Boldog akarok lenni. Sokszor sokak szájából elhangzik, nézzük, miért olyan fájdalmas. Az akarom egy görcsös ragaszkodás, amivel nemhogy bevonzani nem tudunk semmit, de a kapott lehetőségeket sem fogjuk észrevenni. Egyenlő a teljes befeszüléssel, rugalmatlansággal, ami energetikailag egy védelmi hálót terel az ember köré, amiről lepattannak a pozitív érzések és beszorulnak a gondolatok. 

Akarom, ha törik, ha szakad azt, amit én elképzelek. A fantáziánk nem egyenlő a valósággal, az kitalált világ ideális az én szempontomból és azt teremtek, amit én akarok, olyan tulajdonsággal felruházva, amit én eltervezek. Akarom a boldogságot, azaz valaki teremtsen meg számomra egy olyan helyzetet, amitől én boldognak fogom magamat érezni. Elvárom azt, hogy valaki a kedvemben járjon, és azt tegye, amitől azt gondolja, hogy nekem jó lesz. Találja ki a gondolataimat és tegyen boldoggá.

A boldog akarok lenni kifejezés a jövőre vonatkozik, amit majd akkor fogok megélni. Most, jelen állapotomban itt vagyok, jelen helyzetben tehetek azért, hogy jól érezzem magamat, de a jövő, az majd csak lesz, egyszer bekövetkezik. Egyetlen idősíkban tudok tenni a boldogságomért, azért, hogy jól érezzem magamat, mégpedig a jelen pillanatban.

Amikor boldogságról beszélünk, tudnunk kellene mit is jelent számunkra. Te tudod mitől tudsz boldog lenni? Mi az a megfoghatatlan érzés, amit boldogságnak nevezel?

Írd le nyugodtan a listádat, hisz oldalakat be lehet tölteni vele. A gyerekeim mosolya, öröme, játéka, a közös programok, a társ nyugalma, harmóniája, mind örömmel tölt el, mert a hozzánk tartozók örömének mi is örülünk, azonban számomra a sziklák, a kövek, a fák és a virágok olyan örömet okoznak, amitől folyamatosan boldognak érzem magamat.

A boldogságot belül érezzük. Elégedettek vagyunk, örömet, harmóniát tapasztalunk. Mindegy mit teszünk, gondolunk, az megelégedettséggel, jó érzésekkel tölt el. Nincsenek elvárásaink, nem tölt el harag, düh, nem ítélkezünk, egyszerűen pozitívak vagyunk és elfogadóak. Az öröm megélésének oka gyakorlatilag lényegtelen.

A boldogságüldözés során mástól várjuk, hogy boldoggá tegyen minket. Azt akarjuk, hogy azt csinálják, amit mi elképzeltünk, és majd attól mi boldogok leszünk. Nem akarok senkit kiábrándítani, de nem lesz senki sem boldog attól, hogy lesz egy ugrabugra társa, aki azt csinálja, amit elvárnak tőle. Ez egy elvárásnak való megfelelés, aminek semmi köze sem a szabad akarathoz, sem érzésekhez, egyszerűen arról szól, hogy az egyik meg akar felelni a másiknak. Hogyan tudna valaki más boldogítani, amikor nem ismerem magát az érzést, hisz az ugráltatás maximum a hatalmi vágyat elégíti ki.

Üldözni azt jelenti, hogy kergetjük, de el nem érjük, ha szemtelen akarok lenni azt mondom, úgy csinálunk, mintha nagyon akarnánk, vágynánk, és mindent meg is tennénk azért, hogy boldogok legyünk, azonban ha jobban a mélyére nézünk a dolgoknak rájövünk, az egész egy jól szervezett színház. A rendező és néző személye megegyezik.

A műsor magunknak szól, azokat a frusztrációkat takarjuk el vele a saját szemünk elől, melynek a felismerése fájdalmas lenne számunkra. Szeretünk pozitív színben tetszelegni és jó kislányként, vagy fiúként látni magunkat, ezért sokszor nem fér bele, hogy belássuk bizony ezt vagy azt nem jól cselekedtük.

Sajnos felismerések nélkül nincs továbblépési lehetőség, olyan ez mintha nem lenne előttünk út, de mi arra szeretnénk rálépni.

Ha kergeted a boldogságot és nem találod, állj fel a saját magad alkotta színházi előadásról és sétálj ki a színházteremből, ez egy jó választás, amit megtehetsz.