A pedofília ellen sokan tenni akarunk, mégis úgy érezzük, hogy nem tudunk tenni. Én azt gondolom, hogy tévedünk.

Ez egy undorító téma, ha lehet NEM AKAROK róla hallani, olvasni, és tudomásul sem venni, hogy létezik. Természetes dolog, hogy felnőtt emberként, egészséges gondolkodással, számunkra nem felfogható, hogy akár testi, akár lelki bántalmazásban részesülhet egy kicsi gyermek.

Az is természetes, hogy lesokkol, lebénít a hír, sőt nem akarjuk elhinni azt, hogy egyáltalán megtörténhet ilyen, és ehhez hasonló esemény.

Nem tudom hogyan válhat valaki pedofillá, de nyilván van egy folyamata. Kezdetben, csak a fejében fordul meg, aztán olvasgat, nézeget a témában, majd hasonló gondolkodásúakat keres, beszélgetni kezd velük, becserkész gyerekeket, próbálkozik náluk, és végül erőszakoló pedofillá válik.

Minden egyes ponton megfogható, és igenis közbe lehet avatkozni. Itt jön a mi felelősségünk, azoknak az egyszerű hétköznapi embereknek a felelőssége, akik elítélik ezt a tevékenységet.

Első pontban vállaljuk fel, hogy létezik a pedofília, fogadjuk azt el, hogy nyitott szemmel kell járnunk. Ez nagyon nehéz…én is lebénultam, amikor egy mutogató ember szétszakított nadrágjából kilógó nemi szervét tolta az emberek szeme elé Budapesten, az Örs vezér téri Árkádban az éttermi részen, ami tömve volt. SENKI NEM SZÓLT RÁ, én sem. 2 kicsi gyerekkel voltam ott, a férjem épp hozott valamit…én lebénultam. Azonnal kerestem a magyarázatokat, hogy miért ne kiabáljak rá…lehet csak elszakadt, lehet TÉVEDEK…..NEM JÓL LÁTOM…A férjemnek nyilván nem lettek volna ilyen problémái, így mire ő megérkezett ez az ember eltűnt. Ugye olvassátok a sorok között megbúvó igazságot? Ha erőt, határozottságot érez nem mutogatja magát. Azt is kiszúrta, hogy pici gyerekekkel én gyenge láncszem vagyok, aki nem fogok kiabálni. Tele volt az étkezde, mindig változtatta a helyét és felmérte azokat az embereket, akik ott voltak.

A pedofilnak gyerekek mellé kell kerülnie, a gyereknek szülei vannak, a szülőnek valamit tapasztalnia kell ebből, egyedül kell hagynia a gyerekét ezzel az emberrel. Sok ponton el lehet csípni ezt a dolgot, de ehhez el kell fogadnunk, hogy léteznek ilyen emberek, és közöttünk járnak. Ugyan már Te még nem találkoztál senkivel, akit bántottak volna, mondod….erre én azt válaszolom, hogy én pedig igen, nem is egy esettel, el is mondták, fel is vállalták.

Zaklatják a gyerekeket, a nagyobbak, akik már tudnak beszélni, akár el is mondhatják a szülőnek mi történt, persze csak akkor, ha el merik mondani. Miért ne mernék? Egyrészt, a kisgyerek megbízik a felnőttben, esetleg ismeri is kedveli is, nyilván semmi rosszat nem tenne vele….de ő érzi, hogy ami ott történik, az neki nem jó, nem tetszik, nem természetes dolog, mégsem tud elfutni….ezt többen is elmesélték.

Aztán jön, hogy elmondaná, azonban a környezete nem akar tudomást venni erről, hiszen akkor az az ember pedofil….ezért vagy meg sem hallgatják, ha már sejtik a dolgot, vagy ha elmondja, nem hisznek neki, tehát lehazugozzák.

Ez is fontos gondolat, ne akarjuk megkérdőjelezni, ha a gyerek azzal áll elénk, hogy a rá vigyázó felnőtt ezt vagy azt csinált vele, vagy erre-arra akarta rákényszeríteni.

Bébiszittert kerestem, amikor egyik anyukatársam megrémisztett ezzel a történettel: „Te nem félsz? Pár éve egy anyuka rábízta a gyerekét egy nagyon szimpatikus emberre, majd a már beszélni tudó gyerek megkérdezte tőle, hogy nem akarja megpuszilni a pisilőjét ugyanúgy, mint a bébiszitter?” Majd jött a tagadás a részemről, hogy nyilván ezt most találta ki, á nem gondolom, hogy, stb. (Figyeld hogy fogok fogalmazni) Ha a történet igaz volt, és nem kitalálta, akkor még annyit hozzáfűzött: feljelentés is lett az ügyből. Tehát, még mindig megkérdőjelezem, mert nem akarom elhinni.

Itt tartunk társadalmilag: NEM AKARJUK ELHINNI, HOGY ILYEN MEGTÖRTÉNHET.

A pedofilok pedig ott tartanak, hogy EZÉRT vissza is élnek a lehetőségekkel. Visszaélnek azzal, hogy nem akarunk hinni a szemünknek, fülünknek, nem tudunk mit tenni, tehetetlennek érezzük magunkat, EZÉRT nem is csinálunk semmit.

Aki tenni akar ellenük, és kiállni a védtelenek mellett, kezdje el felismerni, hogy ezek az emberek köztünk élnek, és beszéljen róla a gyerekével és a barátaival. Ne dugjuk a fejünket a homokba. Egyelőre ennyi elég. Ha ezt mindenki megteszi, elindul egy irányzat, érezhetővé válik, hogy a társadalom nem immunis a pedofilokkal szemben, nem fogadjuk el, hogy gyerekeket bánthatnak, és szépen lassan kinyílik a szemünk, majd elkezdünk tenni is ellenük.

Köszönöm, ha Te is teszel a pedofília ellen, akár azzal, hogy kinyilvánítod ellene vagy…tedd meg bármilyen formában.