasonlítható. Az édesanya szíve alatt hordja gyermekét, így a kettejük kapcsolata jóval korábban elkezdődik, mint bárki mással. Az anya jelenti a babának az életben maradást, a test a testében fejlődik, és a világot a szervezet reakcióiból ismeri meg, általa nyilvánul meg lelki biztonság, vagy zaklatottság formájában már az anyaméhben is. 

Születés után a baba testi-lelki fejlődése az édesanyjától függ, hisz napi 24 órában ő van mellette. A sorskönyvi döntéseink nagyon korán kialakulnak. Ahogyan anya viszonyul a fiához, a fiú akként fogja definiálni a nőket. Ha a nő megbízhatónak tűnik a kisfiú számára, hisz érzelmileg elérhető, számíthat rá, megbízhat benne, úgy kialakul benne egy kép a nőkről, akik megbízhatóak, kedvesek, szerethetők. A későbbi kapcsolataiban bizalommal fog fordulni a nők irányába, nyíltan és őszintén. Ha hiányzik ez a bizalom, sőt nem megbízhatónak ítéli az anyját, aki néha ad neki enni, ha éhes, máskor hagyja még sírni, és nem kiszámítható számára a viselkedése, azaz nem következetes maga a felnőtt, úgy a gyermek kiterjeszti ezt a gondolatot a nőkre általában. Nyilván egy alapgondolattal, ami azt fejezi ki egy felnőtt férfi számára, hogy a nők nem megbízhatónak, nagyon nehéz jó párkapcsolatot kialakítani, hisz az ismerkedéshez szükséges nyitottság is sérül a bizalmatlanság miatt.

Ha a férfi önbizalmát vizsgáljuk, és megnézzük, hogy mit közvetített feléje az édesanyja, valószínű sok érdekes összefüggésre találunk. Ha az anya folyamatosan azt adta fia tudtára, hogy a szomszéd kiskölyök bezzeg nem utálja a spenótot, bezzeg ő jobb jegyet kapott, gyakorlatilag kifejezi gyermeke számára, hogy nem vagy elég jó nekem. Légy tökéletes, hisz csak azt lehet szeretni, aki mindenben utolérhetetlen. Mit érez ez a felnőtt férfi? Azt, hogy nem elég jó ahhoz a nőhöz, akit ő szeret, sőt bármit megtehet akkor sem lesz elég jó. Jó érzés ez bárkinek? Nem, nagyon nem jó érzés, és rendkívül önbizalomromboló. Az édesanyák, akik úgy szeretik gyermeküket ahogy van, és elfogadják olyannak, amilyen, megadják az alapokat egy egészséges önbizalomhoz. Természetesen az elfogadás nem egyenlő a mindent ráhagyok magatartással.

Az önbecsülés érzését az anya viselkedésével adja át fiának. Ha a gyermek azt látja, hogy anyukája magabiztos, értékesnek, szerethetőnek tartja önmagát, úgy ez lesz számára természetes, és felnőtt korában önmagát is ilyennek fogja látni. Egy férfi, akiről süt a magabiztosság, és azt mutatja, hogy lásd én egy szerethető ember vagyok, be is vonzza maga mellé a nőt, és megvalósítja sorsát.

Női minta, azaz hogyan viselkedik az anyuka, mint nő? Hogyan öltözködik, milyen a jelleme, hogyan bánik a férfiakkal? Vezet-e háztartást, süt-főz, mellette érvényesül-e nőiessége? Mind olyan kérdések, amik mintaként szolgálnak majd felnőtt korban a férfinak. Vagy pont olyan feleséget szeretne, mint az édesanyja, vagy pont az ellenkezőjét. Tudat alatt így keresgél, és olyan nőt szeretne maga mellé társnak, aki az elképzeléseiben az ideális nőről él.

Amikor egy szoros anya-fia kapcsolatban megosztják egymással az érzéseiket, gondolataikat, véleményüket a világgal kapcsolatban, a fiúgyermeknek rálátása nyílik arra, hogy milyen összetett feladat a női szerep. Megtanulja tisztelni a nőket, és megbecsüli odaadó munkájukat. Sokszor váló ok, hogy magára marad a nő a háztartással, és nem érti a férfi a problémát, hisz otthon is ezt látta, és anya sose panaszkodott. Valljuk be őszintén, hogy egy férfi, aki átlátja, átérzi anyjának feladatait, az érzékenyen fog hozzáállni ahhoz, hogy a felesége számára, aki gyermekei anyja, megkönnyítse a terheit.

Nagyon fontos, hogy az anya hogyan viselkedik a párkapcsolatában. A kisfiú figyel, és vagy tetszik neki amit lát, vagy nagyon nem. Ha megvizsgáljuk, hogy az elnyomó kapcsolatokban egy nő is lehet erősen domináns és mérgező természet, megértjük, hogy talán nem olyan jó dolog végig nézni, ahogyan az anyukája terrorba helyezi a férjét. Nyilván, ha egy kisfiú ebből kiindulva meghozza a döntését, hogy a nők elnyomják a férfit, az két irányba indulhat. Vagy belenyugszik, elfogadja sorsát, és majd ő is el lesz nyomva, vagy megfogadja, hogy felette egy nő sem fog uralkodni. Ebben az esetben bizony ő lesz az irányító fél, aki olyan párt választ magának, akit lehet irányítani, és minden esetben érvényre fogja juttatni az akaratát a másik kárára. Se egyik, se másik hozzáállás nem vezet boldogsághoz.

Anya-fia kommunikáció. Egy férfi, aki ismeri a női lelket….no hiú ábrándokat ne kergessünk, de tartsuk szem előtt, hogy a fiú, aki sokat beszélget édesanyjával, annak nem lesz gond, hogy megértesse magát a nőkkel. Másként gondolkodunk, más elképzeléseink vannak, mégis így kerek egész a világ, és az elfogadás egy párkapcsolatban nagyon fontos.

Kedves édesanyák, amilyen fiút neveltek, olyan világot teremtetek. Fejezzétek ki bátran gondolataitokat, érzéseiteket és szeressétek, ahogyan eddig is szerettétek őket, mert a férfi úgy fog bánni a nővel, ahogyan azt az anya tanította lényével és természetével.

Öreg vagyok én már, hogy olyan ember társaságában időzzek, aki csak lefelé húz… Sokszor hallottad, vagy netán ki is mondtad, sőt be is vallottad magadnak, hogy senkinek nem hiányzik egy olyan ember társasága, aki mellett rosszul érzed magadat? Megértelek.

Olyan vérszívók ők, akik mellett csak azt érzed, hogy egyre fáradtabb vagy, kimerülsz, és minden életerőd, életszereteted eltűnik valahová. Nem is igazán tudja mivel magyarázni az ember lánya, csupán érzi, hogy most volt elég.

Van, aki szemtől szembe, szíve minden őszinteségével csatlakozik Rád és csak mondja a rengeteg sületlenséget, Te pedig már 6 mondattal ezelőtt elvesztetted a fonalat, de nincs erőd ahhoz, hogy elmenekülj előle. Ők az egyszerűbb fajták, akikből 12 egy tucat. Nincs bennük ördögi erő, ám a pletykálkodás általi rosszindulat keltette viszálykodásból merített erő boldoggá teszi őket. Kis kavarás itt, pár szavas félre értelmezhető gondolat ott, és kész is a napi adag mosolyforrásuk.

Aztán ott vannak azok, akik sunyiban tolják. Bárgyú vigyorral az arcukon közelítenek, és szemük csillogása jelzi, itt valami készül. Igazi kígyó módjára csavarodnak fel a testedre és csak érdeklődnek, hallgatnak. Információéhségük határtalan, amit aztán visznek tovább. Itt egy elejtett mondat, ott egy ócska félmondat, de mindig csak annyi és úgy, ami pont felkavarja az érzéseket. Behízelgő módon a kígyó és a róka természetéből alkotott eleggyel nyerészkednek.

Bármennyire is tudatosan, és eltervelten működik, mégsem a legrosszabb fajta, hisz ezt a címet megtartotta annak, aki előre eltervezett módon, intelligensnek képzelve magát,féligazságokkal teli történetekből töltekezik. Ezek a „kavarók” nagyágyúi. Simulékonynak tűnő természetüket, némi magasabbrendűséggel, hatalommal fűszerezik. Az ő titulusukhoz már nem illik csak úgy kimondani és nyíltan bemutatni tudományukat. Ebben a helyzetben, már be kell vetni a manipulációt, csúsztatást, emberek összeugrasztását. Ha sikerre tudja vinni a tervét, sátáni vigyorral az arcán figyeli az eseményeket, és szívja magába az erőt, ami nélkül képtelen lenne életben maradni.

Valóban nagyágyúk. Elég okosak ahhoz, hogy kiterveljék kivel, mikor, hogyan bánjanak el. A cél egy rendszer felépítése, amiben mindennek jelentősége van. Míg az előző típusok vérszívói ösztönből cselekedtek, tudatosan ugyan, de csak élve a helyzetekkel, addig ő helyzeteket teremt. Előre eltervezi kinek mit mond, az mire hogyan fog reagálni, és mit lehet azzal a helyzettel kezdeni, hisz nem buta, hanem egy számító alak. Felhasználja az embereket, nagyon csúnyán, semmivel nem törődve, eszköznek tekinti őket. A szánalmas az egészben csak az, hogy a motivációja mindeközben csak a nyomorult energia, amit abból nyer, hogy lesi a konfliktust, amit ő maga teremtett meg. Ott szokott állni a sarkon és leskelődik, dörzsöli a markát és a vigyora mindent elárul. Szüksége van bábként felhasználható emberekre, és olyanokra, akit lehet hergelni. Ügyes és okos ne feledjétek, sajnos nincs kizárva, hogy embereket vezet, sőt a hatalom az igazi eszköz a manipulációra, hisz senki sem mer ellent mondani, de talán még veszélyesebb az, hogy senki nem meri a szavahihetőségét megkérdőjelezni.

A vérszívók köztünk élnek, szívesen használnak játékaikhoz más embereket és a legnagyobb tanítás, ha sikerül végig nézni a játszmáikat. Ne feledd, hogy jóval rutinosabbak, mint Te, akkor, ott, abban a szituációban. Lépj egyet hátra, nézz rájuk, és engedd el, mert az örvény, amit generálnak, olyan mélyre húzhat, amit elképzelni sem tudsz.  

Az elnyomás, függés, alárendelődés, nem egyik pillanatról a másikra kialakuló rendszerek. Ahogyan időre és különböző személyiségbeli együttállásokra van szükség ahhoz, hogy valakit földre fektessenek, úgy ahhoz is idő kell, hogy felismerje, onnan felálljon és felfedezze azt, hogyan járult hozzá Ő maga a kialakult helyzethez.

Hogyan is kezdődik a kalibráció? Versengő konfliktus kezeléssel. Az elnyomónak, akinek ugyanúgy félelmei, fájdalmai, frusztrációi vannak, alaptermészetéből adódóan megjelent a versengés is, azaz neki győzedelmeskednie kell minden helyzetben. Úgy képzeld el, mint a versenyzőt, aki az első helyért küzd minden tudásával, és energiájával. Ha nem győz, akkor veszíteni fog, mert ketten versenyeznek. Ezt érzi egy vitában a versengő. Ha szembe találkozik egy hasonló természettel, kialakul az állóháború, ahol egy idő elteltével már elvakulttá váltak az emberek, és csak azt látják a szemük előtt, hogyha nem győzedelmeskednek a másik felett, akkor elbuktak, vesztesek lesznek. Ha épp olyannal sikerült szerelembe esni, akinek nem fontos a vetélkedés, ráadásul van bőven alkalmazkodás a természetében, akkor kezdődhet el egy igen érdekes történet.   

Egyik verseng, mert nyernie kell, másik alkalmazkodik, mert nem verseng, így mindig mindenben minden úgy alakul, ahogyan azt a másik akarja. Az elnyomott fél, akinek van önálló véleménye a világról, vágyai, elképzelései, gondolatai, szeretné, ha a párja figyelembe venné Őt. Csakhogy az érdekérvényesítésben rendre alul marad. Akarva, akaratlan megfordul mindenki fejében ilyen helyzetekben, hogy nem vagyok elég jó, elég okos, elég szép, stb. főleg akkor, ha ezt hordozza magában, ezt kapta otthonról. Itt már megtört, alárendelődött az egyik fél, jelentkezhetnek testi tünetek, vagy pánikrohamok. Ha még az anyagi függést is figyelembe kell venni, akkor válik teljesen fullasztóvá a helyzet a szó legszorosabb értelmében is. A torok fizikai fájdalma, amire nincs orvosi ok, egyértelműen a kommunikáció zavarát jelzi. Nem mondja ki mit gondol, mit érez, mire vágyik, és ez nem is az első lépcsője a folyamatnak, hiszen egy idő után, már meg sem fogalmazza saját magának sem a vágyait, kívánságait.

Egy kapcsolatban ekkor már rengeteg a veszekedés, aminek az az oka, hogy az elnyomott fél rosszul érzi magát, szeretne felállni a földről, ám sem fizikailag, sem lelkileg nem bírja a terhet. Az elnyomó pedig retteg, hogy feláll a másik, hisz akkor önálló véleménye lesz, ami esetleg ellentétes az övével, ami azt jelentené, hogy Ő, mint elnyomó előbb-utóbb veszíthet is, azaz vesztes lesz.

Mindenkin eluralkodtak az érzelmek, nem megoldásokat keresnek, hanem egyik a pozícióját akarja stabilizálni, másik úgy érzi megfullad a rengetek kimondatlan érzéstől, amit ki kell mondania. Érzi a tömény feszültséget a torkában, ami iszonyatosan tud fájni fizikailag is. Nem érti, nem tudja mit tegyen, de azt érzi, hogyha kimond valamit, akkor kevésbé fáj. Próbálkozik, ám rengeteg a zavaros érzelem, amit jobb esetben kikiabál magából, ám nem megoldást keres, csak átmeneti megkönnyebbülést, ezért mindenki csak mondja a magáét. Őrült időszak következik, tele ordibálásokkal, vádaskodásokkal, és sok-sok személyes bántással, egészen addig, amíg új alapokra nem helyezik a történetüket.

Ha az ordítozós időszakban vagy, és kétségbe estél hogyan tovább, ülj le és egy nagyon egyszerű kérdésre válaszolj magadnak: szereted-e a párodat? Ha nem, ideje elválni, azonban, ha igen, akkor új alapokra kell helyezni a kapcsolatot. Ha mindketten így gondolkodtok (!!!), pár önismerettel töltött óra és sok-sok gyakorlás meghozza a gyümölcsét.

A szülőktől kapott programok egy része mérhető, definiálható, nagyon sok segítséget ad az önismeretünkhöz, ráébreszt mikor mozgatnak a programok, amik esetleg hátráltatnak is.

Az alkalmazott konfliktuskezelési módszerek felismerése után, főleg, ha mindketten nyitottak, egyértelműen láthatóvá válik ki alkalmazkodóbb. Persze a felismerés kevés, alkalmazni kell a tudásanyagot. Ha felismered, hogy saját magadért csak Te vállalhatsz felelősséget, és arra is rájössz, hogy ki kell mondani a vágyaidat érzéseidet, akkor egyszerű kommunikációs modell értelmezésével és a gyakorlatban való alkalmazásával elindulhatsz egy boldogabb úton.

Megérted, hogy a saját érzéseidhez jogod van. Jogod van megfogalmazni a gondolataidat, kimondani azokat, és ha a másik másként gondolja, ahhoz neki is joga van. A frusztrációs csomagokat minden ember a hátán hordozza, ezért amikor elkezdi mindenki kimondani az érzéseit, és mindketten figyelnek arra, hogy ne bántsák a másikat, (lásd.: én úgy érzem, hogy…) gyorsan kiderül, hogy rengeteg félreértés is van a két ember között. Egyik bántásnak érzi azt, amit nem annak szánt a másik. Lassan, és valóban hónapok kellenek ehhez, megtanulják egymás nyelvezetét, kiabálás helyett mindenki megfogalmazza mit érez, mit gondol. Az elnyomott felelősséget vállal önmagáért és kimondja, a versengő meghallgatja, és a végén kiderül, hogy mindketten szerethető, értelmes, intelligens emberek, csak valami elcsúszott.

Ezek aprócska dolgok, pici felismerések, azonban ha megértjük belőle a lényegi mondanivalót, nagyon sokat adhatnak az életünkhöz, mert a szeretet mindenkinek jár.

A komoly kapcsolatok szeretettel, szerelemmel indulnak, kölcsönösen tisztelik a másikat, figyelemmel, kedvességgel vannak egymás irányába. Azonban mégis rengeteg a válás, a házasságok jelentős százaléka azzal zárul, hogy eddig és nem tovább.

No, de hogy jut eddig el e kapcsolat? Ha azt hiszed veszekedéssel kezdődik, és azzal, hogy az egyik fél megbolondult, akkor nagyon tévedsz.

Olyan ez, mint a főzés, kezdetben mindenki odafigyel arra, milyen fűszerből mennyit kell beletenni ahhoz, hogy finom legyen a végeredmény, azonban, ha már megszokásból állítja össze, minden megy rutinból. Van azonban egy nagy különbség a főzés és a párkapcsolatok között, míg a rutin segít feljavítani az elrontott ételt, addig a párkapcsolatot megsavanyítja.

Az elhidegüléshez is meg kell tenni az első lépést, ugyanúgy, mint ahhoz, hogy nyissanak egymás felé, elég egy apró pici mozzanat az életből, ami a másik félben elindítja a lavinát.

Az első lépés egy házasság tönkretételéhez a közöny. Nem figyelek oda arra, amit mond, nem tartom fontosnak elmondani, amit én gondolok, a közös programokat elfecsérelt időnek gondolom, azaz közönyössé válok a másik irányába. Eltelik pár hét, hónap, év, kialakulnak a veszedések, és a másik lelép. Kívülről ennyire egyszerű, ugyanezt átélni már kicsit bonyolultabb.

Akkor, amikor egyik fél megtette az első lépést és a kapcsolat elindult a lejtőn, a másiktól megkapta a visszajelzést, csak figyelmen kívül hagyta. Nagyon egyszerűen indul. Egyik szeretett volna megbeszélni valamit, a másik dolgozott, aztán újra próbálkozott, de a másik megint dolgozott, majd ezért megsértődött egyik, de a másik nem vette észre, mert dolgozott. Egyik jelezte, hogy megsértődött, de a másik dolgozott, ezért még le is szidta, hogy értük fáradozik. Majd a munkával telt idő meghozza a gyümölcsét, mert a sok-sok megbeszéletlen apróságból összegyűlik egy nagy halom szőnyeg alá söpört kellemetlen érzés. Látod, nem beszélgetünk…de a másik meg sem hallja, mert dolgozik. Itt már jelen van a feszültség, de ez cseppet sem számít, hisz tisztességesen dolgozik, ellátja a családját. Majd a munkából munkamánia lesz, a családi programokból dolgos hétvégék, a kapcsolatból teljes érdektelenség.

Semmi mással nem kezdődött csupán egy meg nem hallgatott történettel, egy át nem beszélt közös programmal, egy oda nem figyeléssel, és lett belőle napokig tartó néma csend. Gyilkos némaság, amiben mindenki végzi a maga dolgát, rutinból, kommunikációmentesen. Az idő telik, és valakinek ez nagyon nem jó érzés, mert nem ezt szeretné. Aztán történik valami, aminek az lesz a következménye, hogy a két ember külön utakra lép.

Lehet ezért szidni a másikat, amiért nem tetszett neki a közöny, a némaság, a mindig te vagy az utolsó a sorban című történetek, de talán nem ezzel kellene kezdeni.   

Lehet rágódni hónapokon keresztül azon, hogy mit rontottam el, és mehet az önostorozás, ami szerint, nem kellett volna munkamániássá válnom, vagy oda kellett volna figyelnem a másikra, azonban nem sok haszonnal kecsegtet.

Utólag már hiába. Addig érdemes gondolkodni, amíg van kivel, közösen. Gondold végig, hogy szereted-e annyira a párodat, hogy vele akarsz élni? Ha igen, akkor tegyél a kapcsolatodért. Előre tervezz, ne utólag sirasd.

A kapcsolat olyan, mint a hullámvasút, egyszer fenn, egyszer lenn. A jó kapcsolatban mind a két ember tisztában van azzal, hogy tenni kell azért, hogy ismét fenn legyenek együtt. Ha valami elcsúszott, annak oka volt, ezen érdemes elgondolkodni. Ha megtaláltad az okot, azon változtatni kell. ÉN vagyok az, aki képes arra, hogy megváltozzak, nem a másik. Ha ennek a felelősségét sikerül magadra vállalni, akkor lépj! Lépj közelebb a párodhoz! Minden egy lépéssel kezdődik. Elindulok a lejtőn lefelé, vagy felfelé. Te döntesz.

Ha 2 ember úgy dönt eddig és nem tovább, arról azt kell mondanunk, hogy teljesen rendben van. Eddig tartott a közös út, a miértek nem lényegesek.

A válás 2 ember magánügye, egészen addig, amíg gyerekek nem kerülnek a képbe 1-2-3 kiskorú, akikért 2 ember közösen vállalt felelősséget, közösen döntött úgy, hogy a világra hozza, ápolja, gondoskodik a picikről, majd az idő előrehaladtával is biztosítja számukra mindazt az ellátást, amiben a kiskorúak testi-lelki-szellemi fejlődése biztosított. A gyerekek érdekeit anyagi szempontból is meg kell vizsgálni, hisz felruházásuk, élelemmel való ellátásuk, taníttatásuk, szükségleteik, különórák nem kevés pénzbe kerülnek. Arról nem szokás beszélni, de 2 ember közül valakinek be kell áldoznia magát ahhoz, hogy a gyerekek ellátása zökkenőmentes legyen. Igen tudom, meg lehet okosan oldani, de most más kérdést boncolgatunk. Ott tartottam, hogy valakinek be kell áldoznia magát a gyerekek érdekei miatt. Hogy miért, és hogyan is rendelődhet alá egy anyuka észrevétlenül a férje munkájának?

Egyszerű a folyamat, amíg a baba megszületik az anya hasában van, ő jár orvoshoz, egészségileg változó hogyan viseli a terhességet, ő szül, a munkából ő esik ki. Majd babaként szintén anya van kéznél, később logikus, hogy anya kezd el ide-oda járni a kicsivel, majd újabb baba, újra kezdődik minden, logikusabb, hogy kevesebbet dolgozzon, vagy maradjon otthon 3 évig. Aztán 2-3 gyerekkel intézi a háztartást, és be kell segíteni ebben-abban a férjnek, hogy nagyobb bevételt lehessen realizálni a családi kasszába. Aztán jönnek az iskolás évek.

Reggel valakinek korábban kell kelnie, hogy a gyerekeket elkészítse, reggelit, uzsonnát adjon, és elindítsa őket az iskolába. Jobb esetben útba esik, rosszabb esetben kitérő. Ennyivel korábban indul egyik ember munkába, vagy olyan munkahelyet keres, ahol nem gond a késői kezdés. Majd jön a hazahozatala a gyerekeknek. Változó lehetőségek vannak, akinek 8 órás a munkarendje, és későn kezd, 16 órára nehezen ér az iskolába, így a gyerekek ügyeletben estig, vagy a két szülő együttesen oldja meg.

Ne felejtsük el, a mai napig a nőket éri hátrányos megkülönböztetés a munkavállaláskor, ha gyermekük van, hisz a gyerek beteg lesz, tele van szünetekkel, ovi és iskola külön napokon szünetel, gyakorlatilag nincs ennyi szabadsága senkinek. A munkáltató hidegrázást kap azoktól az anyukáktól, akiknek kicsi gyereke van, ezt kár lenne tagadni, de hallottam már olyat is, hogy azért szereti a kicsi gyerekes anyukákat, mert hálásak azért, hogy foglalkoztatják, így ki tudja használni a munkavállalót, nyilván anyagi haszon reményében.

Minél nagyobbak a gyerekek, annál több helyre kell őket elvinni, anyuka kevesebbet vállal pénzkereső munkával, hisz így is estig robotol, és bocsánat, de szó szerint ingyen munkát végez a takarítással, mosással, főzéssel, bevásárlással, gyerekek ügyintézésével, majd a munkáját vagy a gyerekekhez igazítja, vagy a kicsik lesznek háttérbe szorítva.

Ezért gondolom azt, hogy abban az esetben, ha egy nő alárendelődik a férje munkájának, és a családnak, akkor igen is hátrányba kerül válás esetén. Nézzük csak, eddig arról írtam, hogy logikusan gondolkodva a nő intézi a gyerekeket, háztartást, az apuka keres többet, hisz egyrészt még mindig több fizetésben részesítik a férfiakat, másrészt megbízhatóbb munkaerőnek tartják, főleg a gyerekeseket.

No, ha válnak, apuka baromi jól tudja pozicionálni magát, lelép az új asszonyhoz, viszi mindennek a felét, a gyerekek ügyintézését oldja meg az anyjuk, és az anyagi javakat is teremtse elő, merthogy neki ez nem kötelessége, és egyébként is, nincs az a törvény, ami arra kötelezné, hogy amire ígéretet tett azt meg is tartsa, arra pedig pláne nem, hogy megfelelő ellátásban részesítse a régi gyerekeket. Ha az anyuka beáldozta magát, és kevesebb pénzkereső munkát vállalt, alapvetően kevesebb bevételt realizál. A munka, amit a háztartásban végzett, gyakorlatilag láthatatlan, és pénzzel nem honorálják. Ha így építették fel az életüket, akkor a nő beleesett a saját csapdájába

Igen kicsit egyoldalúan közelítettem meg ezt a kérdést, kimondottan kiélezve. Az a nő, aki alárendeli magát a családnak, igenis kiteszi magát annak a veszélynek, hogy esetleges váláskor a saját, és gyermekei anyagi biztonságát sodorja veszélybe.  A gyermek az első, mindenek felett, ez nem lehet kérdés, nyilván mindkét fél részére, de hová kerülnek a pasik régi gyerekei, amikor jön az új szerelem, új gyerek, új élet? Tud-e korrektül gondoskodni róluk a későbbiekben is? Ha nem akarja biztosítani a megfelelő anyagi ellátásukat, miért nem? Mitől függ, hogyan viselkedik egy válásban? Kiszámítható-e egyáltalán kiből mit hoz ki egy elválás? Megengedheti-e bárki magának, hogy egy másik embertől függjön? Miért alakult úgy, hogy függésbe került akár egyik, vagy másik? Miért nem közösen oldották meg a gyerekek ügyintézését? Miért nem támogatta egyik a másikat abban, hogy karrierjében fejlődjön, és visszafelé miért rendelte magát egyik a másiknak a karrier támogatásában?  

Számtalan kérdést felvetett bennem, és nyilván másokban is. Mindenkinek saját megoldásai vannak, és mindenki úgy csinálja, hogy a lehető legjobbat hozza ki gyermekei és a család részére, de mi is valóban a jó megoldás, hisz csak egy oldalról tekintettem rá erre a kérdésre.

A jó házasság alapja a szerelem, azonban mégsem tart örökké. Óriási bajokat okozna, ha mégis egy életen át tartó és ható folyamat lenne, hisz a szerelmes ember a fellegekben jár, nem tud enni, aludni, egész nap ábrándozik, és semmi másra nem vágyódik, mint arra, hogy végre a szerelmével tölthesse idejét. Ha találkoznak, euforikus boldogságban fürdőznek, és ő maga a megtestesült tökéletesség érzése tölti be lelküket.

Igen vannak a másiknak hibái, amik jelentéktelennek tűnnek, és még akkor sem látná a szerelmes ember, ha nagyítóval keresné, legalábbis 2 évig biztosan nem. Az euforikus boldogság 2 évig tart, aztán vége, és elkezdődik valami új, valami más. Eddig tartott a szerelem, az eggyé olvadás, a megszállottság, amiben semmi más nem számított csak ő.

2 év elteltével azonban előkerülnek a társ idegesítő személyiségjegyei, a durvasága, a sértő beszólásai, majd a hétköznapokon, a kanapé alól felbukkanó fél pár zoknik, az ott felejtett tányérok, teáscsészék. Már nem olyan egyszerű feladat nevetve átlépni a földre dobott törölközőn és nem igazán tetszik, ha az egyik meccset nézne, míg a másik a mamát látogatná ez idő alatt. A két ember, 2 külön személyiség, 2 külön világgal, amelyben mindenkinek más az elképzelése arról, miben és hogyan is érzi jól magát. Márpedig az ember alaptermészete önző, bárhogy tagadjuk is.

A szerelem elmúltával kettéágazik az út, vagy mindenki megy tovább újabb szerelmes élményeket keresni és újra megtapasztalni az illúziót, amiben minden tökéletes, vagy együtt maradnak és megtanulják szeretni egymást. M. Scott Peck pszichiáter és Dorothy Tennov pszichológus arra a megállapításra jutottak, hogy a szerelem, nem tekinthető egyben szeretetnek is.

A szerelmet nem irányíthatjuk, hisz kibe, mikor, miért lesz szerelmes az ember, az kiszámíthatatlan. Szokatlan és megerőltető dolgokat is megtesznek egymásért, ami nem tűnik erőfeszítésnek. A szerelemben úgy érzi mindkét fél, hogy célba ért, és semmi mást nem akar, mint abban a boldogságban maradni, és esze ágában sincs személyiségében fejlődni.

A szeretet is tele van érzelmekkel, ám a szerelmi megszállottsággal szemben, értelem és érzelem összhangja jellemzi. Az emberi akarat döntés formájában benne van, hisz nekem arra van szükségem, hogy szeressenek, hogy eldöntsék, én egy szerethető személy vagyok, a másik pedig eldönti, hogy megtanul szeretni. Ez egy munkafolyamat, melynek során erőfeszítéseket teszünk a másikért, ami minket is megelégedettséggel tölt el.

Ez következik a szerelmi megszállottság után, az igazi szeretet, miről csak akkor beszélhetünk, ha mi saját magunk döntöttünk arról, hogy teszünk a társunkért.

Az érzelmi egészségünkhöz szükségünk van arra, hogy érezzük, a párunk szeret, és elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, ekkor érezzük magunkat biztonságban.

Azok a párok, akik 2 év után megtapasztalták a szerelmi megszállottság elmúlását, ne keseredjenek el. A szerelemmel ellentétben a szeretet akaratunktól függő dolog, amelyben mi döntünk arról, hogy megszeressük azt az embert, akivel eddig lángoló szerelemben a mennyekben jártunk. Mi hozzuk le a földi síkra, és mi teszünk azért, hogy szeretetben legyünk képesek együtt és boldogan élni.

A párkapcsolati coachingnak ez a célja, hiszen ők már döntöttek, együtt szeretnék folytatni az útjukat, boldogságban.

Gary Chapman Egymásra hangolva című könyve alapján.