Amikor úgy döntesz, hogy a kenyéradó főnököd, anyósod, társad maga az Isten, akinek nem szabad ellent mondani, mert összedől a világ, magadba zárod az utolsó legapróbb dühödet és frusztrációdat is, no akkor kezdődik a betegség. Persze nem kapsz azonnal torokgyulladást, és a petefészekcisztád sem terem ott rögtön, csupán elindul egy folyamat.

A lelkünk tele van sérülésekkel, amelyek olyanná tettek, amilyenek éppen vagyunk. Félelmeink, frusztrációink rejtett programokként futnak agyunkban, melyek ha bekapcsolnak le is futtatjuk őket. Lásd megnyomja valaki a gombodat, mire dühös leszel, újra átéled a gyerekkori traumát és automatikusan ez alapján kezdesz működni. Nem tiszta aggyal és értelmesen, logikusan kigondolt mondattal válaszolsz, hanem az érzés keltette düh fog mozgatni.

Ez a harag ott van a lelkedben. Teljesen természetes dolog, ha látunk egy üveg cukorkát, akkor tudjuk, hogy ott van, bármikor vehetünk. A dühünk, sérelmünk is ilyen. Beleteszünk egy darab dühöt egy üvegbe, azaz gyűjtjük a haragot egy testrészünkbe, amit nem veszünk ki, aztán az újabbakkal szépen lassan megtöltjük. Ha tele lesz, azaz torkig van az ember az érzésekkel, az kicsordul, kitör. Ez a kitörés már lehet a betegség. Nem bírja tovább, „besokallt”, ezért a test különböző módokon jelez. Gyulladás, fájdalom, ciszta, bármi.

Gondold el, nem mondod ki, hogy neked rossz érzés, ha bántanak. A kimondatlan düh energiája torok környékére rakódik le, hangszál, torok, garat, esetleg fantomfájdalommal, sőt pajzsmirigy problémákat okozva. Amikor nem bír többet befogadni, egyszerűen megbetegszik.

A betegségek lelki hátteréről sokat olvashattok, azonban ne felejtsük el, nagyon kevés, hogy megértem mi történt, ez csupán a kezdet. Ha igazán jól akarjuk kezelni lelki oldalról a testi egészségünket, akkor erre rendezkedünk be. Fáj a torkom, nem mondom ki, amit gondolok, ezért megtanulom hogyan kell kimondani, amit érzek. Ez egy hosszú folyamat, melyben meg kell találnom a saját módszereimet. A cél ott helyben, azonnal, érzelemmentesen, objektíven elmondani mit gondolok, sőt düh nélkül megfogalmazni milyen érzéseim vannak.

Ez hosszabb folyamat, most ott tartunk, hogy tele van az üvegünk, a szervünk, és ki kell onnan pakolni a haragot. A lényeg, hogy ki tudjuk fejezni önmagunkat, ami lehet írás, festés, rajzolás, kreatív dolog. Ez segít kivezetni a testből a megrekedt energiákat.

Nézzük részletesen: rájöttél, hogy azért betegedtél meg, mert megrekedtek benned az érzések, tele az üveged. Ki kellene adni a dühödet, de nem tudod elmondani egyelőre. Imádsz írni, ezért ezt választod felszabadító energialevezetésként.

Tegyük fel a kenyéradó főnököd, aki egyébként is egy lelki terrorista, teljesen hülyét csinál belőled, holott nincs igaza. Neked az igazságérzeted nem bírja ezt elviselni, azt meg pláne nem, hogy nem mondhatod meg neki, hogy valójában egy ostoba embernek tartod, aki mindenben hátráltat és keresztbe tesz neked. Nem tudsz a tehetetlen dühöddel mit kezdeni, ezért írsz egy blogbejegyzést az energiavámpírokról, hisz ő az. Kutatsz kicsit a neten, olvasol is erről a témáról, aztán ahogyan tényszerűen elkezded kiírni magadból, sikerül megértened mit miért csinál, rájössz, ez az ő frusztrációja, már nem azon rágódsz, hogy én rossz vagyok, hanem azon: ebben a helyzetben jól cselekedtem, mert…és a megértésen túl lassan feldolgozod magadban a történetet.

Amikor írsz, egy ellazult állapotba kerülsz, ami meditatív állapot, a tudat tisztul, a helyzetekre kívülről tekintesz, a haragod kiadod, az elrejtett, nem tudatos dolgok is oldódnak, és az üveg lassan kiürül…

Azok az emberek, akik érzékenyebbek kicsit a világ dolgaira, nagyon hamar ráhangolódnak más emberek érzéseire, gyakorlatilag bele illeszkednek a másik ember érzelemvilágába, ők írók, művészek, akik más gondolatait is remekül ki tudják fejezni. Néha én is ezt teszem, mert megfogalmazom mások érzéseit, gondolatait egy-egy témával kapcsolatban, leírom, elolvassák, és valamiért felszabadulnak, megkönnyebbülnek.

Érdekes világban élünk, ahol sokkal inkább hatunk önmagunkra és egymásra, mint azt gondolnánk.