Ha 2 ember úgy dönt eddig és nem tovább, arról azt kell mondanunk, hogy teljesen rendben van. Eddig tartott a közös út, a miértek nem lényegesek.
A válás 2 ember magánügye, egészen addig, amíg gyerekek nem kerülnek a képbe 1-2-3 kiskorú, akikért 2 ember közösen vállalt felelősséget, közösen döntött úgy, hogy a világra hozza, ápolja, gondoskodik a picikről, majd az idő előrehaladtával is biztosítja számukra mindazt az ellátást, amiben a kiskorúak testi-lelki-szellemi fejlődése biztosított. A gyerekek érdekeit anyagi szempontból is meg kell vizsgálni, hisz felruházásuk, élelemmel való ellátásuk, taníttatásuk, szükségleteik, különórák nem kevés pénzbe kerülnek. Arról nem szokás beszélni, de 2 ember közül valakinek be kell áldoznia magát ahhoz, hogy a gyerekek ellátása zökkenőmentes legyen. Igen tudom, meg lehet okosan oldani, de most más kérdést boncolgatunk. Ott tartottam, hogy valakinek be kell áldoznia magát a gyerekek érdekei miatt. Hogy miért, és hogyan is rendelődhet alá egy anyuka észrevétlenül a férje munkájának?
Egyszerű a folyamat, amíg a baba megszületik az anya hasában van, ő jár orvoshoz, egészségileg változó hogyan viseli a terhességet, ő szül, a munkából ő esik ki. Majd babaként szintén anya van kéznél, később logikus, hogy anya kezd el ide-oda járni a kicsivel, majd újabb baba, újra kezdődik minden, logikusabb, hogy kevesebbet dolgozzon, vagy maradjon otthon 3 évig. Aztán 2-3 gyerekkel intézi a háztartást, és be kell segíteni ebben-abban a férjnek, hogy nagyobb bevételt lehessen realizálni a családi kasszába. Aztán jönnek az iskolás évek.
Reggel valakinek korábban kell kelnie, hogy a gyerekeket elkészítse, reggelit, uzsonnát adjon, és elindítsa őket az iskolába. Jobb esetben útba esik, rosszabb esetben kitérő. Ennyivel korábban indul egyik ember munkába, vagy olyan munkahelyet keres, ahol nem gond a késői kezdés. Majd jön a hazahozatala a gyerekeknek. Változó lehetőségek vannak, akinek 8 órás a munkarendje, és későn kezd, 16 órára nehezen ér az iskolába, így a gyerekek ügyeletben estig, vagy a két szülő együttesen oldja meg.
Ne felejtsük el, a mai napig a nőket éri hátrányos megkülönböztetés a munkavállaláskor, ha gyermekük van, hisz a gyerek beteg lesz, tele van szünetekkel, ovi és iskola külön napokon szünetel, gyakorlatilag nincs ennyi szabadsága senkinek. A munkáltató hidegrázást kap azoktól az anyukáktól, akiknek kicsi gyereke van, ezt kár lenne tagadni, de hallottam már olyat is, hogy azért szereti a kicsi gyerekes anyukákat, mert hálásak azért, hogy foglalkoztatják, így ki tudja használni a munkavállalót, nyilván anyagi haszon reményében.
Minél nagyobbak a gyerekek, annál több helyre kell őket elvinni, anyuka kevesebbet vállal pénzkereső munkával, hisz így is estig robotol, és bocsánat, de szó szerint ingyen munkát végez a takarítással, mosással, főzéssel, bevásárlással, gyerekek ügyintézésével, majd a munkáját vagy a gyerekekhez igazítja, vagy a kicsik lesznek háttérbe szorítva.
Ezért gondolom azt, hogy abban az esetben, ha egy nő alárendelődik a férje munkájának, és a családnak, akkor igen is hátrányba kerül válás esetén. Nézzük csak, eddig arról írtam, hogy logikusan gondolkodva a nő intézi a gyerekeket, háztartást, az apuka keres többet, hisz egyrészt még mindig több fizetésben részesítik a férfiakat, másrészt megbízhatóbb munkaerőnek tartják, főleg a gyerekeseket.
No, ha válnak, apuka baromi jól tudja pozicionálni magát, lelép az új asszonyhoz, viszi mindennek a felét, a gyerekek ügyintézését oldja meg az anyjuk, és az anyagi javakat is teremtse elő, merthogy neki ez nem kötelessége, és egyébként is, nincs az a törvény, ami arra kötelezné, hogy amire ígéretet tett azt meg is tartsa, arra pedig pláne nem, hogy megfelelő ellátásban részesítse a régi gyerekeket. Ha az anyuka beáldozta magát, és kevesebb pénzkereső munkát vállalt, alapvetően kevesebb bevételt realizál. A munka, amit a háztartásban végzett, gyakorlatilag láthatatlan, és pénzzel nem honorálják. Ha így építették fel az életüket, akkor a nő beleesett a saját csapdájába
Igen kicsit egyoldalúan közelítettem meg ezt a kérdést, kimondottan kiélezve. Az a nő, aki alárendeli magát a családnak, igenis kiteszi magát annak a veszélynek, hogy esetleges váláskor a saját, és gyermekei anyagi biztonságát sodorja veszélybe. A gyermek az első, mindenek felett, ez nem lehet kérdés, nyilván mindkét fél részére, de hová kerülnek a pasik régi gyerekei, amikor jön az új szerelem, új gyerek, új élet? Tud-e korrektül gondoskodni róluk a későbbiekben is? Ha nem akarja biztosítani a megfelelő anyagi ellátásukat, miért nem? Mitől függ, hogyan viselkedik egy válásban? Kiszámítható-e egyáltalán kiből mit hoz ki egy elválás? Megengedheti-e bárki magának, hogy egy másik embertől függjön? Miért alakult úgy, hogy függésbe került akár egyik, vagy másik? Miért nem közösen oldották meg a gyerekek ügyintézését? Miért nem támogatta egyik a másikat abban, hogy karrierjében fejlődjön, és visszafelé miért rendelte magát egyik a másiknak a karrier támogatásában?
Számtalan kérdést felvetett bennem, és nyilván másokban is. Mindenkinek saját megoldásai vannak, és mindenki úgy csinálja, hogy a lehető legjobbat hozza ki gyermekei és a család részére, de mi is valóban a jó megoldás, hisz csak egy oldalról tekintettem rá erre a kérdésre.
