Az IGAZI az az IGAZI. Nincs mellébeszélés, nincs kompromisszum, az úgy tökéletes, ahogy van, a maga tökéletlenségével, hibájával és minden adódó zűrös helyzetével együtt.

Amikor rátalálsz, egyszerűen érzed, felismered. Minél jobban megismerkedsz vele annál inkább tudod, Ő az.

Először csak az utadba hozza a véletlen, ránézel, megakad valamiért a szemed, aztán bele akarsz látni, tudni akarod az apró részleteket, és minél többet látsz, annál többet akarsz belőle. Kialakul a lelkedben az az érzés, hogy hazataláltál, rátaláltál, végre megnyugodhatsz, tervezheted a jövőt.

De addig, amíg keresed, a poklok útját is megjárod. Csak úgy tekintgetsz körbe, mint egy holdkóros. Jó lenne ez, jó lenne az, de se nem tetszik, se nem jó. Keressünk tovább. Biztos, hogy itt kell keresgélnem, biztosan csak úgy szembe fog jönni, na jó elég már, határozzuk el, én most itt megtalálom. Akarom, hogy itt legyen. Ott van is egy kiszemelt, nézzük közelebbről, mélyebben, még alaposabban, csak van benne valami, ami megfog….és nem.

Keressünk tovább, tudom a paramétereket, ennek akkor is meg kell felelnie, mert ezek az én elvárásaim, nézzük, ez a példány pont jó lesz, megfelel minden pontomnak. Ismerkedjünk, nem értem, még csak véletlenül sem hozza, amit kéne. Még csak meg sem mozdult bennem semmi irányába.

Nézzük a többit. Kívülről ok, de belülről hogy tud ennyire más lenni? Hol vannak az értékek, amik számomra fontosak? A belső tisztaság, szépség, ragyogás, az a különleges megborzongató, finomság? Nincs.

Én ezt már feladom, nem létezik, hogy egyetlen olyan példányt sem találok, ami pont azt tudná, ami nekem kell!

Ekkor, a semmiből felbukkan. Nem értem, hol volt eddig, hisz folyamatosan ott keresgéltem, kutattam, háromszor is körbetekintettem, minden létező kritériumot felvázoltam, és nagyon akartam, mégsem jött. Most, itt van, és a maga tökéletességével mindenben passzolunk.

Öröm tölti el a lelkemet. Bár én, itt és most egy utazás megszervezésével élem át, de ugyanez történik a párkapcsolatokban is. Keressük azt, amire vágyunk. Akár megfogalmaztuk, hogy mit keresünk, akár nem, a lelkünk nagyon jól tudja mit akarunk. Aki nem ismeri a saját vágyát, azok sokszor mi magunk vagyunk. Azért nem találjuk az igazit, mert nem tudjuk mi is számunkra az.

Hiába keresünk egy helyet, ha nem tudjuk milyen helyet keresünk. Ha az én elvárásom az, hogy legyen azon a helyen ókori városrész, dómmal, palotával, akkor ez alapján kell keresnem olyan keresőszóval, ami ki fogja dobni.

Ha párt keresünk, ismernünk kell milyen tulajdonságok fontosak számunkra. Mi a kompromisszum, és mi az elfogadhatatlan. Nem azért, mert ez alapján szelektáljuk az embereket, hanem azért, mert erre vágyunk a szívünk mélyén, így az igazi az lesz, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, az összes többi CSAK kompromisszum, amire csak az időnket pocsékoljuk, hisz úgy sem az, mint akit szeretnénk.

Ez csupán önismeret, semmi több. Ha nem ismerjük magunkat, nem tudjuk kire vágyunk, nem tudjuk meg sem fogalmazni, és ha szembejön, nem nyitott a csatornánk, amivel azonnal egymásra hangolódhatnánk, így akár hetekig, hónapokig, évekig is kerülgethetjük egymást szó nélkül.

Ha vársz az igazira, azt azért teszed, mert nem érkezett el hozzád. Ha szeretnéd, hogy betoppanjon és boldoggá tegyétek egymást, engedd meg magadnak, hogy megismerkedj vele még azelőtt, hogy személyesen találkoznátok.