A megbocsátás alapja az elengedésnek, a traumák feldolgozásának és alapvetően az örömök befogadását is nagymértékben elősegíti, ha nem állítunk egy kaput a boldogság megélése elé.

Megbocsátani másoknak nem könnyű, de ha felismertük a tényt, hogy ez az alapja a továbblépésünknek, mégiscsak sikerül megoldanunk. A bocsássunk meg magunknak folyamatokkal azonban, vannak gondok. Önmagunkkal élünk a nap 24 órájában, minden percében, pillanatában. Minden felbukkanó gondolatfoszlány hozzájárul ahhoz, hogyan érezzük magunkat. Különböző érzelmeink, félelmeink, frusztrációink vannak, és mindenkinek van miért megbocsátani önmagának.

A harag minden formában romboló hatással bír, azonban ha önmaga ellen fordítja az ember, egyszerűen pusztító hatása van. Nézd csak meg, haragszol valakire, veszekedtek, aztán mindenki durrog egy kicsit, majd továbblép. Ha önmagadra vagy dühös, egyszerűen hatványozódnak az energiák. Nem tudod mi bajod, de irdatlan nagy dühöt érzel, és majd szétrobbansz belülről. Nagyon fájdalmas lenne azt mondani, hogy önmagadra haragszol, hisz akkor be kellene látni, tévedtél, elrontottad, rosszul csináltad meg. Ha sikerül bevallani, hogy ezt bizony elrontottad, akkor önmagadra fogsz a legjobban haragudni, miért kellett azt ott úgy csinálni, miért nem lehetett elkerülni stb.

Szeretném érzékeltetni, hogy a harag és düh elhatalmasodott benned, ott állsz önmagaddal szemben és a testedet majd szétrobbantja az a megfoghatatlan feszítő érzés.

Legrövidebb útja az önmagunknak való megbocsátásnak, ha

-          szembenézünk a problémával és beismerjük, ezt most itt elrontottam, rosszul csináltam, nem így kellett volna.

-          Ha másnak okoztunk gondot, szemtől szembe felvállaljuk és megmondjuk neki, hogy ne haragudj, ezt nem jól csináltam, megbántam.

-          Végiggondoljuk, hogy akkor ott, abban a helyzetben milyen érzelmi állapotban voltunk?

-          Végiggondoljuk, hogy maga a helyzet, a körülmények milyen érzelmi reakciót váltottak ki belőlünk és más helyzetben másként reagálnánk-e?

-          Levonjuk a következtetést, milyen tanítás volt a helyzetben, szituációban?

-          Ha minden körülményt végiggondolva úgy érezzük, még mindig haragszunk magunkra, kicsit el kell mélyednünk és végiggondolnunk, hogy ott, akkor, abban a helyzetben így tudtunk viselkedni, ezt tartottuk megfelelőnek.

-          Ha maradt még harag, relaxációval elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk és megbocsátunk önmagunknak. Tudatosan végiggondolva és elfogadva azt, hogy emberek vagyunk, akik azért jöttek ide a Földre, hogy tanuljanak, a tanulási folyamat része a hibázás, a hiba a legnagyobb tanító.

-          Ha már minden létező érvet-ellenérvet megvizsgáltál és még mindig haragszol magadra, akkor jusson eszedbe, hogy van valaki, aki Téged úgy fogad el, ahogy vagy, és szeret Téged…

Tudom, hogy a legnehezebb dolog a világon az önmagunknak való megbocsátás, mégis azt mondom, hogy elengedhetetlen a továbblépéshez. Olyan örömöket élhetünk meg a segítségével, amik minden nap szembejönnek velünk, de ha haragot, dühöt, önvádat cipelünk, és a terhe alatt megrogyva járunk, sajnos észrevétlenek maradnak számunkra.