A párkapcsolat szerelemmel kezdődik, ahol nem kínálják hellyel a negatív érzelmeket és a konfliktusokat. Ahogy telik az idő, mégis megjelennek azok a helyzetek, amik vitát eredményeznek a 2 ember között.

A veszekedések rendszerint apróságokból indulnak ki, a sokat veszekedőknél már külön játszmák vannak erre. De miért veszekednek sokat azok a párok, akiknek a kapcsolata megromlott? A düh energia. Negatív ugyan, de sokat képes adni. A napi létfenntartáshoz szükséges energiaegységnek feltétlenül meg kell lennie. Az egységeket be lehet gyűjteni kedvességből, mosolyokból, együtt kávézásból, puszikból, ölelésekből, ám a legtöbbet mégis a közös projektek - lásd egy nyaralás megszervezése, vagy felújítási munkálatok -, vagy az igazán mély beszélgetések, majd ezzel egyenrangúként a szexuális együttlét adja.

Mi történik, ha nincs pozitív élmény a kapcsolatban? Az energia nélkül nem létezünk, a telefonról lefogynak a töltöttségi egységek, akkor egyszerűen lemerül… az ember is így működik, ennyire egyszerűen. Akkor is meg kell töltenie az „aksiját”, ha nincs kivel beszélgetni, projekteket kivitelezni, sem kirándulni. Ebben az esetben a dühből képes a legnagyobb energiát nyerni, azaz a veszekedésekből. A megromlott kapcsolatokban ezért van sok vita, mert létszükséglet. A sokszor ismétlődő veszekedéseket megvizsgálva rájövünk, hogy ugyanazon a vonalon mozognak, megvan az indulópont, a reagálás, a veszekedés, a csúcspont, majd a végkifejlet. Rendszeresen ugyanúgy zajlanak le minden alkalommal. Ez a játszma. Játszunk az energiaegységekért, erről szólnak a veszekedések.

Miért nem válnak el?

Ha elnyomó kapcsolatra levetítjük, rájövünk, hogy az elnyomó, aki alapvetően sérült lelkileg, azaz nem tudja befogadni a szeretetet, nem tud mit kezdeni a mély beszélgetésekkel, nem alkalmas arra, hogy megélje a pozitív energiagyűjtést. Az elnyomott fél a másik oldalról éli meg ugyanazt, azaz szeretne szeretni, vágyik arra, hogy elfogadják, ezért alámegy a másiknak, azaz hagyja, hogy uralkodjanak felette. Egyik szeret adni, a másik elfogadni, közben megy a kalibrálás, majd benyeli mindkét embert. Egy ilyen kapcsolatból kimászni nem egyszerű.

Eddig két emberről, mint párkapcsolatról írtam, holott nagyon jól tudjuk, hogy az egyén az, aki döntéseket hoz, viselkedésformákat épít ki. A félelmeink, frusztrációink az építő kövei a veszekedéseknek. Egyrészt a látott, hozott minták, amit szüleinknél tapasztaltunk, másrészt a kialakult nyomógombjaink a beindítói annak, hogy egy egyszerűen feltett kérdésből váló ok legyen. A kérdés csupán annyi, hogy miért nem megy oda egymáshoz a két ember és beszélik meg egymással? Miért hagyják a veszekedést, az eltávolodást, a kapcsolat kihűlését? Azok miatt a mozgató rugók miatt, amik belül működtetik, ám nincsenek vele tisztában. Hiányos önismeret.

Egy terápia után nem fog az egész világ megváltozni, egyszerűen a hozzáállása lesz más az egyénnek, mert mélyebben megismeri önmagát, megérti a saját mozgató erőit, kommunikációja módosul, ezért hat a környezetre pozitívan.

A veszekedés pusztán energia, amit pozitív élményekkel is fel lehet venni. A döntés a saját kezetekben van, hogyan kívánjátok feltölteni a saját egységeiteket.