Habár nadrágban járó, mély hangon beszélő, hímnemű egyedekkel sűrűn találkozhatunk, azt azért be kell vallani, hogy a férfiak száma megfogyatkozott. Nem lettek kevesebben, egyszerűen a viselkedésükben eldeformálódtak. Tévedtek, ha az elnőiesült fiúkra gondolok, nem tetszik, hogy nyávognak és csajos a megjelenésük, de nekik még van lehetőségük formálódni.

Amivel egyre több problémám akad, azok a jócskán felnőtt kort taposó, töketlen, ám annál nagyobb egóval rendelkező, értem van mindenki nyikhajok.

Uram bocsá, de a Nőnek, -mint gyengébbik nemként számon tartott teremtménynek- igenis kijár, hogy megbecsülésüket a férfiak kinyilvánítsák felénk. Akár tetszik, akár nem, de tessék az ajtóban előre engedni, előzékenynek lenni, előre köszönni, tisztelettel beszélni és magatartásban támogatóan viselkedni.

A Nők pedig igenis hibásak abban, hogy mindezt nem elvárásként fogalmazzák meg a férfi felé. Bár hozzáteszem, akadtam már fenn ajtóban pasassal, akinek nem volt egyértelmű, hogy én fogok előbb átmenni azon a kijáraton.

Ami miatt ez a cikk megszületett az egy utolsó csepp a pohárban tapasztalat. Nagymama lassan sétál be a Balatonba az unokájával, aki még karon ülő. Mögötte egy idősebb hölgy, aki láthatóan nehezen mozog. Megérkezik lovagunk a maga 60 évével és gyors mozgásával, majd lavírozva a két oldalt menők között, abszolút tolakodással és minden figyelmességet mellőző udvariatlan lökdösődésével, korláton átlendítve lábait sietősen bepattan kicsi csónakjába. Én nem akartam hinni a szememnek, a nagymamával egymásra nézve hitetlenkedtünk, de lehetett ezt még űberelni. A mini kajakot meg kellett fordítani a levegőben, a gond csak annyi, hogy a kisbaba feje mellett 10 cm-el kellett mindennek megtörténnie, amit a világ legtermészetesebb dolgának vélt a teremtés koronája, hisz Ő a világ közepe, más pedig ugráljon körülötte.

Én bevallom drukkoltam, hogy fennakadjon nemesnek gondolt testrészével a korláton, sajnos ez nem történt meg.

Nem egyszer látok hasonló eseteket, bár bevallom ennyire felháborítót ritkán. Azt gondolom, hogy mi Nők vagyunk azok, akik megreformálhatjuk ezt az eltorzulást, kikérhetjük magunknak, hogy így senki nem viselkedhet, mi vagyunk azok, akik viselkedésünkkel irányt mutathatunk a férfiaknak és azok is mi vagyunk, aki a felnövekvő nemzedék viselkedéskultúráját kialakítja, és példamutató magatartásával formálja.

Igenis beszélni kell a gyerekekkel arról, hogy mit hogyan illik és bár nekem lányaim vannak, igenis éles helyzetekben mutatom meg nekik pöttöm koruk óta, hogy az óvodában megfogjuk az ajtót, ha más anyukák nagymamák, vagy tőlük korban idősebb nők jönnek, de ha apuka, vagy kisfiú ér az ajtóhoz, ő fogja meg és mi menjünk be.

Én így gondolom, más Nőket pedig arra bíztatok, hogy vegyék kézbe az irányítást és ne engedjék meg, hogy így viselkedjenek Velük vadidegenek.

Hiszek a hatásokban és abban, hogy apró megmozdulásokkal pillangóhatásként el lehet indítani pozitív változásokat. Tegyünk így, és formáljuk meg a világot ;-)