Miért szenvedsz, ha nem muszáj? Ha rossz a házasságod, válj el! Miért vagy vele, ha állandóan csak bánt? Miért tűröd, hogy ezt tegye, hogy így beszéljen?
Ugye milyen logikus kérdések egy olyan ember részére, aki láthatóan egy olyan kapcsolatban él, ahol lelkileg kisemmizik, és csak árnyéka önmagának? Miért van mégis, hogy azt mondja, nem tudok?
Adott egy ember, aki alkalmas az elnyomott szerepére. A kapcsolat eleje szépen indul, szeretik egymást, majd elkezdődik a kalibráció, a barátoktól való elszigetelés, függésbe vonás. A kalibráció eredménye egy önbizalmában megtört ember, aki valamilyen függésben van a másiktól.
Testében, lelkében érzi és nagyon jól tudja, hogy neki nem tetszik ez az állapot, azonban, ami más kapcsolatban működik 2 nap alatt, ahhoz neki bátorságot kell gyűjteni, hogy kiálljon, össze kell szedni a gondolatait, majd az érdekeit úgy kell képviselnie, ami megállja a helyét.
Amikor a gondolatait rendezné, arra jön rá, tulajdonképpen ő már nem tudja, hogy ez az Ő gondolata, vagy a másik emberé. A függő kapcsolat és az elnyomás azért tud működni, mert az évek hosszú ideje alatt az irányító fél szépen elültette a magokat a másik ember fejében, miszerint amit ő gondol, érez, lát, az nem úgy van, azaz rosszul látja a világot.
Hogyan lehet ezt? Egyszerűen. Nézz meg egy olyan embert, aki folyamatosan csalja a partnerét. Nem fogja bevallani, hisz neki fontos a kapcsolata, esetleg a családja, ezért állandóan hazudik. A megcsalt fél sorra belefut kétértelmű beszélgetésekbe, furcsa helyzetekbe, ám amikor felveti, beszéljék meg mi történik, a megcsaló szemrebbenés nélküli hazugságba kezd.
Elkezdődik a rosszul látod történet. Ott áll a megcsalt fél, és gondolkodik mik a tények és mi a képzelet. Mivel megkapja a fejéhez a Te állandóan féltékeny vagy mondatot is sokszor, ezért még azt is mérlegelnie kell, hogy ő most féltékeny-e egyáltalán, vagy jogosan felmerült kétségei támadtak. Szembekerült egy határozott állítással, ami akár igaz is lehet, azonban Ő teljesen másként látja a világot.
Ha más oldalról közelítjük meg, az elnyomott félnek nyilván nem tetszik az elnyomás, folyamatos veszekedések vannak, amiben sorra alul marad, folyamatosan megkérdőjeleződik az, hogy amit érez az a valóság, vagy csak fikció és Ő csak egy érzelmileg túltöltött lény, aki állandóan csak balhézik.
Ha a gondolatait sikerül végre összeszednie, ki kell állni az érdekei mellett. Meg kell fogalmaznia a megfelelő módon, felnőttként, érzelemmentesen a tényeket.
Egy elnyomó kapcsolatban nincs felnőtt-felnőtt kommunikáció. Van egy elnyomó, aki kritizál, és van egy hozzá alkalmazkodó, vagy lázadó partner. Akkor tud valaki elnyomni, ha folyton csak kritizál és bebizonyítja a másiknak, hogy Ő egy értéktelen senki. Annak lehet bebizonyítani ezt, aki alkalmazkodik, legalábbis egy ideig, ha már nem alkalmazkodik, akkor sem otthagyja, hanem lázad. Állandósult veszekedések jellemzik ezeket a kapcsolatokat.
Folyamatos veszekedésben nem lehet odaállni és logikusan érvelni. Meg kell tanulni vezetni a beszélgetést, fel kell vállalni a felelősségét annak, hogy amit mond az az Ő érzése, és joga van érezni. Ha kimondja a gondolatait, magabiztosnak kell lennie, és érzelemmentesnek. Egy elnyomott félnek ezt nagyon hosszú idő megtanulnia, és folyamatosan gyakorolnia is kell.
A harmadik pillér a függés. Ha van 2-3 gyermek, akikért felelősséget vállaltak, és anyagi függés is felüti a fejét, akkor kilátástalannak tűnik a helyzet, leginkább azért, mert ezzel teljessé válik az elnyomás.
Nem tudja jól látja-e a helyzetét, a gondolatai helyesek-e, nem tudja megfogalmazni, és ha kilép nincs anyagi biztonsága. A kör itt tud bezáródni, ezért nem lép ki. Szépen lassan fel kell újra építenie az érzelmeit, önbizalmát, életét, és miután talpra állt, akkor tud dönteni, tovább állni.
Ezen az úton elindulhat egyedül, vagy segítséggel, de csak akkor, ha nem érzi jól magát abban a helyzetben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
darlacko 2019.03.09. 10:19:42
Tudomásul kellene venni, hogy az ember nem monogám, hanem sorozatmonogám. Egyes kapcsolataink nem fognak örökké tartani, nem lehet a másikat kisajátítani. De pont azért, mert 5 év múlva valószínűleg már mással gyűrjük a lepedőt, nem kell a mostani partnerünknek mindenben megfelelni, nem kell a követelőzéseinek eleget tenni, nem kell neki behódolni, messze ható áldozatokat hozni.
Csak ahhoz, hogy függetlenek tudjunk lenni kellene anyagi bázis, amit pont Magyarországon nem nagyon engedhet meg magának senki. A válás, elválás életszínvonalbeli zuhanást hoz a legtöbb embernek. Ezt kevesen vállalják be.
A politikusok sem érdekeltek abban, hogy független, sorozatmonogám, egyedülálló emberek legyenek az alattvalóik. Mert a családos emberek irányítható, béklyózott igásbarmok, akik mindent tűrnek, mert hát a gyerek érdeke...
welcsi 2019.03.09. 10:42:09
steery 2019.03.09. 12:05:10
Almandin 2019.03.09. 12:31:51
Ha csupán életszínvonalbeli csökkenésről van szó, de az alapok biztosítottak, akkor más a helyzet. Akkor jobb elválni, mert egy bántalmazó kapcsolatban az ember testi-lelki egészsége tönkremegy. Másrészt akkor az újrakezdésre is lesz lehetőség.
Új kapcsolat kialakításakor meg érdemes odafigyelni arra, hogy ne kerüljünk anyagi függésbe a másiktól, mert ha megromlik a kapcsolat, az anyagilag függő fél csapdába kerülhet.
Medgar 2019.03.09. 12:56:35
ostvan2 2019.03.09. 13:02:57
Sir Galahad 2019.03.09. 13:19:05
Almandin 2019.03.09. 13:27:47
Ha csak életszínvonal-csökkenésről van szó, az más. Aki a gazdagsághoz ragaszkodik, az más. De annyira nem lehet leadni az igényeket, hogy a híd alá menjen aludni, meg száraz kenyéren éljen, tönkretéve az egészségét a rossz táplálkozással.
Talán ezért is fejlődik ki sok anyagilag függő bántalmazottban a Stockholm-szindróma. Felméri, hogy esélytelen az önálló élet, mert nem tud elég pénzt szerezni, ezért elhiteti magával, hogy nem is olyan rossz a helyzet, a bántalmazó valójában szereti (mert sok bántalmazó időnként dob egy kis törődésmorszát, hogy a szeretet látszatát keltse).
Almandin 2019.03.09. 13:28:42
Almandin 2019.03.09. 13:35:49
kvadrillio 2019.03.09. 13:56:37
Áprilistól szigorodnak a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a Mastercard Airport Lounge belépési feltételei. A repülőtéren lévő exkluzív várótermet korábban mindenki igénybe vehette, aki arany vagy world típusú bankkártyával rendelkezett, áprilistól azonban komoly szigorítást vezetnek be.
Felére csökkenti a kedvezményt az Erste a Wizz Air hitelkártyáknál
Az arany és world kártyával rendelkezők április 1. és december 31. között egyetlen alkalommal még ingyen bemehetnek a váróterembe, ezt követően viszont már csak 2500 forintos belépővel vehetik igénybe az ottani szolgáltatásokat. 2020-tól már csak térítés ellenében mehetnek be a váróba. Az arany és world bankkártyások egyetlen kísérőt vihetnek csak be 5000 forintért, a két éven felüli gyerekekért is 5000 forintot kell fizetni.
A platinum kártyások továbbra is ingyen használhatják majd a várót. Ilyen bankkártyát azonban általában csak a privátbanki, esetleg a prémium banki ügyfélkörnek ajánlanak fel a bankok. A magas presztízsű kártyák hitelkerete többnyire egymillió forint fölött van, egy átlagos lakossági kliensnek ennyit ritkán engedélyeznek a hitelintézetek.
Az utazási portálok egyébként már évek óta panaszkodnak arra, hogy a reptéri luxusváró színvonala folyamatosan romlik, főleg amióta a fapados gépek utasai ott tankolnak fel az utazásra, hogy ne kelljen a repülőn pénzért megvásárolni az enni- és innivalót.
kvadrillio 2019.03.09. 14:02:35
kvadrillio 2019.03.09. 14:44:42
Sir Galahad 2019.03.09. 15:13:17
darlacko 2019.03.09. 15:37:24
darlacko 2019.03.09. 15:53:35
Magyarországon a kormány a családoknak szórja a pénzt, tehát a párjától is függ így az ember, mert arra kapnak pénzt, hogy vállalják, hogy holtomiglan-holtodiglan gyerekeket csinálnak (ami függés, hány anya vagy apa van, aki a párját már látni se bírjay de a gyerekekért még tűri), 10-20 évre előre kell tervezni, mikor a párkapcsolatok a 7 éves határ közelében szétesnek. A házasság egy csapda a legtöbb ember számára. Persze akinek működik a házassága (vagy elhiteti magával, hogy működik), annak hihetetlen, hogy másoknak ez nem jött össze. A váláshoz pénz kell. Nem a perköltségről meg ügyvédi munkadíjról beszélek, hanem arról, hogy az elváló feleknek meg kell teremteniük az új egzisztenciáikat. Egy lakás a legritkább esetben osztható meg természetben. Külön kell költözni. Esetleg új munkahelyet kell keresni. Legjobb bele se menni az egészbe, maradjon meg mindenki a dugópajtások szintjén.
Almandin 2019.03.09. 16:38:18
A szegénység itt is bajokat okoz. Akik szegények, valóban csapdába kerülhetnek. Ha nem lenne elég saját egzisztencia válás után, akkor sokan nem válnak. Jön az alkoholizmus meg az egyéb pótcselekvések. Sokan nem ismerik fel, milyen fontos a pénz. Ugyanis nem a luxust veszi meg rajta az ember, hanem az anyagi függetlenséget, a válás vagy szakítás lehetőségét, a jobb egészségügyi ellátást, egészséges életforma lehetőségét. Pénz nélkül bántalmazó családtagoknak is kiszolgáltatottá válik valaki.
darlacko 2019.03.10. 11:30:32
"Az tény, hogy valamennyi közös anyagi érdekeltség összejön, de sok házasságban nem közös pl. az ingatlan, a feleknek van magánvagyona, vagy váláskor a vagyonmegosztásnál marad annyi, hogy mindkét fél normálisan meg tud élni." - nagyon magas körökben mozoghatsz, az átlag magyar családnak egyetlen vagyontágya a lakása, ami közös tulajdon, hitellel terhelve, annyi pénzük, megtakarításuk nincs, hogy egy rokon temetését ki tudjanak fizetni zsebből. Ez van. A nem közös ingatlan egyáltalán nem gyakori. Ráadásul az együtt leélt évek alatt gyűjtőtt vagyon is közös lesz. Ami általában saját, az a fogkefe, hajsütővas, ruházati cikkek.
Anyagilag független, külön lakcímen lakó társsal tudok csak kapcsolatot elképzelni. Mert ma már házasság se kell, az együttélés elég, hogy megalapozza a szakításkori osztozkodást.
Almandin 2019.03.10. 13:10:57
Házasodni valóban nem muszáj a mai világban. Azonban léteznek jó házasságok is, csak ritkábbak, mint a rosszul működők. Viszont eleve úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy az szét fog menni, nagy pesszimizmusra utal. Bár látom, te természetesnek tartod, hogy minden pár szétmegy, sőt, követendő példának tartod. Nos, ez a legjobb recept az időskori magányra. Egy idő után ugyanis az ember elveszti a nemi vonzerejét, és akkor már nem tud újabb partnert szerezni. Másrészt az emberben van egy igény a valahová tartozásra is, a házasság vagy a tartós kapcsolat ezt az igényt is kielégíti. Az embereknek csak egy kis része olyan, hogy nem akar senkihez, sehova se tartozni.