A munkamánia éppúgy szenvedélybetegség, mint az alkoholizmus, vagy a gyógyszerfüggéség, és hasonlóképp romba dönti a családokat azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a főszereplő elmondhatja magáról, Ő a családjáért áldozza fel magát….vagy mégsem?
A munkamániás gondolatai folyamatosan az elvégzendő feladatai körül forognak. Ezzel ébred, ebben mozog egész nap, és este ezzel fekszik. Folyamatos stresszben él, hisz a teljesítménytől kapja a pozitív megerősítést, azaz minél többet, minél jobban dolgozik, minél különlegesebb, egyszerűbb, jobb, tökéletesebb megoldással végzi el az adott feladatát, annál jobban fogják szeretni. Igen bármilyen meglepő innen ered a munkamánia. Csak akkor vagyok elfogadható, szerethető mások számára, ha minél többet dolgozom.
Olyan ez, mint az összes klasszikus szenvedélybetegség, elindul valaki az úton, és egyre mélyebbre süllyed. Kezdetben csak több időt tölt munkával, megérzi milyen jó dolog a belőle kapott elismerés, majd még többet, még többet dolgozik, egészen addig, amíg eljut oda, hogy nem tud már nemet mondani az új feladatokra. Azt is bevállalja, amire már sem ereje, sem ideje nincs, de hajtja a vére, az elismerés iránti vágy, ami immár kielégíthetetlen kereteket öltött. A munka delegálása nagyon jó lenne, azonban nem bízik abban, hogy a másik ember is el tudja végezni ilyen szakértelemmel, és ebben van is valami, hisz a maximális tökéletességre hajt. Ezen a ponton már megjelentek a testi tünetek: stressz okozta, emésztési panaszok, alvásproblémák, pánikrohamok, szív- és érrendszeri problémák, magas vérnyomás stb. A munka okozta örömökről egész véletlenül szó sem esik, hisz számára nem élvezetes a munka, hanem maga a cél, a megoldás okozta elismerés élteti, ezért stresszel, mert abba bele pusztulna, ha valamit elrontana, ha nem sikerülne megoldania.
Mit okoz ez a párkapcsolatokban?
Társas magányt. Egy párkapcsolat akkor működőképes, ha mindkét oldalról megmutatkozik az igény arra, hogy közösen töltsék el a szabadidejüket olyan tevékenységgel, ami mindkét fél számára pozitív töltést biztosít. Lásd beszélgetések, időtöltések, minőségi idő, intimitás. Szeretet, tisztelet, figyelem minden benne van. Mi kell ezekhez a tevékenységekhez? Idő. Mije nincs a munkamániásnak? Ideje. Aki munkahelyen dolgozik haza se megy, akinek megoldott a távoli munkavégzés, otthon fog irodát csinálni a hálószobából.
A munkamániás folyamatos feszültségben él, megoldandó feladatokban gondolkodik, amik majd valamikor ki fogják elégíteni az elismerés iránti vágyát. Egyszer…majd…azaz soha, hisz nem a jelenben él, hanem egy elképzelt jövőben, aminek az érdekében rengeteget dolgozik, és még többet fog. Ha valaki egy ilyen állapotában van, odamegy hozzá a párja, és felveti a mikor tudunk beszélni témát, nagy valószínűséggel azt a választ fogja kapni, hogy majd. Eltelik 10-20-30 perc, majd a vacsora, az este, és még mindig várja. Várja az ágyban, persze várhatja, hisz valami fontosabb dolga van. Így telnek a hetek, hónapok, évek, és a munkamániás lassan beszűkül.
Már nem beszélnek meg napközbeni „randikat”, hisz úgy sem fog odaérni. Nincsenek mély beszélgetések, hisz nincs rá idő, nem mennek közös programokra, hisz a munka fontosabb. A párja egy ideig még próbálkozik, aztán rájön, hogy nincs értelme. A világ bezárult. Ha akadályozzák a munkavégzésben nagyon erős feszültséggel reagál, „hagyjál már”, „most nem érek rá”, „meg kell oldanom, mert baj van” és a többi…
Ha szembesíted mániájával tagadásba menekül. Az élet értelme számára a munka, így elvenni sem lehet tőle, háttérbe került a párkapcsolat, a család, a barátok, a szórakozás, ezáltal minden, ami képes lenne kikapcsolni. A szenvedélybetegség egy ördögi kör, ami arról szól, hogy magát a szeretetet nem tudja befogadni, nem tud belőle töltekezni, tehát a megoldás ennek a kezelése, nem a mánia elvétele, a mánia önmagától tűnik el. . Meg kell tanulni szeretni és szeretve lenni, és azokat az örömöket befogadni, amit ez okoz. Ellenkező esetben olyan lesz, mint a drogos, aki leteszi a kábítószert, és alkoholra váltja.
A párkapcsolatban társas magányt eredményezhet a munkamánia, vagy a másik nemű megszerzését is munkának tekintheti valaki és ez esetben jön a vadászat. Mindig újabbat, másikat kell találnia. Az új megszerzése, ugyanolyan feladattá válik, és hasonló elismerésegységeket kap általa, mint a munkamánia által.
A munkamániás is érző ember, úgy, mint mindenki más. Egy párkapcsolatban nagyon nehéz kezelni, kihozni a másikat, leginkább azért, mert fokozatosan alakul ki, és ha a másik fél fel meri hozni, mint problémát, a tagadáson túl még lelkiismeret-furdalást is fog okozni, hisz „értetek dolgozom”. Sok megértés, sok szeretet, és néha egy kis ”trükkösködés” is kell ahhoz, hogy kimozdíthatóvá váljon a másik. Meg kell találni a kapcsolódási pontokat, és észrevétlenül minél többször igényelni azt, mindezt lassan, óvatosan, és ügyesen. Ha végképp nem mozdul, mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.
