A házimunka akkor teher, ha nem szívesen végzik. Mosni, főzni, takarítani időigényes, és fárasztó. Ha hozzátesszük, hogy 1-2-3 gyermek óvodába, iskolába, külön órákra való eljuttatása, együtt tanulás, külön órák, versenyek, iskolai programok szintén nem kevés energiát emésztenek fel, elmondható, hogy naponta több órát töltünk láthatatlan, nem megfizetett munkával. 

Hogyan lesz ebből feszültség? Akkor, ha nincs megbecsülve, vagy teljesen csak az egyik félre hárul a láthatatlan munka elvégzése. 

Én csavarnék még egy nagyot a láthatatlan munka fogalmi körén, és a home office munkát végzőket is a láthatatlan munka fogalmába sorolnám. Ennek oka az, hogy sokan a mai napig csak azt tekintik munkának, ha bevonulnak reggel 8 órára egy munkahelyre, majd délután 16.30-kor elhagyják azt. Közben nyugodtan megreggeliznek, ebédelnek, kávéznak, valljuk be sokan a munkakeresést, ruhavásárlást is ez alatt az idő alatt végzik, és hangosan emlegetik milyen sokat dolgoznak. Számtalanszor odadobják annak, aki otthonról, vagy több helyen is dolgozik, hogy az nem igazi munka, jó neked ráérsz, sőt, ha valamire meg kell kérni valakit, biztos, hogy megtalálnak. Mi ez, ha nem láthatatlan munka? Bevallom, én irigylem azt, aki minden alól kihúzza magát azzal a mondatával, hogy Ő dolgozik, nem ér rá. Persze napközben minden olyan luxust, amire nincs ideje annak, aki otthonról dolgozik sikeresen el tud végezni.

Ha a párkapcsolatokra és a házimunkára leszűkítjük a kört, ott sincs ez másként. Többféle opció is működőképes. Legjobb felállás, ha mind a két fél kiveszi részét. Egyik viszi, másik hozza a gyerekeket, és megosztják a feladatokat. Ebben az esetben elmondható, hogy mindenki elégedett, hisz a munka megbecsülése egyértelmű, nyilván nem fogja szétszórva hagyni senki a zokniját, hisz együtt felelősek a rendért. A hangsúly a felelősségen van. Ha valaki felelősséget érez azért, hogy rend legyen, nem fogja lebecsülni azt a munkát, ami a pakolással, takarítással jár, azaz szétszórni sem fogja a dolgait.  Nincs feszültség, ami ebből adódna, hisz közösen végzett munka van.

Ha felborul az egyensúly, az azt jelenti, hogy valaki nem mutat igényt a tisztaságra, rendre, meleg ételre, vagy a tiszta ruhákra. Ez esetben nem fogja zavarni, ha ott marad a koszos tányér, és az sem, ha poros a lakás. Nincs is gond, ha egyik felet sem érdekli, de mi történik, ha egyiknek fontos, a másiknak nem?
Az fogja elvégezni a házimunkát, akit zavar. Ez a zavaró tényező az, ami mozgatja azt a felet, akire végül az egész háztartás rámarad. Akit nem zavar, a legnagyobb rumliba is le fog ülni olvasni, tévézni, pihenni. Aki pedig nem így képzeli, elkezdi a szélmalom harcot. Itt kezdődik a feszültség.

Napi szinten az egyik fél a saját munkája után áll neki a háztartásnak, míg a másik pihen, vagy ha munkamániás, otthonról is dolgozik. Szól egyszer, kétszer, sokszor, és nem változnak a dolgok. Vagyis mégis. Folyamatosan nő az a feszültség, ami egyrészt a fáradságból ered, másrészt abból, hogy nincs választása, ha nem végzi el, saját magának csinál még több felhalmozott munkát. Ez nagyon erős dühöt eredményezhet.

Lehet csavarni még egyet a történeten, ha otthonról dolgozik valaki, és mindenre ráér. Ráér reggel 8-ra bevinni a gyerekeket, értük menni, megfőzni, bevásárolni, elvinni a külön órákra mindegyiket, és kimosni, elpakolni, megvacsoráztatni, kitakarítani stb.…. közben ott a munkája, amire ugye ráér elvégezni, hisz otthon van. Mivel mindenre ráér, ezért természetes, hogy bármikor, bárhová csak úgy be kell ugrani, Ő lesz az, akit megkérnek, utasítanak. Mit tesz közben, hogy valóban végezzen? Szervez. Reggeltől estig mindent előre megszervez. Igyekszik a legrövidebb idő alatt végezni mindennel. Sorra halogatja a saját programokat, a kikapcsolódást, az agyában pedig fontossági sorrendben állnak az elintézendő feladatok.

Láthatatlan munkát végezni a legfárasztóbb dolog, sokkal fárasztóbb, mint látványosan dolgozni, és hangoztatni, ezt mindenki elhiheti.