Ma már nem számít misztikusnak, ha előző életekről beszélünk, sőt elfogadtuk azt is, hogy vannak lehetőségeink megtapasztalni kik is voltunk akkor régen. Már ha egyáltalán léteznek előző és jövendő életek, de erre biztosat nem tudok mondani. Minden esetre, ha van lehetősége valakinek megtekinteni, tegye meg, mert nagyon nagy segítség a mostani problémák értelmezésében.

Pár alkalommal utaztam én is előző életeimbe. A lazult állapotokban volt lehetőségem betekinteni különleges korokba, amelyekben más ember életét éltem ugyan, mégis én voltam ott a lelkemmel. Minden alkalommal megéltem, átéltem azt, ami ott zajlott. A mezítlábas kislányt, aki a tarlón gondtalanul sétált, vagy a gyermekét elvesztő nőt, aki életét árvák nevelésére fordította, ámbár mindig érezte a saját gyermek hiányát, mégis a kicsik jelentették számára a boldogságot. Voltak örömök, bánatok, szerelmek és több életben is nőként tekintettem magamra, kivéve egy alkalommal.

Egyetlen egyszer megadatott, hogy megtapasztaljam nőként a férfi agy titkát. Egy életre bevésődött a fejembe az a különbözőség, amit akkor tapasztaltam. Az utazás kezdete, amikor végignéz magán az ember és érdeklődve figyeli, hogy nő, avagy férfi, ifjú, netán öreg.

Szemügyre vettem magamat, azonban nem a külsőm fogott meg, hanem egy érzés, amit a lelkemben akkor ott átéltem.  Éles különbözőséget érzékeltem, amit addig nem tapasztaltam. Furcsán határozott jellembe csöppentem, akinek a gondolkodása merőben más volt, mint az enyém. A gondolatok mentesek voltak azoktól a megszokott érzelmektől, amik megtöltik a női fejemet. Azok a finom hangolások, sok esetben túlgondolások és érzelmi telítettségek hiányoztak, amitől számomra első látásra érzéketlennek tűnt a pasas, pedig nem az volt. Egy jólelkű, sokat érzékelő szerzetesről beszélünk.

Tovább figyeltem, és meglepett gondolkodásának egyvonalúsága. Egyértelműen fontossági sorrendet tartott, egyszerre egy dologgal foglalkozott és nem kombinált, nem komplikálta túl a helyzeteket. Végignéztem azt az életet, láttam az egyszerű szobát, amiben élt, láttam a tanítványát, aki a halálos ágyánál mellette volt, szóba kerültek gyógynövények és bennem a másként gondolkodás érzése maradt meg. Az ég kék, a fű zöld, délről jön az ellenség és pont. Máig emlékszem arra, amikor tudatosult benne/bennem az ellenség támadása és az is, hogy most itt vége mindennek. Nem cifrázta, nem töltött sok időt azzal, hogy féljen, egyszerűen elfogadta, hogy ez van.

A legjellemzőbben a halál pillanatával tudom leírni az átélteket. Feküdt/feködtem a halálos ágyon, tudatosan végiggondolta/végiggondoltam, hogy meg fogok halni, eljött a pillanat átlépek. Ekkor beállt a halál.

Nőként átélve a halál pillanatát még utolsó gondolatokban is rendezkedtem: minden rendben, a gyerekeim felkészítve az életre, a halálomra, nyugodtan mehetek, már várnak rám.

Furcsának tűnhet olvasni, azonban megtapasztalni még inkább érdekes volt. Lehet, hogy csupán a tiszta tudata, nemes egyszerűsége és tudása nyűgözött le annak az életnek, de én egyértelműen a férfi aggyal azonosítottam. Bármi is volt a célja annak az utazásnak, én megértettem mennyire mások tudunk lenni mi emberek. Akár ugyanaz a lélek, aki más testet kapott egy új életben, hatalmas különbségeket képes átélni.  

Hogy melyik tetszik jobban? Mindenkinek a sajátja, a nő legyen nő és kombináljon csak nyugodtan, mert ettől lesz szebb és jobb a világ, a férfi pedig legyen csak férfi és érzelmektől mentes logikával vigye véghez mindazt, ami megszületik a fejében. Egyet azonban ne felejtsenek el: bár mindkettő remek a maga módján, de a kettő ötvözetéből lesz a tökéletes.