A vita és a veszekedés 2 különböző dolog. A vita konstruktív és előre viszi a kapcsolatot, segít jó megoldást találni. Alapvetően más véleményen vannak a résztvevő felek, ám mindkettőnek érvei vannak, ami más szemszögből közelíti meg a feladatot. A nézőpontok különbözősége adja a lehetőségét annak, hogy több oldalról is lehetőség legyen megvizsgálni ugyanazt a témát.

A veszekedés sehová nem vezet, egyetlen célja van a másik embert bántani, megsérteni, megalázni, holott látszólag sérelemről van szó. Ilyenkor csak azt lehet látni, olvasni, hogy mindenki fújja a magáét, lenézi a másik embert, és gerjesztődik a probléma. A veszekedés nem vita, nem keresik a megoldást, nincs szó arról, hogy kössünk kompromisszumot, vagy arról, hogy én azt gondolom, hogy…, én úgy érzem, hogy….helyette azonban ott van a személyeskedés, a másik ember minősítése.

A veszekedések kirobbantója a frusztráció. Egyik akaratlanul rányom a másik nyomógombjára, félelmére, mire a másik ugrik. Nem mindig derül ki, miről is van szó, nagyon erős önismeret kell ahhoz, hogy rájöjjön.

Nézzük mi történik: A nyomógomb megnyomója mond, ír valamit, mire a másiknak aktiválódik a frusztrációja, ami lehet akár szülőktől kapott program is. Akár a „nem vagy elég jó” érzést is kiválóan lehet aktiválni egyetlen gondolattal, amikor felvetődik, hogy valamiben téved a másik ember. Ha a program beindul, indokolatlan idegességet, feszültséget okoz, mire elveszti a fejét és veszekedést indít. Visszadob valamit, ami már nem arról szól, hogy én azt gondolom, hogy….hanem arról, hogy te egy ostoba, buta ember vagy, azért mert…

Ki hogyan reagál? Aki felismeri, az el is engedi ezt, hisz, ha válaszol, újabb sértegetés jön. Akiben a hülye vagy, mert….megnyomott egy gombot, vagy erősen versengő stratégiája van, az belemegy, és létrejön a sehová nem vezető veszekedés.

Így van ez a párkapcsolatokban is. Ha a párkapcsolattal baj van, megrekedt, hiányzik belőle a bizalom, elköteleződés, feldolgozatlan sértések vannak, akkor bizony jönnek a veszekedések. Szavakkal ütlegelik egymást, hisz a másik emberrel van gondjuk, bajuk, de nem ezt mondják, hanem helyette jön a te rossz vagy, mert…., soha nem segítesz…, 2 éve ezt tetted…stb. Telis-tele van dühhel, haraggal, indulattal, méreggel. Az útnak nincs vége, ha úgy tűnik mégis, újra kezdődik. Ha volt már részed veszekedésben, vagy nagyon aktuális az életedben, egyszerűen ülj le, gondold végig, hogy Te mit tettél ahhoz, hogy úgy sikerült. Miért léptél bele a sértegetem a másikat című történetbe? Mi volt az oka, hogy amikor láttad, már csak bántani akar, Te mégis belementél és dobáltad vissza a labdát? Miért nem tudtad azt mondani, hogy nem megyek bele egy veszekedésbe? Mi motivált? Ha erre sikerül rájönni, büszke lehetsz magadra, mert nagy dolog belátni, ha hibáztunk, tévedtünk, és a felismerés is nagy dolog, ha rájövünk, milyen félelmünk, fájdalmunk volt a kiváltó ok.

Addig is, amíg kiderül, bátran vitázzatok, fogalmazzátok meg a véleményeteket, érveljetek, ütköztessétek a nézeteket, hisz a vita előre visz.