Boldog akarok lenni, de mégis boldogtalan vagyok. Szeretném, ha szeretnének, és viszont szerethetek, mégis magányosan élek. Nem értem.

Sokkal gyakrabban fordulnak elő ezek a mondatok a Lélekkuckómban, mint azt gondolnátok. A boldogság és a jó közérzet minden ember joga, lehetősége, azonban arról már kevesebb szó esik, hogy mégis nagyon kevesen tapasztalják meg, és lesznek valóban boldogok.

A boldogság, amit legalábbis annak képzelünk nem egy állandó állapot. Elönti az embert a boldogság nagyszerű érzése, amikor szerelmes lesz, gyermeke születik, éppen házasodik, vagy a gyermeke életében végbement csodákat látja és elönti a csoda megtapasztalásának az öröme.

Ezt várjuk, ezt reméljük, és azzal mindenki tisztában van, hogy ez nem egy állandóság, hisz képtelenség napi szinten produkálni azokat az állapotokat, amik egy kisbaba megszületésével, vagy a boldogító igen kimondásával egyenértékűek lennének. Pillanatnyi érzésekről beszélünk, amik feldobnak, és felrepítenek magasságokba érzelmileg, azonban nincsenek jelen állandó jelleggel az életünkben, nekünk azonban a boldogsághoz állandóságra van szükségünk. Állandóan jelen lévő jó közérzetre, kellemes belső nyugodtságra, és feszültségmentes életre.

A jó hír az, hogy ezt mindenki elérheti, a rossz, hogy ezért keményen meg kell dolgozni.

Miért keményen? Mert életünk első 25 évét azzal töltjük, hogy frusztrációs forrásokat gyűjtsünk magunknak. Megszületünk egy alaptermészettel, amit nevelni próbálnak, azaz kicsit elnyomni, kicsit olyanná formálni, mint a nevelő szülő, vagy olyan emberré, aki mindig azt csinálja, amit mondanak neki, és nincs önálló véleménye, ám jól manipulálható. Legalábbis rosszabb esetekben, mert ha jól szeretnek valakit, annak figyelembe veszik a természetét is. A mérgező szülők remekül érvényesítik azon tulajdonságukat, hogyan kell egy érzelmileg meggyötört, megtört, vagy szeretetét kifejezni nem tudó emberpalántát nevelni. Aztán jön a szocializáció, ahol mindenki kiskakas, mindenki a saját akaratát akarja érvényesíteni és lehetőleg elnyomni a másikat, és a fején táncolva megmutatni, hogy ő a legény a gáton.

Ha még nem szereztél eddig sebeket, akkor jönnek az első szerelmek, csalódások, megcsalás, szakítás, hazugságok megtapasztalása, és az érzelmi hullámvölgyek, az élet nagy tanításai. Ha jól meggondoljuk eljutottál oda, hogy az eredeti természeted kifordult magából. Bántottak, tehát védekezned kell, hogy ne tudjanak bántani. Ha hazudott, lenézett, megbántott, becsapott egy barát, már nem akarsz barátokat. Ha megcsaltak, kihasználtak, hazudtak, már nem akarsz párkapcsolatot. Nem azért, mert nem vágysz rá, hanem azért, mert félsz attól, hogy bántani fog.

Ezen a ponton kell önismereti munkába kezdeni, ha rájöttél, hogy vágysz valamire, de sokkal jobban félsz tőle.

Mindegy milyen módszerrel teszed, hisz Te fogod egyedül elérni az eredményeidet, az viszont nagyon fontos, hogy olyan embert válassz segítődként, aki elfogad olyannak, amilyen vagy. Erre azért van szükség, mert a sok negatív hatás következtében elkanyarodtál az eredeti természetedtől, amiben jól érzed magadat, hisz eredetileg nem hazudott senki a szemedbe, eredendően bíztál az emberekben, tehát erre emlékeztetni is kell lépten-nyomon: jó ember vagy, csak hidd el magadról. Aki nem fogad el, az folyamatosan azt erősíti benned, hogy nem vagy elég jó, és erre nincs szükséged. Ő nem lesz a Te segítőd, sőt az sem, aki mindig mindent jobban tud, mint Te és majd megmutatja neked.

Ha az önismereti utadon elindulsz, lesznek felismerések, amik rávilágítanak érzésekre, viselkedésekre, és ahogy megérted a miértjét, önmagától kezd megváltozni a hozzáállásod. Ami eddig nyomógombként működésbe hozott egy félelemből eredő védekező reakciót, az megszűnik. Lásd nem merted önmagadat adni egy helyzetben, ez megváltozik és szépen lassan kimondod mit érzel, vagy gondolsz. Ettől egyre jobban érzed magadat a bőrödben, és szépen lassan azt veszed észre, hogy valami elindult, valami megváltozott, valamitől jobban érzed magadat, és valamitől boldog lettél. Nem a szituációk változnak meg, csupán a saját hozzáállásod. Ez a boldogsághoz vezető út, és az önismeret az, ami képes segíteni eljutni hozzá.