Miért szenvedsz, ha nem muszáj? Ha rossz a házasságod, válj el! Miért vagy vele, ha állandóan csak bánt? Miért tűröd, hogy ezt tegye, hogy így beszéljen?

Ugye milyen logikus kérdések egy olyan ember részére, aki láthatóan egy olyan kapcsolatban él, ahol lelkileg kisemmizik, és csak árnyéka önmagának? Miért van mégis, hogy azt mondja, nem tudok?

Adott egy ember, aki alkalmas az elnyomott szerepére. A kapcsolat eleje szépen indul, szeretik egymást, majd elkezdődik a kalibráció, a barátoktól való elszigetelés, függésbe vonás. A kalibráció eredménye egy önbizalmában megtört ember, aki valamilyen függésben van a másiktól.

Testében, lelkében érzi és nagyon jól tudja, hogy neki nem tetszik ez az állapot, azonban, ami más kapcsolatban működik 2 nap alatt, ahhoz neki bátorságot kell gyűjteni, hogy kiálljon, össze kell szedni a gondolatait, majd az érdekeit úgy kell képviselnie, ami megállja a helyét.

Amikor a gondolatait rendezné, arra jön rá, tulajdonképpen ő már nem tudja, hogy ez az Ő gondolata, vagy a másik emberé. A függő kapcsolat és az elnyomás azért tud működni, mert az évek hosszú ideje alatt az irányító fél szépen elültette a magokat a másik ember fejében, miszerint amit ő gondol, érez, lát, az nem úgy van, azaz rosszul látja a világot.

Hogyan lehet ezt? Egyszerűen. Nézz meg egy olyan embert, aki folyamatosan csalja a partnerét. Nem fogja bevallani, hisz neki fontos a kapcsolata, esetleg a családja, ezért állandóan hazudik. A megcsalt fél sorra belefut kétértelmű beszélgetésekbe, furcsa helyzetekbe, ám amikor felveti, beszéljék meg mi történik, a megcsaló szemrebbenés nélküli hazugságba kezd.

Elkezdődik a rosszul látod történet. Ott áll a megcsalt fél, és gondolkodik mik a tények és mi a képzelet. Mivel megkapja a fejéhez a Te állandóan féltékeny vagy mondatot is sokszor, ezért még azt is mérlegelnie kell, hogy ő most féltékeny-e egyáltalán, vagy jogosan felmerült kétségei támadtak. Szembekerült egy határozott állítással, ami akár igaz is lehet, azonban Ő teljesen másként látja a világot.

Ha más oldalról közelítjük meg, az elnyomott félnek nyilván nem tetszik az elnyomás, folyamatos veszekedések vannak, amiben sorra alul marad, folyamatosan megkérdőjeleződik az, hogy amit érez az a valóság, vagy csak fikció és Ő csak egy érzelmileg túltöltött lény, aki állandóan csak balhézik.

Ha a gondolatait sikerül végre összeszednie, ki kell állni az érdekei mellett. Meg kell fogalmaznia a megfelelő módon, felnőttként, érzelemmentesen a tényeket.

Egy elnyomó kapcsolatban nincs felnőtt-felnőtt kommunikáció. Van egy elnyomó, aki kritizál, és van egy hozzá alkalmazkodó, vagy lázadó partner. Akkor tud valaki elnyomni, ha folyton csak kritizál és bebizonyítja a másiknak, hogy Ő egy értéktelen senki. Annak lehet bebizonyítani ezt, aki alkalmazkodik, legalábbis egy ideig, ha már nem alkalmazkodik, akkor sem otthagyja, hanem lázad. Állandósult veszekedések jellemzik ezeket a kapcsolatokat.

Folyamatos veszekedésben nem lehet odaállni és logikusan érvelni. Meg kell tanulni vezetni a beszélgetést, fel kell vállalni a felelősségét annak, hogy amit mond az az Ő érzése, és joga van érezni. Ha kimondja a gondolatait, magabiztosnak kell lennie, és érzelemmentesnek. Egy elnyomott félnek ezt nagyon hosszú idő megtanulnia, és folyamatosan gyakorolnia is kell.

A harmadik pillér a függés. Ha van 2-3 gyermek, akikért felelősséget vállaltak, és anyagi függés is felüti a fejét, akkor kilátástalannak tűnik a helyzet, leginkább azért, mert ezzel teljessé válik az elnyomás.

Nem tudja jól látja-e a helyzetét, a gondolatai helyesek-e, nem tudja megfogalmazni, és ha kilép nincs anyagi biztonsága. A kör itt tud bezáródni, ezért nem lép ki. Szépen lassan fel kell újra építenie az érzelmeit, önbizalmát, életét, és miután talpra állt, akkor tud dönteni, tovább állni.

Ezen az úton elindulhat egyedül, vagy segítséggel, de csak akkor, ha nem érzi jól magát abban a helyzetben.