Hogy milyen egy nárcisztikussal élni? Egy igazi személyiségzavaros emberrel, akit mindenki imád, aki mindenhol segít, megbízható, és mellette remek munkaerő? Hmm, némiképp más képet mutat otthon a 4 fal között ugyanez az ember.

Ha már rájöttél arra, hogy erősen nárcisztikus a párod, talán eljutottál arra a megállapításra, hogy Te magad vagy a felmosórongy, egy használati tárgy, egy eszköz, amit használnak, de nem becsülnek. Te vagy az a Senki, akinek kötelességei vannak, de nem lehetnek érzései, gondolatai, véleménye vagy kritikája pláne nem, mert kitör a veszekedés vérvörös vulkánja.

Valószínűleg kerested az okokat magadban, hogyan jutottatok ide, hisz ki más lehetne minden rosszért hibás a kapcsolatban, mint Te egyedül, hisz Őnagysága tökéletességével nem tudsz versenybe lépni, s talán nem is akarsz.

Bizonyára végig hallgattad már párszor, hogy mennyire zavart, féltékeny, kontrollmániás, türelmetlen vagy és bezzeg a kolléga/nő, szomszéd, meg a kismacska az utcáról milyen csodás személyiségek hozzád képest. Ó, ezt nem direktben kaptad? Árnyaltan? Valahogy összeugrasztott egy harmadik személlyel, hogy aztán elmondhassa rólad, mennyire összeférhetetlen vagy, ő pedig maga a megtestesült áldozat, akit a rossz sorsa ver egy ilyen párral, mint Te vagy?

Igen, ez így normális, legalábbis neki az áldozatnak, aki valahogy mindig olyan helyzetekbe kerül, ahol Te a főgonosz vagy, akinek egyetlen célja az, hogy uralkodj felette és kontrollt gyakorolj. Legalábbis azokban a lyukas időszakokban, amikor még tiszta az agyad, mert azt garantálom, meg fogsz őrülni amikor:

- próbálod kihámozni abból a rengeteg egymásra hányt szóból a lényeget, aminek nincs egy csepp értelme sem, vagy

- úgy megzavarja a valóságérzékelésedet azzal, hogy megkérdőjelezi az emlékeidet, hogy azt se tudod elzártad, vagy meggyújtottad a gázt, vagy

-  érvényteleníti az érzéseidet, így már azt sem fogod tudni jogosan érzed-e azt, amit érzel.

Mindegy is, egyszer eljutsz abba az állapotba, hogy kiabálsz, veszekszel, tele vagy elfojtott dühhel, haraggal. Normális emberként szeretnéd megbeszélni, hisz ismered az asszertív kommunikáció egy-egy módját, ki tudod fejezni az érzéseidet, azt hiszed tudod mit gondolsz. Egészen addig, amíg elé nem állsz és elkezded az „Amikor azt mondod, hogy….., én azt éreztem, hogy…” kezdetű mondatot. Ilyenkor ki szokott derülni:

-          lIyet nem mondott.

-          lIyen érzésed Neked nem lehetett, hisz semmi bántót nem közölt.

-          Ez csak a Te érzésed (azaz csak így gondolod, beképzeled).

-          Már megint kötekedsz, már megint veszekedést kezdeményezel.

-          Folyamatosan kontroll alatt tartod, még azt is megmondod hogyan viselkedjen.

-          Egyszerűen nem figyel Rád, híreket olvas, vagy e-mail írásába kezd.

-          Elvonul és némaságba burkolózik.

Különben tényleg van hiba a gépezetedben: nem vetted figyelembe, hogy empátiája igen kevés, ha van is valamennyi, azt nem Rád fogja fecsérelni. Hoppon maradtál barátom. Fáj? Dühös vagy? Ostobának érzed magadat, amiért problémát akartál megbeszélni?

Hatalmas veszekedés lett abból az egyszerű dologból, amit 2 perc alatt meg lehetett volna oldani, és Te nem érted hol csúsztál el?  Már megint azon gondolkodsz hol rontottad el? Megbeszélted már az időpontot a terapeutával, akihez elirányított, mert nem vagy normális?

Nem túlzás, szükséged lesz egy nagyon jó terapeutára, aki a letaposott önértékelésedet, önbecsülésedet, önbizalmadat összelapátolja. De nyugi, mire ide eljutsz, már minden mindegy lesz, mert a rengeteg leértékelés, és kritika hatására már teljesen elveszíted a talajt a lábad alól, és fogalmad sem lesz mi a valóság és mik azok az apró képzelgések a fejedben egy érző, mosolygós, kedves emberről, aki valaha voltál.

Megváltoztál, nagyon megváltoztál és nem is érted mi történt, hisz anno, még a kapcsolatotok elején imádott, felemelt, a világ legszerencsésebb embere voltál, és azt hitted kifogtad az arany halat és boldog leszel vele amíg csak élsz. Majd a nagy idealizálás végén megtapasztalod a leértékelést, és az az időszak is eljött, amikor előszeretettel megszégyenít, megaláz mások előtt.

Bármennyire úgy tűnik, akár saját magadnak is, hogy Te megbolondultál, elvesztetted a józan eszed, és talán azt gondolod Te vagy egy bántalmazó ember, ne ess kétségbe. Mindig van segítség. Ilyen esetekben terapeutához fordulj segítségért, azonban a játszmák felismerésében, bántalmazó kommunikáció elemzésében rengeteg segítő szakmában dolgozó is tud segíteni, illetve nagyon jó könyveket találsz a témában.

A nárcisztikus személyek által alkalmazott játszmák sokféle formát ölthetnek, és gyakran manipulációra vagy érzelmi zsarolásra építenek. Íme néhány gyakori nárcisztikus játszma:

1. Gaslighting:  Ez a módszer arra irányul, hogy a másik félt kételyekkel töltse el a saját érzéseit, emlékeit és valóságérzékét. A nárcisztikus személy képes megkérdőjelezni a másik emlékeit vagy érzéseit, így kétségbe vonva a partner valóságérzékelését.

2. Áldozat szerepe:  A nárcisztikus személy gyakran az áldozat szerepébe helyezi magát, hogy elkerülje a felelősséget a saját viselkedéséért, és így együttérzést vagy sajnálatot ébresszen másokban.

3. Kritika és leértékelés:  A nárcisztikus személy gyakran kritizálja vagy leértékeli a másikat, hogy megerősítse a saját felsőbbrendűségét. Ez a játszma aláássa a partner önértékelését.

4. Jó és rossz rendőr játszma:  Ez a technika a másik fél manipulálására szolgál, ahol a nárcisztikus személy az elején kedves és támogató, majd később elvárásokat támaszt vagy kritikát fogalmaz meg, ezzel zavart keltve a másikban.

5. Féltékenység és birtoklás:  A nárcisztikus személy gyakran próbálja irányítani a partnerét, például féltékenységgel vagy birtoklással, hogy elérje, hogy a másik csak rá figyeljen.

6. Kivonulás:  Ha a nárcisztikus személy úgy érzi, hogy a helyzet nem kedvező számára, hajlamos lehet hirtelen eltűnni vagy elhúzódni, így manipulálva a másik fél érzelmeit.

7. Szenvedélyes idealizálás, majd leértékelés:  A nárcisztikus személy először idealizálja a partnerét, majd hirtelen leértékeli vagy elutasítja, ezzel zűrzavart és érzelmi instabilitást okozva.

8. Nyilvános megszégyenítés:  A nárcisztikus személy hajlamos lehet a másik megszégyenítésére vagy megalázására mások előtt, hogy erősítse saját hatalmát.

Ne feledd, mindig van megoldás, az őrület amiben élsz, kicsit sem normális.

A Kineziológus