Úgy tartják, az önbizalom nem más, mint helyes önismeret, azaz tisztában vagyok magammal, tudom mik a jó, kevésbé jó tulajdonságaim és ennek tükrében növelem az önbizalmamat. De hogyan?

Akkor tudok igazán jól és átéléssel beszélni valamiről, ha átlátom, ismerem és nem fognak mások meglepetést okozni nekem vele kapcsolatban. Így vagyunk önmagunkkal is. Ha ismerem önmagamat, a gondolataimat, van véleményem, el tudom mondani, elfogadom olyannak magamat, amilyen vagyok, tudatában vagyok annak, hogy mit akarok és hogyan.

Ezért az egyik első lépés az önbizalom fejlesztésének a lépcsőjén, hogy ismerkedni kezdek önmagammal. Mivel az önbizalomhiány 1-1 területre terjed ki, érdemes megtalálni mi az, amiben hiányt szenvedek. Nézzük sorra egy egyszerű gyakorlattal.

Sorold fel a jó tulajdonságaidat:

1.       a munkával kapcsolatban,

2.       az anyasággal, apasággal kapcsolatban,

3.       milyen jó tulajdonságaid vannak emberként,

4.       milyen a lelked,

5.       mi az amit szeretsz magadon,

6.       mit találsz szépnek küllemedben,

7.       miért vagy jó a párkapcsolatodban,

8.       mik az erősségeid stb.

Amikor felsorolásba kezdesz, lesz olyan terület, amire azonnal jönnek a válaszok és olyan is, ahol egy jó dolgot sem fogsz tudni megfogalmazni.

Az azonnali válaszok jelzik, mely területtel vagy igazán rendben, ismered magadat, tudod vállalni a jóságodat, szépségedet, munkádban való maximalizmusodat stb. Abban a pillanatban, ha elakadnak a szavaid, önmagadnak jelzel, nem vagy biztos magadban, azaz kevés az önbizalmad azon a területen.

Nem egy emberrel beszélgettünk hasonló témáról, főként nőkkel. Akik elégedetlenek önmagukkal egyszerűen nem tudnak egy jó tulajdonságot sem mondani pl. a külsejükről. Ha ugyanettől az embertől megkérdeztem mi az, amin változtatna, jöttek a gondolatok százai.

Amikor magunknak, vagy akár másnak megfogalmazzuk elégedetlenségünket önmagunkkal szemben, felszínre hozzuk a problémánkat, szembe nézünk vele és gondolkodóba esünk. A gondolataink rávilágítanak arra, hogy valójában milyen embernek képzeljük magunkat. Ha már a problémát felvállaltuk, szembe mertünk nézni a nehézséggel, ami elindítja az elengedés folyamatát. Nem mondom, hogy 2 nap alatt végbe megy, de a türelem meghozza gyümölcsét.

Eredeti témánál maradva: nem érzi magát szépnek, szembesül a problémával, majd keresni kezdi a szép és szerethető dolgait, mérlegeli mit szeret, mit nem szeret, mélyül az önismerete és egyre több dologra ráeszmél, tisztulnak a gondolatok, a realitás mélyül, minél reálisabban látja önmagát, annál mélyebb az elfogadás önmaga és mások irányába. Az önelfogadás segít hozzá ahhoz, hogy az önbizalom fejlődhessen, ugyanis szembenézve önmagunkkal, arra jövünk rá, hogy ebben jó vagyok, abban kevésbé, ez a részem, szép, a másik még szebb.

A reális szemlélettel nem fogjuk erőltetni a barna bőrt, ha maximum rózsaszín lehet, egyszerűen tudomásul vesszük, ennek következménye, hogy nem erőszakoljuk a szoláriumot és a napozást sem, azaz megtörtént az elfogadás: ilyen vagyok.

Fontos, hogy tudjuk magunkról, nem vagyunk tökéletesek, hisz senki sem az, azonban reálisan látnunk kell a tényeket. Ha tényszerű állapotban határozzuk meg a tulajdonságainkat, elmondhatjuk, hogy ismerjük önmagunkat.

Ez fog határozottabbá tenni, hisz ha tudom, tétova vagyok, előre gondolkodom, és csak akkor cselekszem, ha már döntöttem. Ha tudom magamról, hogy nem szeretem a hófehér lábaimat, viszont jól állnak a hosszú ruhák a legnagyobb melegben is, akkor azt fogom felvenni és magabiztosabb leszek, hisz jól érzem magamat a bőrömben.

Ez az egész arról szól, hogy ismerve a korlátainkat, úgy határozzuk meg az életünket, hogy minden körülmények között jól érezzük magunkat. A jó érzés pozitív kisugárzást eredményez, amivel hatunk másokra, akik visszavetítik a jó érzéseket, akár egy mosollyal, vagy kedvességgel. A külső hatások magabiztosabbá tesznek csakúgy, mint a belső határozottság.

Emiatt vallom azt, hogy nagyon sokat tudunk hatni a helyes önismeretünkkel az önbizalmunk megerősítésére.