Emlékszel még azokra az időkre, amikor alig vártad, hogy találkozzatok és minden percben magad mellett akartad tudni? Fájt a hiánya, és alig vártad, hogy végre minden nap együtt alhassatok, összebújva csevegjetek, és az életről alkotott véleményeteket alaposan kibeszélhessétek?

Emlékszel-e mi volt akkor a terved? Szerelemben, élményekben, erotikában dús élet, csupa mosoly, nevetés. Most itt ülsz a hideg padlón, és borzasztóan fáj, de nem az Ő hiánya, hisz fizikailag pár méterre van tőled, hanem a vágyaid elvesztése. Ülsz és nem érted.

Nyilván ezt nevezik társas magánynak hisz, ha hazajön, se puszi, se pá, leül és megvacsorázik, persze nélküled, hisz a gyerekek is, és Te is már rég elfogyasztottátok az ételt. Te mosogatsz, vagy a szétdúlt nappalit rendezed, miközben ő csendben a telefonját nyomkodja. Nem kérdezed, hisz, ha kéred sem szól, vagy, ha mégis, abból veszekedés lesz.

Az este telik, az idő múlik, és mindenkinek pörög a saját rutinja szerint. Egyik fürdet, mesét mond, gyerekeket altat, míg a másik egy kis hazavitt munkával tölti ki az estét. Csendben, néma társas magányban. Néha fáj, néha ordítani tudnál, néha eleged van, aztán mégis beletörődsz. Ezt már megszoktad, és egyébként is kinek kellenél, és a gyerekek is ott vannak. Egyre savanyúbb vagy, egyre több a veszekedés, egyre-másra utálod ezt a helyzetet.

De honnan indult ez az egész? Arra emlékszel, hogy miért választottad őt?

Amikor a párválasztásról beszélünk, sokszor elhangzik, hogy megtalálja zsák a foltját, az ellentétek vonzzák egymást. No ez nem igaz. Ha olyan párt találunk, aki mindenben az ellentétünk, egyértelműen felborul az egyensúly. Én adni-ő kapni szeret, én alázatos-ő uralkodó. Hol van itt szó arról, hogy 2 egészséges lélekkel működő ember egymásra talál és építve a kapcsolatukat együtt fejlődnek?

Itt arról van szó, hogy egymást támogatják, kielégítik egymás hiány állapotait, és támogatják azt a komfort zónát, ami akár egy gyerekkori sérülésből eredendően, a felnőtt korban biztonsággal tölti el a másikat. Lásd a férfi anya nélkül nőtt fel, nem volt számára elérhető, a nő pedig sérült lelkében, mert nem kapott szeretetet, azaz nem tanulta meg hogyan kell kimutatni érzéseit. Találkozásuk mindkettőt biztonságérzettel tölti el, hisz komfortzónájukban nem volt megtalálható az egészséges párkapcsolati minta, másrészt az érzelmek kimutatásának hiányából. Itt a zsák a foltját helyzete áll elő.

A férfi vonzónak találja a nőt, hisz érzelmileg nem elérhető, azaz abban a biztonsági zónában tudja tartani, ami neki megszokott, kellemes, jól érzi benne magát. Pontosan ez lesz vonzó számára, ez az a különleges erő, ami hozzá láncolja. Maga sem tud róla, hisz ösztönösen viselkedik, és a tudatalattija diktálja számára, hogy rátaláltál, ő az igazi, itt van a Te tökéletes párod.

Mindeközben a nő, akinek fogalma sincs róla hogyan kellene kimutatni az érzelmeit, egyszerűen elkáprázódik attól, hogy valaki szereti, és mellette királylánynak érezheti magát. Úgy vonzódnak egymáshoz, hogy nincs erő, ami képes lenne őket kettéválasztani.  

Ahogy telik az idő, a végzetük egyre inkább kiütközik. Érzik, vagy legalábbis az egyikük érzi, hogy ez így nem jó, többet akarok, máshogyan akarom, de a lelkük apró sérülései miatt képtelenek arra, hogy tovább lépjenek. Nem jó vele, de biztonságban vagy. Abban a biztonságban, ami megvédi a sérült lelkedet.

Mindeközben telik az idő, minden nap, minden este, minden hétvége, minden szabadság ugyanúgy. Csendben, egymástól távol, szavak, mondatok, és elhangzott gondolatok nélkül, és közben szenvedsz, de magad sem tudod mitől, hisz csak egy lépés lenne, csak egy szó, csak egy ölelés, csak egy vacsora, csak egy hosszú és mély beszélgetés. De, nem. Helyette szépen lassan eltelik az élet, a néma, gyilkos, csendes, társas magányban.