Rengeteg tanítás mondja legalább ezerféleképpen, hogy itt élj a mában, a mostban, a jelenben, tőlem is lehet hallani nem egyszer. De mégis süket fülekre talál 90 %-ban. Osztjuk, mondjuk, elhisszük, de nem cselekszünk helyesen.

A gondolkodásmódot kell megváltoztatni addig, amíg nem késő. Amikor elindítjuk az agyunkban, a „hogyan kellett volna cselekednem akkor, hogy nekem most jobb legyen” című lemezt, egyszerűen belesüllyedünk a saját magunk által teremtett mocsárba, amibe belefulladunk.

Ugyanis a hogyan kellett volna gondolat nagyon jó arra, hogy ne a mostban éljek. Elindul az önsajnálat, a hibakeresés, a mi lett volna ha…  Mi lett volna? Semmi. Ha most lusta vagy odafigyelni a mára, a mostani pillanatra, akkor miért lettél volna különb 10 vagy 20 éve?

Tudjátok mire való ez, arra, hogy önmagunknak megmagyarázzuk, hogy mindenki más felelős minden velünk történt rossz dologért, csak mi saját magunk nem, azaz nem vállaljuk önmagunkért a felelősséget. Ki lenne önmagadért a felelős, ha nem te önmagad? Kinek a dolga, hogy leüljön és végiggondolja a mai napját és megszervezze? A tiéd, csak a tiéd, senki nem fog felállni, leülni, kapcsolatokat teremteni, csak te magad. Ha arra lusta vagy, hogy önmagadért tegyél valamit, akkor megette a fene ezt az egész újraszületést, mert egészen addig a mocsárban fogsz pancsolni, amíg meg nem érted, hogy a most az a jelen pillanatot jelenti, amelyben döntéseket kell hoznod, vagy nem, és ez a te választásod.

A boldogság, a jó érzések, a düh, harag, jóság, tolerancia…mind mind csupán döntés kérdése. Ha akarom, kedves vagyok és vidám, ha akarom egy buta liba, és ha akarom kegyetlen leszek, minden tőlem, tőled függ, a döntéstől.

De papolhatok én bármit, ha nem a jelenben vagy, ha nem hozol döntést adott pillanatban, és nem akarod megérteni, hogy itt és most van, nincs tegnap, nincs holnap, nincs előző vagy jövendő élet, a mostani pillanat van itt, amikor úgy cselekszel ahogyan akarsz, szabad döntéssel önmagadért bármit megtehetsz, mert ha akarod megteszed, ha akarod nem.