Párkapcsolatok

2020. július 03. 09:42 - Nahalka Noémi

Elítélem a pedofilokat, kiállok a védtelen gyerekek mellett!

A pedofília ellen sokan tenni akarunk, mégis úgy érezzük, hogy nem tudunk tenni. Én azt gondolom, hogy tévedünk.

Ez egy undorító téma, ha lehet NEM AKAROK róla hallani, olvasni, és tudomásul sem venni, hogy létezik. Természetes dolog, hogy felnőtt emberként, egészséges gondolkodással, számunkra nem felfogható, hogy akár testi, akár lelki bántalmazásban részesülhet egy kicsi gyermek.

Az is természetes, hogy lesokkol, lebénít a hír, sőt nem akarjuk elhinni azt, hogy egyáltalán megtörténhet ilyen, és ehhez hasonló esemény.

Nem tudom hogyan válhat valaki pedofillá, de nyilván van egy folyamata. Kezdetben, csak a fejében fordul meg, aztán olvasgat, nézeget a témában, majd hasonló gondolkodásúakat keres, beszélgetni kezd velük, becserkész gyerekeket, próbálkozik náluk, és végül erőszakoló pedofillá válik.

Minden egyes ponton megfogható, és igenis közbe lehet avatkozni. Itt jön a mi felelősségünk, azoknak az egyszerű hétköznapi embereknek a felelőssége, akik elítélik ezt a tevékenységet.

Első pontban vállaljuk fel, hogy létezik a pedofília, fogadjuk azt el, hogy nyitott szemmel kell járnunk. Ez nagyon nehéz…én is lebénultam, amikor egy mutogató ember szétszakított nadrágjából kilógó nemi szervét tolta az emberek szeme elé Budapesten, az Örs vezér téri Árkádban az éttermi részen, ami tömve volt. SENKI NEM SZÓLT RÁ, én sem. 2 kicsi gyerekkel voltam ott, a férjem épp hozott valamit…én lebénultam. Azonnal kerestem a magyarázatokat, hogy miért ne kiabáljak rá…lehet csak elszakadt, lehet TÉVEDEK…..NEM JÓL LÁTOM…A férjemnek nyilván nem lettek volna ilyen problémái, így mire ő megérkezett ez az ember eltűnt. Ugye olvassátok a sorok között megbúvó igazságot? Ha erőt, határozottságot érez nem mutogatja magát. Azt is kiszúrta, hogy pici gyerekekkel én gyenge láncszem vagyok, aki nem fogok kiabálni. Tele volt az étkezde, mindig változtatta a helyét és felmérte azokat az embereket, akik ott voltak.

A pedofilnak gyerekek mellé kell kerülnie, a gyereknek szülei vannak, a szülőnek valamit tapasztalnia kell ebből, egyedül kell hagynia a gyerekét ezzel az emberrel. Sok ponton el lehet csípni ezt a dolgot, de ehhez el kell fogadnunk, hogy léteznek ilyen emberek, és közöttünk járnak. Ugyan már Te még nem találkoztál senkivel, akit bántottak volna, mondod….erre én azt válaszolom, hogy én pedig igen, nem is egy esettel, el is mondták, fel is vállalták.

Zaklatják a gyerekeket, a nagyobbak, akik már tudnak beszélni, akár el is mondhatják a szülőnek mi történt, persze csak akkor, ha el merik mondani. Miért ne mernék? Egyrészt, a kisgyerek megbízik a felnőttben, esetleg ismeri is kedveli is, nyilván semmi rosszat nem tenne vele….de ő érzi, hogy ami ott történik, az neki nem jó, nem tetszik, nem természetes dolog, mégsem tud elfutni….ezt többen is elmesélték.

Aztán jön, hogy elmondaná, azonban a környezete nem akar tudomást venni erről, hiszen akkor az az ember pedofil….ezért vagy meg sem hallgatják, ha már sejtik a dolgot, vagy ha elmondja, nem hisznek neki, tehát lehazugozzák.

Ez is fontos gondolat, ne akarjuk megkérdőjelezni, ha a gyerek azzal áll elénk, hogy a rá vigyázó felnőtt ezt vagy azt csinált vele, vagy erre-arra akarta rákényszeríteni.

Bébiszittert kerestem, amikor egyik anyukatársam megrémisztett ezzel a történettel: „Te nem félsz? Pár éve egy anyuka rábízta a gyerekét egy nagyon szimpatikus emberre, majd a már beszélni tudó gyerek megkérdezte tőle, hogy nem akarja megpuszilni a pisilőjét ugyanúgy, mint a bébiszitter?” Majd jött a tagadás a részemről, hogy nyilván ezt most találta ki, á nem gondolom, hogy, stb. (Figyeld hogy fogok fogalmazni) Ha a történet igaz volt, és nem kitalálta, akkor még annyit hozzáfűzött: feljelentés is lett az ügyből. Tehát, még mindig megkérdőjelezem, mert nem akarom elhinni.

Itt tartunk társadalmilag: NEM AKARJUK ELHINNI, HOGY ILYEN MEGTÖRTÉNHET.

A pedofilok pedig ott tartanak, hogy EZÉRT vissza is élnek a lehetőségekkel. Visszaélnek azzal, hogy nem akarunk hinni a szemünknek, fülünknek, nem tudunk mit tenni, tehetetlennek érezzük magunkat, EZÉRT nem is csinálunk semmit.

Aki tenni akar ellenük, és kiállni a védtelenek mellett, kezdje el felismerni, hogy ezek az emberek köztünk élnek, és beszéljen róla a gyerekével és a barátaival. Ne dugjuk a fejünket a homokba. Egyelőre ennyi elég. Ha ezt mindenki megteszi, elindul egy irányzat, érezhetővé válik, hogy a társadalom nem immunis a pedofilokkal szemben, nem fogadjuk el, hogy gyerekeket bánthatnak, és szépen lassan kinyílik a szemünk, majd elkezdünk tenni is ellenük.

Köszönöm, ha Te is teszel a pedofília ellen, akár azzal, hogy kinyilvánítod ellene vagy…tedd meg bármilyen formában.

komment
2020. május 27. 12:36 - Nahalka Noémi

Nem vagy elég jó hozzám, ezért azt csinálok, amit akarok...

Ahhoz, hogy kialakuljon egy bármilyen elnyomó kapcsolat, az egyik félnek kellően önzőnek kell ahhoz lennie, hogy rá tudja kényszeríteni az akaratát a másikra.

A hétköznapi életben ez leginkább úgy nyilvánul meg, hogy ami fontos mindkettőnek, arra az elnyomó lazán egy nem érdekel-lel reagál. NEM, nem fogja ezt kimondani, hanem érzékelteti, Ő a FONTOS, Ő FONTOSABB. Bármilyen tevékenységet is kellene elvégezni a munkája, a hobbija, egyszerűen Ő fontosabb, mint TE, és ez az, amit közvetíteni fog.

Ha a gyerekkel tanulni kell, neki munkája van. Ha nem akarod, hogy a gyerek rossz jegyet kapjon, le kell vele ülni tanulnod, Neked. Munka, főzés, pakolás, mosás, takarítás előtt, vagy után.

Ha nem akarod, hogy rendetlenség legyen, ki kell takarítanod, mert neki FONTOS tennivalója akadt és nem ér rá ilyen egyszerű feladatokra.

Ha utaztok, és segítség kellene, hogy a közös dolgokat rendezzétek, neki biztos, hogy azonnali S.O.S. feladata van, ami nem tűr mulasztást. Ha esetleg megjegyzed, hidd el Neki nem is olyan fontos az az út, felőle elmehettek máskor is megünnepelni a születésnapodat. Vagy megcsinálod egyedül, vagy nem ünnepelsz...

Ahogy az évek telnek, rájössz majd, hogy teljesen mindegy mi történik, az elnyomó letolja a torkodon, hogy rossz ember vagy, Te vagy a hibás. Rendszeresen már meg sem fogod hallani, csak a feszültséget érzed magadban. Ha elromlik valami, Te vagy a hibás, mert nem vetted észre, ha nincs tisztaság, rossz háziasszony vagy, ha széthányva maradnak a ruhák a Te dolgod lenne, mert nem tudja mit hova kell tenni, és természetesen, nem várja el senki tőled, hogy megcsináld.

 

Ismerős? Nem várja el senki, hogy főzz, de a kérdés már 11 órakor elhangzik: Mikor eszünk, mi lesz az ebéd? Nem várja el senki, hogy kimosd a szennyesét, de a hol vannak már megint a zoknijaim kérdésre illik válaszolnod.

Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked külön órára járjon, neked kell elvinni, mert Ő nem fogja vállalni, hisz az ő életébe ez nem fér bele. Elég egyértelműen le szokták kommunikálni ettől nem kell tartanod. Egyszerűen: „Én nem tudom elvinni, ha vállalod, hogy elviszed, felőlem mehet.”

A másik szuper emberi játszma a bizonytalanságban tartás. Mennétek valahová, ami Neked fontos, Neki nem. „Mikor érsz haza?” „Nem tudom.” „El tudunk menni szerdán délután az előadásra?” „Még nem tudom, mert…..”

Nagyon jó kalibrációs játék, a nem vagy elég fontos kiélezésére az állandó késés. Megbeszélitek, hogy találkoztok, azonban 1 óra múlva érkezik meg, míg Te ott várod. Nem, semmi fontos dolga nem volt, csak egyszerűen zuhanyzott, és elborozgatott.

Nem lesz az életben soha egyetlen egy gondolat, amit elfogadna Tőled, hisz nem vagy elég okos, ám arra nagyon fog vigyázni, hogy másokat feléd helyezhessen és előadhassa, hogy ő azt mondta nekem, hogy…majd megismétli a Te gondolataidat. Vagy megcáfol abban, hogy Te jól látnád a helyzetet, de amikor a kollégája, kolléganője is ugyanúgy látja, akkor arról fog beszélni, milyen okos az a valaki, és ő bizony azt mondta, hogy….

Az ötleteid sem jók soha, csak azt veszed majd észre, hogy eltelik pár hét, és az ötletedet, elő fogja adni, mint a saját találmányát.

Ha főzöl, az ételt soha nem fogja elég jónak találni, lehet majd híg, sűrű, sós, sótlan, fűszeres, ízetlen, kemény vagy puha, de minden esetben meg tud legalább egy kifogást fogalmazni, amit fel tud hozni az étkezés alatt. Ha megkérdezed ízlett-e akkor sem fogja azt mondani, hogy igen, hanem helyette közli majd, hogy éhes volt.

Ha azt hiszitek, ezek légből kapott gondolatok, tévedtek. Ezek a játszmák olyan ismétlődő folyamatok, amit egyik így, másik úgy ad elő, de ott van a vérében, a tudatában, és minden egyes cselekedetében az elnyomónak. Tudjátok mi kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon? Egy elnyomható fél, aki szóba áll vele. Hiszen tudjuk jól, mindenki lehet önző. Te is otthagyhatod a ruhákat, vagy hívhatsz takarításhoz segítséget, amit közösen fizettek. Ha soha nem jó, amit főzöl, intézze ő a vacsorát. Az ötleteidet pedig egyedül is meg tudod valósítani nem kell hozzá egy másik ember. Ha késik ott lehet hagyni és haza tudsz menni, a program pedig, ami fontos számodra, egyedül, vagy egy baráttal is megtekinthető.

Persze meg is lehet beszélni a problémákat, ami egy jól működő kapcsolatban egyértelmű, a rosszul működőben pedig lehetetlen. Nézzük csak: "Szeretnélek megkérni, hogy...." "Nem érek rá." "Szeretnél eljönni?" "Persze..." csak aztán nem tudja haza ér-e időben.

Egyetlen fontos dolog van: fel kell ismerni időben ki milyen jellem, és arra az emberre, aki nem becsül meg, nem szabad egyetlen hónapot sem elpocsékolni.

komment
2020. május 13. 21:32 - Nahalka Noémi

Átok a párom, bár nem utálom...

A légy tökéletes program, kombinálva a versengő konfliktuskezelő stratégiával nem csupán a munkakapcsolatokban okoz kellemetlen helyzeteket, mint azt a "Főnök, akinek mindig igaza van" című blogbejegyzésemben olvashattátok, hanem a párkapcsolatokban is.

Nem kell hozzá tesztelni, egyszerűen kielemezhető az emberi viselkedésből, kit, mi motivál, és kit, mi, miért érint erősen érzékenyen.

A legnagyobb veszekedések, viták, a se veled, se nélkül kapcsolatok hátterében sokszor vélem felfedezni ezt a két tényezőt. Ilyenkor a kialakult vitás helyzetben megnyomja az egyik fél a másikban azt a gombot, hogy NEM VAGY ELÉG JÓ. Ez lehet egy teljesen ártalmatlan mondat, vagy akár egy szó, ami elindítja a lavinát. Valóban egyszerű gondolatokról beszélünk, tudjátok: "üres a hűtő"; "hozz tejet"; "vidd ki a szemetet". Ezek a mondatok egyszerűek, nem bántók, mégis elindítanak a másikban egy érzelmi lavinát.

Nézzük mi történik.

A légy tökéletes program magában hordozza azt a gondolatot, hogy csak akkor vagyok szerethető, ha mindent tökéletesen csinálok....azaz tökéletesen szeretek, tökéletes háztartást vezetek, tökéletes tisztaságban és rendben élek. Ha ezt a tökéletes világot valaki megkérdőjelezi, azonnal összeomlik lelkileg a másik, azaz azt érzi, hogy ő nem elég jó, ő egy rossz ember, ezt is elrontotta, ezt sem tudta rendesen megcsinálni.

Ezek a gondolatok, már önmagukban is elég fájók, azonban, ha mellé tesszük, hogy emiatt a másik ember, akit szeret, akibe szerelmes, aki a világot jelenti számára, nem fogja szeretni, akkor érthető a kétségbeesés.

Persze ezt nem mindenki ismeri és tudja, így aki magában hordozza a "nem vagy elég jó" érzését, csak azt érzi, amikor megjegyzik neki, "vidd ki a szemetet", hogy egy rettenetesen rossz, nem szerethető ember, aki még arra sem képes, hogy a szemetet kivigye. Ha a párja kéri meg, még jobban kétségbeesik, mert azt hiszi, hogy ettől Ő annyira rossz ember, hogy nem lehet szeretni, és valószínűleg nem is szereti a párja.

Ha nem versengő típus, dúlni fúlni kezd, hirtelen haragra gerjed, és hatalmas energiákat fog azzal elégetni, hogy fogalma sincs arról, hogy mi a baja. Önmagát sem érti, hisz egy egyszerű mondattól teljesen kiborult, és bocsánat, de azt ne felejtsük el, hogy ez egy valós fájdalom, amitől Ő rettenetesen szenved.

No, de mit tesz a versengő, aki nem elég jó? 

Neki nyernie kell, ha törik, ha szakad, és most ugye vesztésre áll. Mi a legegyszerűbb módja annak, hogy megfordíthassa a helyzetet? Támadni fog. Te vagy a hibás, Te egy rossz ember vagy stb. játszmák sokaságát fogja felvonultatni, aminek a vége az lesz, hogy őrületes balhé támad. Mindenki mondja a magáét, a logika már kikapcsolt, a sértegetés, a bántás kerül előtérbe, és nem fogja meg sem hallani, amit mondanak neki. 

Egy pillanat alatt átvette a hatalmat a logika felett az ismeretlen félelem. Mert azt tudni kell, hogy nem rossz ember, csak rettenetesen fél, és szenved, leginkább attól, hogy elveszíti a másikat. Nem így tűnik? Nem bizony. Csak az látható, hogy egy félőrültnek tűnő ember fújja a magáét, és meggondolatlanul hányja a másik emberre a szavakat, amikkel gyakorlatilag teljesen összetöri a másikat. A félelem attól, hogy elveszíti a másikat átvált egy üldöző szerepre, ahol mentálisan bántja, sértegeti a másikat.

Ha mindezt egy kívülálló szemével nézzük, sok hűhó semmiért érzésünk lesz. Azt gondoljuk, hogy ez bolond, és tovább is lépünk, azonban akik ebben a helyzetben vannak szenvednek, sőt rettenetes lelki fájdalmakat élnek át. Nézzétek csak: szeretik egymást, szerelmesek, azt azért mindenki tudja, hogy ezek nagyon jó érzések, amik energetikailag feltöltenek. Ezen túl rögzült félelmeik irányítják a mondataikat, cselekedeteiket, amiknek a hatására nem tudják megélni azokat az érzéseket, amiket egy jól működő párkapcsolatban meg lehetne élni. Mind a két fél szenved, és további sérüléseket szerez, pedig nem kellene.

A szeretet érzése, a boldogság minden ember életének a része lehet, ha ezeket az apróságokat felismeri, és belevág abba a rögös és nehézkes útba, amit önismeretnek neveznek. Ne higgyétek, hogy 1-2-3 felismerés után Buddhaként fogtok létezni, hisz az emberi lélek olyan, mint a káposztafej. Egy felismerés, megoldás, majd jön az újabb lehetőség a felismerésre.

komment
2020. május 12. 20:51 - Nahalka Noémi

Főnök, akinek mindig igaza van...

Cégvezetés – légy tökéletes program – versengő konfliktuskezelés

Jól hangzik ugye? Egy vezető, aki tökéletesen szeretné ellátni a feladatát és mellette hajtja a versengési kedv.

Gyakorlatilag mindenki arra gondol, hogy remek összeállítás, biztos kézben a cég, valószínűleg hatalmas profitokat termel, a versenyszellem arra ösztönzi a kollégákat, hogy hasonlóképpen gondolkodjanak, és hozzák ki a legtöbbet magukból és a munkájukból is. Nyilván egy olyan világban, ahol nincs frusztrációs csomagja az embereknek, nagyon szépen tud működni, azonban nézzük meg a hátrányait és árnyoldalait is ennek a történetnek. Ugyanis akadnak olyan dolgok, amin érdemes elgondolkodni…

A versengő konfliktuskezeléssel megáldott embernek nagyon fontos, hogy egy-egy vitában felülkerekedjen, aktívan védi a saját érdekeit, ám csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem veszi figyelembe a másik embert. Maximálisan a saját győzelme a cél, és ezért bátran ki is áll, érvel, és meg is győz másokat. Nagyon jó tulajdonság is lehet, ha a megoldást kereső stratégia is a vérében van, és megfelelő önismerettel rendelkezik ahhoz, hogy tudjon racionálisan gondolkodni akkor is, ha a vita hevében elfelejtené a célokat.

Mielőtt tovább lépnénk, érdemes pár szót ejteni a légy tökéletes programról. Ez egy olyan beidegződés, ami arra ösztönzi azokat az embereket, akik hordozzák, hogy mindent tökéletesen csináljanak, hiba nélkül. Nagyon jó tulajdonságnak tűnik, azonban van egy apró vonzata is, azt hiszik, hogy csak akkor lehet őket szeretni, ha mindent tökéletesen csinálnak, tehát, ha tévednek, hibáznak, akkor vége a világnak, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy teljesen kifordulnak magukból és elvesztik a racionalitásukat, feszültek, idegesek lesznek attól, ha tévednek. Természetesen a kritikai érzékük páratlan.

Megérkeztek a problémák is. A versengő, aki nem a probléma megoldásán akar dolgozni, hanem azon, hogy győzelemre vigye a vitás helyzetet, ráadásul befeszül attól, ha hibázik bármiben is, és még kritikában is nagyon jó, gyakorlatilag egy olyan hadvezérré válik, aki még akkor is hadakozik, ha már rég le kellett volna tennie a fegyvert.

Hogyan nyilvánul meg egy munkahelyi környezetben? Bólogató Jánosokra van szüksége, akik elfogadják a véleményét, támogatják, azonban nincs önálló véleményük, és eszükbe sem jut, hogy megoldásokat keressenek. Jó hosszú ideig lehet tárgyalni a semmin, és bólogatni arra, amit a főnök mond. Tilos új utakat keresni, ötleteket felhozni és kiemelkedni az átlagból. A klasszikus nyalizás, bevágódás, kedveskedés a megoldás, azaz megoldás keresése helyett tessék nagy szemekkel nézve pillákat rebegtetni, mert ellenkező esetben jön a végeláthatatlan hiszti. Teljesen mindegy, hogy férfiről, vagy nőről beszélünk, ugyanis a hisztériát ugyanazzal az energetikával mozgatják.

Iszonyatos energiákat képesek elvenni a másik embertől, főleg, ha az nem a versengők közé tartozik, hanem például a megoldást keresők közé. Ha ez a két ember összekerül, akarva, akaratlanul kialakul egy álló háború, ahol a megoldást kereső folyamatosan megoldásokat kínál, míg a versengő teljes szétszórtsággal hadakozik és eszébe sincs megoldani a problémát, ám helyette körmondatból körmondatba menekülve beszél a semmiről. Kritikus, fogást keres, megsértődik, beszól, és egyetlen egy dologgal nem haladnak előre, a probléma megoldásával.

Minden versengőnél van egy pont, ahol elszakad valami a lelkükben. Ez az a pillanat, amikor megfordíthatatlanul vége a logikának, és már meg sem hallja miről beszélsz. A szíve felpörög, a hangja eltorzul, a testtartása fenyegetővé válik, és már csak az a célja, hogy legyőzzön, bocsánat, de inkább lenyomjon. Ezt, egy vezető pozícióban lévő ember nem teheti meg. Tudod miért? Mert megítélik. Szó nélkül leírják.

Ha valóban egy ilyen emberrel szeretnél együtt dolgozni, akkor légy maximálisan alkalmazkodó, szeresd a hosszú csendes beszélgetéseket, a vég nélküli értekezleteket, csinálj úgy, mintha tennél valamit, ám legjobb, ha nem csinálsz semmit. Vigyorogj, tologasd a papírokat, és mesélj arról mennyi munkád volt, és ne csodálkozz azon, hogy minden estére kimerülsz.

Kicsit ironikus, kissé eltúlzott, ám mégis rengeteg mondanivalója a fenti gondolatoknak. Egy Főnök, aki számára csak a saját igaza létezik, nem tud nagy lépéseket tenni előre, bármekkora is legyen a versengés benne.

komment
2020. március 11. 23:33 - Nahalka Noémi

Pofa be, vagy lesz kapsz!!!

„Drágáim, többen átküldtétek, megértettem a fenyegetését.”

Most jött el az a pont, amikor igazán megértettem azoknak a bántalmazott nőknek a helyzetét, akik szétvert arccal, megrugdosva, megalázva képtelenek arra, hogy a saját igazukért kiálljanak. Látom a megtaposott lelküket, a monoklikat a szemük alatt, és különös tekintettel átérzem azoknak a nőknek a helyzetét, akik verbális erőszak áldozatai.

Hogy mi az apropója? Átvágtak, szóltam, majd a férfi úgy döntött, hogy egy általa valóságosnak vélt, tényeket elhallgató közleményt ad ki. Nem is olvastam végig, de a férjem szólt, hogy a végén van egy fenyegetés. Elolvastam, a lényege az, hogy én a tulajdonosnak jeleztem a problémát (bár tény, hogy „problémaként” nem azt a „problémát” vezette fel, ami a valós „probléma” volt), ő korrekt volt, ám én azt mondtam, hogy ezt bizony el fogom mondani másnak is, ami velem ott történt. Ha én ezt megteszem, hitelrontásért beperel.

Mi történik itt? Egy férfi, elmondja a maga igazát, ám felhívja a vásárló figyelmét, hogy amennyiben beszélni mer arról, mi történt ott valójában, és a maga igazát el meri mondani, akkor lesz kapsz.

No ez történik akkor is, amikor elnyomó, bántalmazó kapcsolatban él valaki. A nőnek van egy megtapasztalt valósága, aminek vagy van látványos testi megjelenése, azaz sérülése, vagy nincs. Mondjuk verbális erőszak áldozata, ahol a férfi erőt demonstrál, és kijelenti „kussoljon” arról ami otthon történik, mert máskülönben lesz kapsz. Ez a szerencsétlen nő, kinyitja a száját, megpróbál segítséget kérni a környezetétől. Bocsánat, de mondjuk azt, hogy még igaza is van…mit tesz a környezete? Jobb ebbe nem belefolyni, ki tudja kinek van igaza. Aztán csak suttogni kezdik egymást között, hogy valami csak nem stimmel.

Mit tesz az elnyomó? Hülyét csinál belőle. A szó legnemesebb értelmében elbagatelizálja, kifigurázza a nő állítását, megmagyarázza, hogy „szegény asszonykának néha hormonális zavarai vannak, kicsit feszültebb, de látod haver én bezzeg egy jó fej pasi vagyok, eltartom, ide-oda viszem…Tudod haver mennyire korrekt vagyok veled is, meg mindenki mással, nem értem mi baja.”

Aztán amikor a nő azt hiszi, hogy kaphat segítséget, hisz igaza van, és elmondja, uram bocsá pont az ellenkezőjét annak amit a terror atyja mond, nem igazán akarják megérteni, erre ideges lesz. Mit tesz a környezete? Néznek rá, és no ennek a vén banyának semmi sem jó. Tolja itt a hisztit, azt se tudja milyen jó dolga van. Na ez is egy hálátlan picsa.

Közben megy a terror. „Az van, amit mondok”, máskülönben jönnek a pofonok, a rúgások, az ököllel való szembe csapások, és „KUSSOLSZ KISANYÁM”.

No ez nekem nem tetszik, még így látatlanban sem, ezért felemelem a hangomat minden elnyomott, meghazudtolt nőért, és Te ott akik e sorokat olvasod, és azt hiszed, hogy a hazugsággal szemben képtelen vagy felemelni a hangodat, tudd azt, hogy nem vagy egyedül. Sokan átélik és megtapasztalják milyen az, amikor erővel félemlítenek meg, és hazugsággal csinálnak hülyét belőled csak azért, hogy elpalástolják a bűnüket.

Sírni tudnék, és szívem szerint minden nőnek a könnyét elsírnám, aki megélte ezt egyszer is az élete folyamán, mert ez több, mint csúnya dolog, ez egy igazi lelki terror. A legszörnyűbb az, hogy a rutinnal rendelkező „jófej” elnyomó ellen, nem mindenkinek van lelki ereje felemelni a hangját, és ezzel bizony nagyon rondán vissza is élnek.

Megfenyegettek? Megfenyegettek. Sajnos azok a bántalmazott nők, akik napi szinten tapasztalják meg a fenyegetést és a „hülye vagy babám” dumát hallgatják, nem ilyen határozottak. Tudjátok miért? Mert a saját valóságukról rendszeresen azt hallják vissza, hogy az nem létezik, rosszul látják, rosszul emlékeznek, az bizony nem úgy volt.

Én erről másként vélekedek. Ha azt érezted ott, amit éreztél, az úgy is volt. Mindegy, hogy a másik miként élte meg, mert az az Ő valósága és nem a Tiéd. Lehet, hogy neki az a rúgás, csak egy icipici kisebb lábemelés volt, azonban az a testeden nyomot hagyott. Lehet, hogy ő úgy látja, csak egy kicsit megemelte a kezét, holott 2 napig nem hallottál a füledre emiatt a kézemelés miatt. Sőt az is lehet, hogy az egész világ Rád néz úgy, mint a fura nőre, aki ismeri az igazat, ami már több, mint egyik, vagy másik embernek a valósága, az maga a tény.

Tény az, hogy ott maradt a testeden a lila folt, hogy megmaradt a fájdalom. A tény, az tény, a többi csupán süket duma. 

komment
2020. február 09. 13:42 - Nahalka Noémi

Árnyjátékok a párkeresésben – kérdezz felelek a csajozásról

- Hidd el Noémi, könyvet tudnék írni azokról a nőkről, akikkel az elmúlt hónapok alatt randiztam. Borzasztó történeteket meséltek a férfiakról, aminek a vége mindig ugyanaz volt. Becsapták, lehúzták, leléptek….és nem csak egy-két nőről beszélek, szinte mindegyik tudott legalább egy ilyen sztorit mondani az életéből.

- Ne viccelj már! Ennyire ostobák lennénk mi nők, hogy nem látjuk át ezeket a helyzeteket?

- Á, dehogy. Mind nagyon okos, intelligens, értelmes, akik jó anyagi körülmények között élnek, és biztos munkahelyi háttérrel rendelkeznek, vagy önálló vállalkozásban működnek.

- De akkor mi az oka annak, hogy válogatás nélkül mindent bevesznek, amit egy ismerkedős oldalon a férfiak mondanak? Szeretethiány, egyedüllét, vágy a szexualitásra, esetleg a hiányzó figyelem, amit egy férfitól kaphat egy nő? Miért engedik, hogy kihasználják, megalázzák őket?

- Őszintén mondom, fogalmam sincs, és azt is, hogy jómagam sem értem, amikor erről beszélgetni kezdünk. Nekem például bevett szövegeim vannak az ismerkedéshez, tehát nyilván másoknak is. Már be se szoktam pötyögni egyesével mindenkinek, csak másolom.

- Most ezt komolyan mondod?

- Persze. Nekem célom van a nőkkel, és nekik is céljaik vannak velem. Egy jóképű, értelmes pasi vagyok, aki szeret beszélgetni, lehet is velem sokféle témáról gondolatokat cserélni. Odafigyelek a másikra, őszinte vagyok, és megteremtett egzisztenciával rendelkezem. Az a helyzet, hogy ezeken az oldalakon a keresett, nagyon jónak számító pasik közé tartozom, akire vágynak a nők.

- Azért a „…célom van a nőkkel…” mondatodra reagálva, mindketten tudjuk, nem akarod őket feleségül venni. Mégis mivel éred azt el, hogy ennek ellenére örülnek, ha veled lehetnek és nem érzik magukat becsapva?

- Őszintén beszélek, tudják mire számíthatnak, nincsenek illúzióik, helyén kezelik a dolgot. Én elmondom milyen élethelyzetben vagyok, nem hazudozok, nem szépítem a dolgokat, és ettől a nők teljesen nyitottá válnak, és befogadóvá, sőt megelégedéssel fogadják, hogy végre valaki, aki egyenesen elmondja mit akar. Tetszik nekik a magabiztosságom, és a céltudatosságom.

- Mindenki belemegy a játékba?

- Nem. A nőket is kategóriákba lehet sorolni a társkeresőkön. Van, aki rám ír. Csúnya ilyet mondani, de ebből már tuti semmi komolyabb dolog nem lehet, maximum egy intim együttlét, mert elhelyezi magát egy könnyen megkapható fiókba, aki már kevesebb tiszteletet és megbecsülést érdemel, mint akiért meg kell dolgozni. Aztán ott vannak azok, akikre én írom a bevált szöveget. Nyilván első ránézésre kiválogatom ki az, aki tetszik, szimpatikus, jó csaj.  Aztán megkeresem egy köszönéssel, majd pár gondolattal, aminek az a lényege, hogy a második mondatváltás után, már leválogatható kivel kezdjek, kivel nem. Akinek bejön az egyenes, barátságos stílusom, és tetszik az, amit kínálni tudok, ők benn maradnak a szűrőben, a többi 30 % kiesik. Ők maguktól lépnek le.

- Ezek szerint Te szelektálod az embereket?

- Hogyne. Ez a lényege ennek az egész húspiacnak. Leválogatjuk kinek mire van szüksége, és mindenki azt kapja, amit keres, ezáltal mindenki elégedett. Ha hozzátesszük, hogy én vagyok ezen a húspiacon a bélszín, akkor okkal elégedettek velem a Hölgyek.

- Azt gondolom, megfogalmaztad a lényeget, amit sokan érezhetnek akkor, amikor a neten keresgélnek kapcsolatot. Ez az egész történet olyan számomra, mint egy játék, egy „árnyjáték”, amelyben élő szereplők vesznek részt, szórakoznak, úgy tűnik érzelemmentesen vesznek részt a játékokban, mégis igazi érzelmekkel, lelkiséggel vannak ott, ami aztán sérül, de ez senkit nem érdekel. Én inkább egy olyan oldalt látok, ahol mindegyik félnek adott sérülései vannak, amik kezeletlenül ott maradtak a lelkükben, és ez az oka annak, hogy örök párkeresésben, reményekkel telve töltik az életüket.

Tudod kedves olvasó, én mégiscsak azt gondolom, hogy ne kergess ábrándokat, ne akard elhinni a hamis üzeneteket, de tudd, hogy igenis vannak olyan párkapcsolatok, amik működnek, és megérdemled, hogy megtaláld. Igenis van szeretet, szerelem, és igenis vannak szövetségek, amik kitartanak, akár életen át is.

Zárásként pedig tiszta szívvel és őszintén azt kívánom, hogy keresd a megfelelő utakat, amik elvezetnek ahhoz az emberhez, akivel békében, és boldogságban tudsz élni, akár évtizedeken keresztül is. Ha kell, lépj rá az önismeret útjára, vagy túrd fel azokat a blokkokat, amik megakadályoznak a boldogságodban. S akár tetszik, akár nem, de ha önmagunkkal békében vagyunk, úgy a világgal is, mindenki olyan társat vonz be maga mellé, amire felkészült.  

komment
2020. február 03. 15:06 - Nahalka Noémi

Tényleg mindenkinek rajtam kell uralkodnia?

Nem, és ha jobban meggondolom senkinek senki felett nem szabad uralkodni, sem ugráltatni, sem lenézni, sem különbnek éreznie magát. Ha ez mégis megtörtént az életedben és csak azt látod, hogy a munkahelyeden kihasználnak, a párkapcsolatodban elnyomnak, akkor sincs óriási baj, hisz bármikor változtathatsz, viszont végig kell gondolni a miérteket.

A világ olyan, amilyen, az emberek bunkók, kihasználják az embertársaikat, lépcsőnek tekintik előmenetelük érdekében, esetleg lábtörlőnek használják és minden apró mocskos szavukat rádobálják. Legalábbis akkor, ha hagyjuk, ugyanis a világ kifordulhat önmagából, de azért, hogy én erre hogyan reagálok, azért bizony én magam vagyok a felelős.

Nagyon nehezen és fájdalmasan tanultam meg mindezt a saját káromon, és a legnagyobb tisztelettel tudom azt mondani, és írni, hogy mindenki számára elérhető, és megtanulható módszerek vannak, amik segítenek. Kicsit fél tőle mindenki, hisz ismeretlen terület, ráadásul sokan azt gondolják, hogy ciki ezzel foglalkozni. Pedig nem, ezért is nagyon jó, hogy sok-sok coachot, trénert képeztek ki, akik egészséges emberekkel beszélgetnek,  foglalkoznak, akiknek nincs semmiféle lelki problémája, sem pszichés zavara.

No, de nézzük miért is uralkodnak valaki felett.

Ha én azt gondolom magamról, hogy kevesebbet érek a másik embernél, mert Ő szebb, okosabb, ügyesebb, automatikusan elhelyezem magamat egy értéktelenebb kategóriába. Valóban kevesebbet érek a másiktól? Nem, csak neki más a marketringje. Emberek vagyunk frusztrációs csomagokkal. Mindenkinek vannak félelmei, fájdalmai, gyengeségei, erősségei. Egy igazán intelligens és okos ember nem kalibrál, elfogadja társait olyannak, amilyenek. Meglátja az értékeit. Aki felfelé kalibrálja magát és azt gondolja többet ér, mint mások, ott elhiheted, neki magának van önmagával a legnagyobb problémája.

Amikor felvállalok egy szerepet, nagyon kényelmes benne elhelyezkedve ugyanazokat a szituációkat átélni. Ha megnézzük a drámaháromszöget, ahol az üldöző-üldözött-megmentő játszanak, a szerepek előre le vannak osztva, ha én jól érzem magamat az áldozatként, akkor rendszeresen úgy fogom alakítani, hogy ebben a szerepben tetszelegjek, mert nekem egyszerűbb. Ugyanez mondható el az üldözőről, aki esetleg mindig mindenkinél okosabb(nak hiszi magát). Ha felismerem, hogy ez egy játszma, és épp bele akarok állni egy helyzetbe, átgondolom, hogy ezt akarom-e? Ha mégsem drámázni szeretnék, hanem megoldásokat keresek és jól érezni magamat, akkor váltok, kilépek.

Ha én nem húzom meg a határaimat, és nem közvetítem a világ felé, hogy eddig és ne tovább, akkor nem fognak róla tudni, akarva, akaratlan azt gondolják bármit megtehetnek. Lásd nem nyitja ki előttem az ajtót, bevágtat, fellök, beszól, bunkó és én elfogadom csendben. Jó ez nekem, tetszik ez nekem? Nem. Ezért határt szabok, és le is kommunikálom.

Ha egy munkahelyen a harmadik munkakört akarják a nyakamba sózni, azt azért teszik, mert nem képviselem az érdekeimet megfelelően. Ha jelzem, hogy nem fér bele, és képes vagyok ezt elmondani, meg fogják érteni, ha viszont nem mondom meg, csak duzzogok, de azt is magamban, és még el is vállalom…

Tipikus probléma a házimunka megosztása egy párkapcsolatban. Ha én nem mondom el, hogy mit szeretnék, ő nem fogja tudni.

Valójában nagyon egyszerű dolgokról beszélünk: tudom mit akarok, és el is mondom azt a megfelelő formában. Ez tanulható, egyszerűen megérthető, és jól alkalmazható a hétköznapokon.

Minden ember más utat jár be, mindenkinek megvannak a maga elképzelései, félelmei, frusztrációi, viszont a lehetősége is, hogy boldog legyen, és egyenrangú partner mind a párkapcsolatában, mind a munkahelyén. Van, akinek igénybe kell vennie egy pszichológus segítségét ehhez, és van, akinek csak egy új szempontból kell megvizsgálnia az életét, amire rámutat a legjobb barátnője.

Legyen ez bárhogy, de ha valami nem jól működik, annak meg kell keresni az okát. Nem biztos, hogy az első helyen, az első „tanítótól” megkapod a válaszokat, sőt az is lehet, hogy egy éveken át tartó tanulási folyamatba fogsz belecseppenni. Elképzelhető, hogy pszichológiai, vagy ezoterikus könyvek olvasása segít, esetleg spirituális tanok, tanfolyamok állnak majd közelebb hozzád, hidd el, teljesen mindegy, a lényeg, hogy megértsd: minden rajtad áll.

komment
2020. január 27. 15:35 - Nahalka Noémi

Anya-fia kapcsolat hatásai a párkapcsolatokra

A szülői minták, az anyával való kapcsolat hatásai az életünkre, mindig is kedvenc téma volt, ma sincs ez másként. Különösen érzékeny az anya fia kapcsolat boncolgatása, legalábbis akkor, ha egy felnőttkori párkapcsolatot vizsgálunk.

Ahogyan a lányoknak az édesapjuk meghatározó szerepet tölt be, úgy az anyák és fiaik között lévő kapcsolatról is elmondható, hogy igazán különleges, semmivel össze nem hasonlítható. Az édesanya szíve alatt hordja gyermekét, így a kettejük kapcsolata jóval korábban elkezdődik, mint bárki mással. Az anya jelenti a babának az életben maradást, a test a testében fejlődik, és a világot a szervezet reakcióiból ismeri meg, általa nyilvánul meg lelki biztonság, vagy zaklatottság formájában már az anyaméhben is. 

 

Születés után a baba testi-lelki fejlődése az édesanyjától függ, hisz napi 24 órában ő van mellette. A sorskönyvi döntéseink nagyon korán kialakulnak. Ahogyan anya viszonyul a fiához, a fiú akként fogja definiálni a nőket. Ha a nő megbízhatónak tűnik a kisfiú számára, hisz érzelmileg elérhető, számíthat rá, megbízhat benne, úgy kialakul benne egy kép a nőkről, akik megbízhatóak, kedvesek, szerethetők. A későbbi kapcsolataiban bizalommal fog fordulni a nők irányába, nyíltan és őszintén. Ha hiányzik ez a bizalom, sőt nem megbízhatónak ítéli az anyját, aki néha ad neki enni, ha éhes, máskor hagyja még sírni, és nem kiszámítható számára a viselkedése, azaz nem következetes maga a felnőtt, úgy a gyermek kiterjeszti ezt a gondolatot a nőkre általában. Nyilván egy alapgondolattal, ami azt fejezi ki egy felnőtt férfi számára, hogy a nők nem megbízhatónak, nagyon nehéz jó párkapcsolatot kialakítani, hisz az ismerkedéshez szükséges nyitottság is sérül a bizalmatlanság miatt.

Ha a férfi önbizalmát vizsgáljuk, és megnézzük, hogy mit közvetített feléje az édesanyja, valószínű sok érdekes összefüggésre találunk. Ha az anya folyamatosan azt adta fia tudtára, hogy a szomszéd kiskölyök bezzeg nem utálja a spenótot, bezzeg ő jobb jegyet kapott, gyakorlatilag kifejezi gyermeke számára, hogy nem vagy elég jó nekem. Légy tökéletes, hisz csak azt lehet szeretni, aki mindenben utolérhetetlen. Mit érez ez a felnőtt férfi? Azt, hogy nem elég jó ahhoz a nőhöz, akit ő szeret, sőt bármit megtehet akkor sem lesz elég jó. Jó érzés ez bárkinek? Nem, nagyon nem jó érzés, és rendkívül önbizalomromboló. Az édesanyák, akik úgy szeretik gyermeküket ahogy van, és elfogadják olyannak, amilyen, megadják az alapokat egy egészséges önbizalomhoz. Természetesen az elfogadás nem egyenlő a mindent ráhagyok magatartással.

Az önbecsülés érzését az anya viselkedésével adja át fiának. Ha a gyermek azt látja, hogy anyukája magabiztos, értékesnek, szerethetőnek tartja önmagát, úgy ez lesz számára természetes, és felnőtt korában önmagát is ilyennek fogja látni. Egy férfi, akiről süt a magabiztosság, és azt mutatja, hogy lásd én egy szerethető ember vagyok, be is vonzza maga mellé a nőt, és megvalósítja sorsát.

Női minta, azaz hogyan viselkedik az anyuka, mint nő? Hogyan öltözködik, milyen a jelleme, hogyan bánik a férfiakkal? Vezet-e háztartást, süt-főz, mellette érvényesül-e nőiessége? Mind olyan kérdések, amik mintaként szolgálnak majd felnőtt korban a férfinak. Vagy pont olyan feleséget szeretne, mint az édesanyja, vagy pont az ellenkezőjét. Tudat alatt így keresgél, és olyan nőt szeretne maga mellé társnak, aki az elképzeléseiben az ideális nőről él.

Amikor egy szoros anya-fia kapcsolatban megosztják egymással az érzéseiket, gondolataikat, véleményüket a világgal kapcsolatban, a fiúgyermeknek rálátása nyílik arra, hogy milyen összetett feladat a női szerep. Megtanulja tisztelni a nőket, és megbecsüli odaadó munkájukat. Sokszor váló ok, hogy magára marad a nő a háztartással, és nem érti a férfi a problémát, hisz otthon is ezt látta, és anya sose panaszkodott. Valljuk be őszintén, hogy egy férfi, aki átlátja, átérzi anyjának feladatait, az érzékenyen fog hozzáállni ahhoz, hogy a felesége számára, aki gyermekei anyja, megkönnyítse a terheit.

Nagyon fontos, hogy az anya hogyan viselkedik a párkapcsolatában. A kisfiú figyel, és vagy tetszik neki amit lát, vagy nagyon nem. Ha megvizsgáljuk, hogy az elnyomó kapcsolatokban egy nő is lehet erősen domináns és mérgező természet, megértjük, hogy talán nem olyan jó dolog végig nézni, ahogyan az anyukája terrorba helyezi a férjét. Nyilván, ha egy kisfiú ebből kiindulva meghozza a döntését, hogy a nők elnyomják a férfit, az két irányba indulhat. Vagy belenyugszik, elfogadja sorsát, és majd ő is el lesz nyomva, vagy megfogadja, hogy felette egy nő sem fog uralkodni. Ebben az esetben bizony ő lesz az irányító fél, aki olyan párt választ magának, akit lehet irányítani, és minden esetben érvényre fogja juttatni az akaratát a másik kárára. Se egyik, se másik hozzáállás nem vezet boldogsághoz.

Anya-fia kommunikáció. Egy férfi, aki ismeri a női lelket….no hiú ábrándokat ne kergessünk, de tartsuk szem előtt, hogy a fiú, aki sokat beszélget édesanyjával, annak nem lesz gond, hogy megértesse magát a nőkkel. Másként gondolkodunk, más elképzeléseink vannak, mégis így kerek egész a világ, és az elfogadás egy párkapcsolatban nagyon fontos.

Kedves édesanyák, amilyen fiút neveltek, olyan világot teremtetek. Fejezzétek ki bátran gondolataitokat, érzéseiteket és szeressétek, ahogyan eddig is szerettétek őket, mert a férfi úgy fog bánni a nővel, ahogyan azt az anya tanította lényével és természetével.

komment
2020. január 23. 12:39 - Nahalka Noémi

Betegségek lelki háttere, és a felszabadító írás

Amikor úgy döntesz, hogy a kenyéradó főnököd, anyósod, társad maga az Isten, akinek nem szabad ellent mondani, mert összedől a világ, magadba zárod az utolsó legapróbb dühödet és frusztrációdat is, no akkor kezdődik a betegség. Persze nem kapsz azonnal torokgyulladást, és a petefészekcisztád sem terem ott rögtön, csupán elindul egy folyamat.

A lelkünk tele van sérülésekkel, amelyek olyanná tettek, amilyenek éppen vagyunk. Félelmeink, frusztrációink rejtett programokként futnak agyunkban, melyek ha bekapcsolnak le is futtatjuk őket. Lásd megnyomja valaki a gombodat, mire dühös leszel, újra átéled a gyerekkori traumát és automatikusan ez alapján kezdesz működni. Nem tiszta aggyal és értelmesen, logikusan kigondolt mondattal válaszolsz, hanem az érzés keltette düh fog mozgatni.

Ez a harag ott van a lelkedben. Teljesen természetes dolog, ha látunk egy üveg cukorkát, akkor tudjuk, hogy ott van, bármikor vehetünk. A dühünk, sérelmünk is ilyen. Beleteszünk egy darab dühöt egy üvegbe, azaz gyűjtjük a haragot egy testrészünkbe, amit nem veszünk ki, aztán az újabbakkal szépen lassan megtöltjük. Ha tele lesz, azaz torkig van az ember az érzésekkel, az kicsordul, kitör. Ez a kitörés már lehet a betegség. Nem bírja tovább, „besokallt”, ezért a test különböző módokon jelez. Gyulladás, fájdalom, ciszta, bármi.

Gondold el, nem mondod ki, hogy neked rossz érzés, ha bántanak. A kimondatlan düh energiája torok környékére rakódik le, hangszál, torok, garat, esetleg fantomfájdalommal, sőt pajzsmirigy problémákat okozva. Amikor nem bír többet befogadni, egyszerűen megbetegszik.

A betegségek lelki hátteréről sokat olvashattok, azonban ne felejtsük el, nagyon kevés, hogy megértem mi történt, ez csupán a kezdet. Ha igazán jól akarjuk kezelni lelki oldalról a testi egészségünket, akkor erre rendezkedünk be. Fáj a torkom, nem mondom ki, amit gondolok, ezért megtanulom hogyan kell kimondani, amit érzek. Ez egy hosszú folyamat, melyben meg kell találnom a saját módszereimet. A cél ott helyben, azonnal, érzelemmentesen, objektíven elmondani mit gondolok, sőt düh nélkül megfogalmazni milyen érzéseim vannak.

Ez hosszabb folyamat, most ott tartunk, hogy tele van az üvegünk, a szervünk, és ki kell onnan pakolni a haragot. A lényeg, hogy ki tudjuk fejezni önmagunkat, ami lehet írás, festés, rajzolás, kreatív dolog. Ez segít kivezetni a testből a megrekedt energiákat.

Nézzük részletesen: rájöttél, hogy azért betegedtél meg, mert megrekedtek benned az érzések, tele az üveged. Ki kellene adni a dühödet, de nem tudod elmondani egyelőre. Imádsz írni, ezért ezt választod felszabadító energialevezetésként.

Tegyük fel a kenyéradó főnököd, aki egyébként is egy lelki terrorista, teljesen hülyét csinál belőled, holott nincs igaza. Neked az igazságérzeted nem bírja ezt elviselni, azt meg pláne nem, hogy nem mondhatod meg neki, hogy valójában egy ostoba embernek tartod, aki mindenben hátráltat és keresztbe tesz neked. Nem tudsz a tehetetlen dühöddel mit kezdeni, ezért írsz egy blogbejegyzést az energiavámpírokról, hisz ő az. Kutatsz kicsit a neten, olvasol is erről a témáról, aztán ahogyan tényszerűen elkezded kiírni magadból, sikerül megértened mit miért csinál, rájössz, ez az ő frusztrációja, már nem azon rágódsz, hogy én rossz vagyok, hanem azon: ebben a helyzetben jól cselekedtem, mert…és a megértésen túl lassan feldolgozod magadban a történetet.

Amikor írsz, egy ellazult állapotba kerülsz, ami meditatív állapot, a tudat tisztul, a helyzetekre kívülről tekintesz, a haragod kiadod, az elrejtett, nem tudatos dolgok is oldódnak, és az üveg lassan kiürül…

Azok az emberek, akik érzékenyebbek kicsit a világ dolgaira, nagyon hamar ráhangolódnak más emberek érzéseire, gyakorlatilag bele illeszkednek a másik ember érzelemvilágába, ők írók, művészek, akik más gondolatait is remekül ki tudják fejezni. Néha én is ezt teszem, mert megfogalmazom mások érzéseit, gondolatait egy-egy témával kapcsolatban, leírom, elolvassák, és valamiért felszabadulnak, megkönnyebbülnek.

Érdekes világban élünk, ahol sokkal inkább hatunk önmagunkra és egymásra, mint azt gondolnánk.  

komment
2020. január 21. 09:38 - Nahalka Noémi

Vérszívó manipulátorok

Öreg vagyok én már, hogy olyan ember társaságában időzzek, aki csak lefelé húz… Sokszor hallottad, vagy netán ki is mondtad, sőt be is vallottad magadnak, hogy senkinek nem hiányzik egy olyan ember társasága, aki mellett rosszul érzed magadat? Megértelek.

Olyan vérszívók ők, akik mellett csak azt érzed, hogy egyre fáradtabb vagy, kimerülsz, és minden életerőd, életszereteted eltűnik valahová. Nem is igazán tudja mivel magyarázni az ember lánya, csupán érzi, hogy most volt elég.

Van, aki szemtől szembe, szíve minden őszinteségével csatlakozik Rád és csak mondja a rengeteg sületlenséget, Te pedig már 6 mondattal ezelőtt elvesztetted a fonalat, de nincs erőd ahhoz, hogy elmenekülj előle. Ők az egyszerűbb fajták, akikből 12 egy tucat. Nincs bennük ördögi erő, ám a pletykálkodás általi rosszindulat keltette viszálykodásból merített erő boldoggá teszi őket. Kis kavarás itt, pár szavas félre értelmezhető gondolat ott, és kész is a napi adag mosolyforrásuk.

Aztán ott vannak azok, akik sunyiban tolják. Bárgyú vigyorral az arcukon közelítenek, és szemük csillogása jelzi, itt valami készül. Igazi kígyó módjára csavarodnak fel a testedre és csak érdeklődnek, hallgatnak. Információéhségük határtalan, amit aztán visznek tovább. Itt egy elejtett mondat, ott egy ócska félmondat, de mindig csak annyi és úgy, ami pont felkavarja az érzéseket. Behízelgő módon a kígyó és a róka természetéből alkotott eleggyel nyerészkednek.

Bármennyire is tudatosan, és eltervelten működik, mégsem a legrosszabb fajta, hisz ezt a címet megtartotta annak, aki előre eltervezett módon, intelligensnek képzelve magát,féligazságokkal teli történetekből töltekezik. Ezek a „kavarók” nagyágyúi. Simulékonynak tűnő természetüket, némi magasabbrendűséggel, hatalommal fűszerezik. Az ő titulusukhoz már nem illik csak úgy kimondani és nyíltan bemutatni tudományukat. Ebben a helyzetben, már be kell vetni a manipulációt, csúsztatást, emberek összeugrasztását. Ha sikerre tudja vinni a tervét, sátáni vigyorral az arcán figyeli az eseményeket, és szívja magába az erőt, ami nélkül képtelen lenne életben maradni.

Valóban nagyágyúk. Elég okosak ahhoz, hogy kiterveljék kivel, mikor, hogyan bánjanak el. A cél egy rendszer felépítése, amiben mindennek jelentősége van. Míg az előző típusok vérszívói ösztönből cselekedtek, tudatosan ugyan, de csak élve a helyzetekkel, addig ő helyzeteket teremt. Előre eltervezi kinek mit mond, az mire hogyan fog reagálni, és mit lehet azzal a helyzettel kezdeni, hisz nem buta, hanem egy számító alak. Felhasználja az embereket, nagyon csúnyán, semmivel nem törődve, eszköznek tekinti őket. A szánalmas az egészben csak az, hogy a motivációja mindeközben csak a nyomorult energia, amit abból nyer, hogy lesi a konfliktust, amit ő maga teremtett meg. Ott szokott állni a sarkon és leskelődik, dörzsöli a markát és a vigyora mindent elárul. Szüksége van bábként felhasználható emberekre, és olyanokra, akit lehet hergelni. Ügyes és okos ne feledjétek, sajnos nincs kizárva, hogy embereket vezet, sőt a hatalom az igazi eszköz a manipulációra, hisz senki sem mer ellent mondani, de talán még veszélyesebb az, hogy senki nem meri a szavahihetőségét megkérdőjelezni.

A vérszívók köztünk élnek, szívesen használnak játékaikhoz más embereket és a legnagyobb tanítás, ha sikerül végig nézni a játszmáikat. Ne feledd, hogy jóval rutinosabbak, mint Te, akkor, ott, abban a szituációban. Lépj egyet hátra, nézz rájuk, és engedd el, mert az örvény, amit generálnak, olyan mélyre húzhat, amit elképzelni sem tudsz.  

komment
Párkapcsolatok
süti beállítások módosítása