Cégvezetés – légy tökéletes program – versengő konfliktuskezelés

Jól hangzik ugye? Egy vezető, aki tökéletesen szeretné ellátni a feladatát és mellette hajtja a versengési kedv.

Gyakorlatilag mindenki arra gondol, hogy remek összeállítás, biztos kézben a cég, valószínűleg hatalmas profitokat termel, a versenyszellem arra ösztönzi a kollégákat, hogy hasonlóképpen gondolkodjanak, és hozzák ki a legtöbbet magukból és a munkájukból is. Nyilván egy olyan világban, ahol nincs frusztrációs csomagja az embereknek, nagyon szépen tud működni, azonban nézzük meg a hátrányait és árnyoldalait is ennek a történetnek. Ugyanis akadnak olyan dolgok, amin érdemes elgondolkodni…

A versengő konfliktuskezeléssel megáldott embernek nagyon fontos, hogy egy-egy vitában felülkerekedjen, aktívan védi a saját érdekeit, ám csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem veszi figyelembe a másik embert. Maximálisan a saját győzelme a cél, és ezért bátran ki is áll, érvel, és meg is győz másokat. Nagyon jó tulajdonság is lehet, ha a megoldást kereső stratégia is a vérében van, és megfelelő önismerettel rendelkezik ahhoz, hogy tudjon racionálisan gondolkodni akkor is, ha a vita hevében elfelejtené a célokat.

Mielőtt tovább lépnénk, érdemes pár szót ejteni a légy tökéletes programról. Ez egy olyan beidegződés, ami arra ösztönzi azokat az embereket, akik hordozzák, hogy mindent tökéletesen csináljanak, hiba nélkül. Nagyon jó tulajdonságnak tűnik, azonban van egy apró vonzata is, azt hiszik, hogy csak akkor lehet őket szeretni, ha mindent tökéletesen csinálnak, tehát, ha tévednek, hibáznak, akkor vége a világnak, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy teljesen kifordulnak magukból és elvesztik a racionalitásukat, feszültek, idegesek lesznek attól, ha tévednek. Természetesen a kritikai érzékük páratlan.

Megérkeztek a problémák is. A versengő, aki nem a probléma megoldásán akar dolgozni, hanem azon, hogy győzelemre vigye a vitás helyzetet, ráadásul befeszül attól, ha hibázik bármiben is, és még kritikában is nagyon jó, gyakorlatilag egy olyan hadvezérré válik, aki még akkor is hadakozik, ha már rég le kellett volna tennie a fegyvert.

Hogyan nyilvánul meg egy munkahelyi környezetben? Bólogató Jánosokra van szüksége, akik elfogadják a véleményét, támogatják, azonban nincs önálló véleményük, és eszükbe sem jut, hogy megoldásokat keressenek. Jó hosszú ideig lehet tárgyalni a semmin, és bólogatni arra, amit a főnök mond. Tilos új utakat keresni, ötleteket felhozni és kiemelkedni az átlagból. A klasszikus nyalizás, bevágódás, kedveskedés a megoldás, azaz megoldás keresése helyett tessék nagy szemekkel nézve pillákat rebegtetni, mert ellenkező esetben jön a végeláthatatlan hiszti. Teljesen mindegy, hogy férfiről, vagy nőről beszélünk, ugyanis a hisztériát ugyanazzal az energetikával mozgatják.

Iszonyatos energiákat képesek elvenni a másik embertől, főleg, ha az nem a versengők közé tartozik, hanem például a megoldást keresők közé. Ha ez a két ember összekerül, akarva, akaratlanul kialakul egy álló háború, ahol a megoldást kereső folyamatosan megoldásokat kínál, míg a versengő teljes szétszórtsággal hadakozik és eszébe sincs megoldani a problémát, ám helyette körmondatból körmondatba menekülve beszél a semmiről. Kritikus, fogást keres, megsértődik, beszól, és egyetlen egy dologgal nem haladnak előre, a probléma megoldásával.

Minden versengőnél van egy pont, ahol elszakad valami a lelkükben. Ez az a pillanat, amikor megfordíthatatlanul vége a logikának, és már meg sem hallja miről beszélsz. A szíve felpörög, a hangja eltorzul, a testtartása fenyegetővé válik, és már csak az a célja, hogy legyőzzön, bocsánat, de inkább lenyomjon. Ezt, egy vezető pozícióban lévő ember nem teheti meg. Tudod miért? Mert megítélik. Szó nélkül leírják.

Ha valóban egy ilyen emberrel szeretnél együtt dolgozni, akkor légy maximálisan alkalmazkodó, szeresd a hosszú csendes beszélgetéseket, a vég nélküli értekezleteket, csinálj úgy, mintha tennél valamit, ám legjobb, ha nem csinálsz semmit. Vigyorogj, tologasd a papírokat, és mesélj arról mennyi munkád volt, és ne csodálkozz azon, hogy minden estére kimerülsz.

Kicsit ironikus, kissé eltúlzott, ám mégis rengeteg mondanivalója a fenti gondolatoknak. Egy Főnök, aki számára csak a saját igaza létezik, nem tud nagy lépéseket tenni előre, bármekkora is legyen a versengés benne.