Az elnyomás, függés, alárendelődés, nem egyik pillanatról a másikra kialakuló rendszerek. Ahogyan időre és különböző személyiségbeli együttállásokra van szükség ahhoz, hogy valakit földre fektessenek, úgy ahhoz is idő kell, hogy felismerje, onnan felálljon és felfedezze azt, hogyan járult hozzá Ő maga a kialakult helyzethez.
Hogyan is kezdődik a kalibráció? Versengő konfliktus kezeléssel. Az elnyomónak, akinek ugyanúgy félelmei, fájdalmai, frusztrációi vannak, alaptermészetéből adódóan megjelent a versengés is, azaz neki győzedelmeskednie kell minden helyzetben. Úgy képzeld el, mint a versenyzőt, aki az első helyért küzd minden tudásával, és energiájával. Ha nem győz, akkor veszíteni fog, mert ketten versenyeznek. Ezt érzi egy vitában a versengő. Ha szembe találkozik egy hasonló természettel, kialakul az állóháború, ahol egy idő elteltével már elvakulttá váltak az emberek, és csak azt látják a szemük előtt, hogyha nem győzedelmeskednek a másik felett, akkor elbuktak, vesztesek lesznek. Ha épp olyannal sikerült szerelembe esni, akinek nem fontos a vetélkedés, ráadásul van bőven alkalmazkodás a természetében, akkor kezdődhet el egy igen érdekes történet.
Egyik verseng, mert nyernie kell, másik alkalmazkodik, mert nem verseng, így mindig mindenben minden úgy alakul, ahogyan azt a másik akarja. Az elnyomott fél, akinek van önálló véleménye a világról, vágyai, elképzelései, gondolatai, szeretné, ha a párja figyelembe venné Őt. Csakhogy az érdekérvényesítésben rendre alul marad. Akarva, akaratlan megfordul mindenki fejében ilyen helyzetekben, hogy nem vagyok elég jó, elég okos, elég szép, stb. főleg akkor, ha ezt hordozza magában, ezt kapta otthonról. Itt már megtört, alárendelődött az egyik fél, jelentkezhetnek testi tünetek, vagy pánikrohamok. Ha még az anyagi függést is figyelembe kell venni, akkor válik teljesen fullasztóvá a helyzet a szó legszorosabb értelmében is. A torok fizikai fájdalma, amire nincs orvosi ok, egyértelműen a kommunikáció zavarát jelzi. Nem mondja ki mit gondol, mit érez, mire vágyik, és ez nem is az első lépcsője a folyamatnak, hiszen egy idő után, már meg sem fogalmazza saját magának sem a vágyait, kívánságait.
Egy kapcsolatban ekkor már rengeteg a veszekedés, aminek az az oka, hogy az elnyomott fél rosszul érzi magát, szeretne felállni a földről, ám sem fizikailag, sem lelkileg nem bírja a terhet. Az elnyomó pedig retteg, hogy feláll a másik, hisz akkor önálló véleménye lesz, ami esetleg ellentétes az övével, ami azt jelentené, hogy Ő, mint elnyomó előbb-utóbb veszíthet is, azaz vesztes lesz.
Mindenkin eluralkodtak az érzelmek, nem megoldásokat keresnek, hanem egyik a pozícióját akarja stabilizálni, másik úgy érzi megfullad a rengetek kimondatlan érzéstől, amit ki kell mondania. Érzi a tömény feszültséget a torkában, ami iszonyatosan tud fájni fizikailag is. Nem érti, nem tudja mit tegyen, de azt érzi, hogyha kimond valamit, akkor kevésbé fáj. Próbálkozik, ám rengeteg a zavaros érzelem, amit jobb esetben kikiabál magából, ám nem megoldást keres, csak átmeneti megkönnyebbülést, ezért mindenki csak mondja a magáét. Őrült időszak következik, tele ordibálásokkal, vádaskodásokkal, és sok-sok személyes bántással, egészen addig, amíg új alapokra nem helyezik a történetüket.
Ha az ordítozós időszakban vagy, és kétségbe estél hogyan tovább, ülj le és egy nagyon egyszerű kérdésre válaszolj magadnak: szereted-e a párodat? Ha nem, ideje elválni, azonban, ha igen, akkor új alapokra kell helyezni a kapcsolatot. Ha mindketten így gondolkodtok (!!!), pár önismerettel töltött óra és sok-sok gyakorlás meghozza a gyümölcsét.
A szülőktől kapott programok egy része mérhető, definiálható, nagyon sok segítséget ad az önismeretünkhöz, ráébreszt mikor mozgatnak a programok, amik esetleg hátráltatnak is.
Az alkalmazott konfliktuskezelési módszerek felismerése után, főleg, ha mindketten nyitottak, egyértelműen láthatóvá válik ki alkalmazkodóbb. Persze a felismerés kevés, alkalmazni kell a tudásanyagot. Ha felismered, hogy saját magadért csak Te vállalhatsz felelősséget, és arra is rájössz, hogy ki kell mondani a vágyaidat érzéseidet, akkor egyszerű kommunikációs modell értelmezésével és a gyakorlatban való alkalmazásával elindulhatsz egy boldogabb úton.
Megérted, hogy a saját érzéseidhez jogod van. Jogod van megfogalmazni a gondolataidat, kimondani azokat, és ha a másik másként gondolja, ahhoz neki is joga van. A frusztrációs csomagokat minden ember a hátán hordozza, ezért amikor elkezdi mindenki kimondani az érzéseit, és mindketten figyelnek arra, hogy ne bántsák a másikat, (lásd.: én úgy érzem, hogy…) gyorsan kiderül, hogy rengeteg félreértés is van a két ember között. Egyik bántásnak érzi azt, amit nem annak szánt a másik. Lassan, és valóban hónapok kellenek ehhez, megtanulják egymás nyelvezetét, kiabálás helyett mindenki megfogalmazza mit érez, mit gondol. Az elnyomott felelősséget vállal önmagáért és kimondja, a versengő meghallgatja, és a végén kiderül, hogy mindketten szerethető, értelmes, intelligens emberek, csak valami elcsúszott.
Ezek aprócska dolgok, pici felismerések, azonban ha megértjük belőle a lényegi mondanivalót, nagyon sokat adhatnak az életünkhöz, mert a szeretet mindenkinek jár.
