A szeretet ünnepének közeledtével egyre több emberen ütközik ki a depresszió. Szomorkás hangulat, befelé fordultság és szeretetlenség érzés. Megnövekszik az öngyilkossági kísérletek száma és úgy tűnik, minden összeomlik.

Tudjátok a szeretet iránti vágy mindennél erősebben jelen van az emberek életében. Van egy elképzelésünk szerinti idillikus állapot, amelyben úszunk a boldogságban, mindenkit szeretünk, a szerelmünkkel harmóniában, békében édesen mosolyogva ölelkezünk, és földöntúli örömöket élünk meg. Ezzel szemben vannak a tények. Minél idősebbek vagyunk, annál több lelki sebet szedtünk össze, belefásulunk a mókuskerékbe, elfelejtünk nevetgélni, a felszabadultságunkat korlátozzuk. Sokszor már nem is tudjuk mire vágyunk, hisz még az emlékeinkből sem tudjuk felidézni milyen is az, amikor valóban boldogok vagyunk. A mosolyunkból elkopott az őszinte nyitottság és a szemünk fénye sem az igazi.

Látjuk a képzelt valóságot más emberek életében, akik mosolyognak, és csoda boldognak tűnnek kívülről nézve. Ezen a ponton befészkeli magát az irigység, a lásd ő milyen boldog, a fene egye meg érzés, ami azon túl, hogy a másik felé elindít egy negatív energiát vissza is csap és a saját életet is rombolni kezdi, ahelyett, hogy építkezne. Skandáljuk mi az, ami nem tetszik. Nem jó a kapcsolatunk, a gyerek felnőtt és rám se nyitja az ajtót, utálom a szomszédot, és elhagyott minden barátom. Szomorkodunk és belesüllyedünk az önsajnálatba.

Önmagát rontó folyamat, a rossz még rosszabb lesz, a harag még mélyebbre száll, holott semmi másra nem vágyunk csak arra, hogy szeressenek és megöleljenek. Szeretni, csak szeretettel lehet és nyitott, bizalommal teli szívvel. Ahhoz, hogy valakit be tudjunk fogadni, ki kell tárni szívünk ajtaját.

Aki szomorú, annak a fejébe kell vésni, hogy ezen az állapoton egyedül ő tud változtatni. A mosolygást gyakorolni kell, az örömöt megélni újra meg kell tanulni. Tudatosan arra kell irányítani a figyelmet, ami szép, jó és boldogsággal tölti el az ember lelkét.

Az helyett, hogy a rosszat kutatnánk, koncentrálni kell arra, amit szeretünk, ami jó érzéssel tölt el, majd tudatosan be is kell tudni fogadni. Meg kell nyitni a szívünket és bizalommal megengedni, hogy bejöjjenek rajta keresztül az impulzusok, majd befogadni és megszeretni.

Mindenki a saját sorsáért felelős. A kapcsolatokért tenni kell, ha szeretetre vágyunk, szeretetet is kell adnunk. Ha mosolyogsz, visszamosolyognak, ha folyton bántod a másikat, egy ideig tűrik, de aztán el fognak kerülni.

Az élet a legnagyobb játszótér, felnőtt gyerekekkel. A szerepek aszerint változnak, hogy aznap reggel hogyan döntesz. Ha a döntésed értelmében képes vagy megbocsátani a sérelmeidet, és bocsánatot kérni az általad okozott sebekért, úgy megnyílik egy út, a szeretet útja, ami elvezet a hídhoz, amin keresztül rátalálhatsz a másik emberre.

A mosoly észrevétlenül képes elhagyni az embert és maga a folyamat, amikor belemerül a depresszióba nem igazán látványos, viszont a visszafelé tartó út, annál több tanítást tartalmaz, és lépésről lépésre gyakorlást követel.

Kellenek az örömök, de nem akarni kell, hogy mástól megérkezzen, hanem önmagunkban szükséges kialakítani és tenni minden nap azért, hogy képesek legyünk megélni.

Ha boldog vagy, tégy meg mindent azért, hogy így is maradjon, ha boldogtalanul tengődsz, akkor változtass a hozzáállásodon.