Pár hete készülök már ennek az írásnak, a végső indíttatást mégis egy könyvtől kaptam. Pszichológiai thriller Zárt ajtók mögött. A tökéletes házasság vagy a tökéletes hazugság?

Nagyon szépen, egyértelműen, jól látható módon történik a terror, elzárástól kezdve, a zsaroláson keresztül a kegyetlenkedésig, gyilkosságig. Ami azonban elgondolkodtató, hogy a könyvek is az életből táplálkoznak, és az én gondolatmenetem innen indul. Mi is az, amikor az életben, a mi hétköznapjainkban történik lelki terror, észleljük, vagy észre sem vesszük? Ki az, aki alkalmas rá és ki az, aki kikerüli ezeket a helyzeteket? Miért van szükség mások irányítására, és miért lelki terrorral?

Mindenek előtt szüksége van 2 félre, egyik az atrocitást elkövető, másik az elszenvedő. Nyilván egyik fél részéről sem mondható el az egészséges lelkiállapot.

Azok az emberek, akik alkalmasak arra, hogy lelki terror áldozatává váljanak, lélekben megtörtek, önbizalmuk erősen csorbult, és nem tudnak magukért olyan formában kiállni, mint az szükségszerű lenne. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy mindez jól látható és egyértelmű, mivel a lélek igyekszik egészséges módon fenntartani a látszatot, így olyan álarcok készülnek a külvilág számára, amik egész jól eladhatóak, csak hosszabb ideig nem tartható fenn a látszat. Bizonyos formában el vannak választva a közvetlen családtól, barátoktól, és ne arra gondoljatok, hogy nem találkoztok ezekkel az emberekkel, nem beszéltek velük, csak egyszerűen, nincs olyan mély bizalmi kapcsolat, ami valós bepillantást engedne az életébe. A bizalmi lelki kapcsolat az egyetlen, amiben azokat a mély félelmeket, sértettségeket, rossz érzéseket, bántalmazásokat meg tudja beszélni az ember, ami valóban megérinti, fájdalmat okoz, a lelket pedig deformálhatja. Ha egy kisgyermeket bármilyen inzultus ér, szégyellni fogja és csak annak az embernek fog beszélni róla, akiben maximálisan megbízik, és tudja, hogy az nem fogja megkérdőjelezni amit mond, nem neveti ki, elfogadja. Így van ez a felnőtt emberrel is.

A mai felszínes világban, ami a külsőségekről szól, igen kevesen vállalják fel a valós érzelmeiket, és még kevesebben kíváncsiak a másik ember lelkére. Egy laza baráti beszélgetés alkalmatlan arra, hogy mély bepillantást engedjen a másik lelkébe. Rengeteg együtt eltöltött időre, mély lelkületű, őszinte beszélgetésekre van ahhoz szükség, hogy egyáltalán kialakuljon egy olyan kapcsolat, amiben meg tud nyílni a másik. Ez pedig nagyon ritka.

Milyen lehet a terrort véghez vivő? Nem látjuk róluk messziről, sőt néha közelről sem. A lelke szintén sérült, azonban az önkifejezése, érdekvédelme nem. Úgy gondolom, hogy erős egóval, és határozottsággal bírnak, és igenis megtapasztalták milyen az, ha le akarják taposni őket, akár gyerekkorban egy magasabb hatalom. Adott a komfort zóna, amiben jól érzi magát, és adott az öntörvényűsége, kitartása. Nyilván nem abban a szerepben szeretne tündökölni, amit elnyomott gyerekként megtapasztalt, azonban nagyon tapasztalt és rutinossá vált az évek alatt ahhoz, hogy jól lássa mindkét oldalt. Az elnyomó szerephez szükséges partnereket fog keresni a baráti, és párkapcsolataihoz, azaz olyan személyeket, akik alkalmasak arra, hogy lelkileg irányítsák őket.

Igazán gyümölcsöző és tartós, tartalmas kapcsolatok tudnak kiépülni, ha ez a két fél egymásra talál, és igen szarkasztikus vagyok. Adott 2 ember komfortzónája, amiben az egyik akkor érzi jól magát, ha van egy határozott ember mellette, aki mindent jobban tud, a másik pedig szeret okos lenni, és mindent mindenkinél jobban tudni. Ez a kiindulópont, hogy egymásra találnak valamilyen „csoda” folytán. Tulajdonképpen kizárt, hogy ne hasonló kaliberű embereket keressenek, mert nem érzik magukat jól és biztonságban. Az emberi játszmák, és a saját egónknak bemutatott mozifilmek, amit saját magunk vetítünk, saját magunknak, teljesen mást mutatnak, mint a valóság. Nem azért fog az áldozat szerepben élő olyan társat keresni, aki lelki terrorba kényszeríti, mert ő bevallja magának, hanem azért, mert az az ember lesz számára tetszetős, és vonzó, aki ilyen szerepben tetszeleg. Nőknél tipikus mondat, hogy a „rossz fiúkat kedveltem mindig”. 

Egymásra találás megtörtént, majd kialakul a kapcsolat, amiben elindul a kalibráció.  

Az embereknek fontos a látszatviláguk, a vetítések, az, hogy mit gondolnak róluk mások, így van ez a párkapcsolatokkal is, a nagy lila köd elmúltával, jön a besorolás.

A terrorizáló magabiztosabb, határozottabb, érdekeit jobban tudja képviselni, mint a társa, és öntörvényű, neki minden jár, és mindent szabad. Én még nem találkoztam olyannal, aki ne lett volna jó manipulátor és okos, jó helyzetfelismerő, természetesen személyiségében olyan, akit elfogad a környezete. Ő fogja kezdeményezni a kalibrálást, mégpedig egyszerű hétköznapi dolgokban. Jó manipulátor, ezért csak úgy tűnik, hogy az igazságot képviselve, egyszerűen és őszintén felvállalja a véleményét. Mi is van ez mögött? Megmutatod az elkészült festményedet, ami bőven jobb az átlagosnál, és ő erre el fogja mondani, mi az, ami nem jó benne. Mivel az önbizalom nem az erőssége a bántalmazottnak, ezért úgy fogja érezni, milyen jó, hogy van mellette valaki, aki őszinte és egyenes stílusával, bátran elmondja neki az igazságot és alkalma van ezáltal fejlődni. Megfogadja a tanácsot és legközelebb már így cselekszik. Ezzel meg is pecsételte a sorsát, és elindítja azt az örvényt, ami majd beszippantja.

Ezt követően a két ember személyiségétől függően fog mélyülni a lelki terror. Kezdetben kérdezték, ezért reagált így, aztán már kérdezés nélkül is véleményt fog az elnyomó alkotni, lehetőleg olyan dolgokról, amik fájdalmat okoznak a másiknak. Itt megy végbe a kalibráció folyamata. Az idő mindenki barátja, így ne higgyétek azt, hogy napi szinten piszkálódik. Nem. 1-1 elejtett mondat, 1-1 beolvasó 4-5 mondat, amit csend, és kedves ölelések fognak váltani. Ha fellázadsz, és próbálsz ellenszegülni, jön 1-2 tipikus mondat, ami nyomógombként arra emlékeztet, hogy te szoktál hibázni. Ez rá fog venni arra, hogy csendben maradj, hisz nem akarsz hisztis emberként viselkedni, ráadásul a terrorizáló magabiztos, és határozott fellépésén túl, képes higgadt maradni, ami azt jelenti, hogy ő csak tényeket közöl, te vagy az, aki felfújja. Nos ez már a terror, erős manipulációval. Az egyik fél manipulál, a másik pedig hallgat. Nincs érdekvédelem, és nincs szabad vélemény nyilvánítás, hisz, ha mondaná, azonnal befogják a száját valami okossággal, aminek a következtében úgy érzi, hogy ő a hibás.

A kalibrálásnak a következtében az egyébként is labilis önbizalom még inkább megtörik, és elhiszi önmagáról az a fél, akit vezetnek, hogy milyen jó dolga van, hisz van mellette valaki, aki kedves, nagyon őszinte, és az Ő lázongó, hisztériás természetét képes kordában tartani, hisz mindig megmondja hogy az, amit gondol csak fikció, túlkombinálás, és logikai alapokat nélkülöző.

Ez már a teljes irányítás, ami alól igen nehezen lehet szabadulni. A lélek nagy valószínűséggel jelezni fog, akár pánikrohamok formájában is, azonban, az az ember, akinek ez a komfortzónája, és a jövőt csak a másikban látja, nem fogja észrevenni, és nem fogja elhinni sem, ha valaki felhívná rá a figyelmét. Gondold csak végig, jól érzi magát a terrorban, és nem látja reálisan a helyzetét. Ha Te, mint barát, vagy barátnő odamész, és felvilágosítod, azt fogja gondolni, hogy irigyled, és rosszat akarsz neki, hisz ha elhagyja ezt a helyzetet megszűnik számára a világa, a boldogsága, arról nem beszélve, hogy arcul ütöd azzal, hogy látszatvilágban él, ami azt jelenti, hogy bolond. Sajnos nem lehet így segíteni.

Ám lehet még fokozni, ugyanis, ha sikerült teljes irányítás alá vonni az embert, sikerülni fog függésbe is helyezni, mégpedig azzal, hogy a terrorizálónak mindent szabad. Oda megy, azt csinál, amit akar, tulajdonképpen úgy viselkedik a társával, mintha az nem létezne. Otthon tartja az otthonukban, főz, mos takarít, és eljárhat dolgozni is-nem a nőkre utalok, hisz férfiakat is be lehet törni. Mindeközben immár megerősödött jellemmel, és még nagyobb öntörvényűséggel, éli világát terrorizáló emberünk. Be fogja bizonyítani, hogy ő micsoda főnyeremény, amíg Te csak egy kis jelentéktelen lény vagy. Előtted fog flörtölni, és jópofáskodni, Te pedig ha szólni mersz továbbra is megkapod azt a mondatot, amitől csendben maradsz. Tehát tessék csöndben tűrni, mert akkor minden rendben lesz. Sőt asszisztálhatsz is a jelenetekhez.

Ugye érzitek, hogy ez már teljesen nem normális élet? És azt elhiszitek, hogy nem egy ember tapossa most is ezt az utat és nem látja?

Node lehet még fokozni, és mesterszintre vinni ezt az ügyet, ugyanis mindenki számára fontos a béke és nyugalom, így a nagy hisztériás jelenetek után az elszenvedő is rájön, hogy mindenki számára az a legkedvezőbb, ha befogja a száját, nem ellenkezik, és ahhoz asszisztál, amit elvárnak Tőle. Nem fogja felhozni a számára sértő és megalázó helyzeteket, hisz akkor balhé van, kerülni fogja azokat a szituációkat, amik arról szólnak, hogy nem tetszik a másiknak, hisz akkor megkapja a fejéhez, hogy ő egy idióta, aki rosszul látja a helyzeteket, nem logikus, nem összeszedett.

Ebben a helyzetben ott tart a dolog, hogy megszűnt létezni az ember, aki volt. Létrejött egy kiszolgáló személyzet, aki a másik ember birtoklási vágyát hivatott szolgálni és azt csinálni, amit mondanak neki. Érzelmi terrorban él, amiről nem tud. A látszat egy párkapcsolat, amiben minden rendben van.

Hogyan lehet ebből kijönni, és hogyan tud az segíteni, aki látja a lelki terrort?

Nagyon nehéz folyamatok, hisz ha a komfortzónája a terror, az azt jelenti, hogy akár gyerekkorára visszatekintve, akár a fiatal felnőttkort megnézve, sérült a bizalom, akár a nők, akár a férfiak irányába, igen rossz esetben, egyikben sem bízik, így nem fog megnyílni. Ha nem nyílik meg, nem fogja átlátni a helyzetét, és nem fog tudni változtatni rajta.

Több dolog együttállása nehezíti meg a helyzetet. 1. komfortzóna a terror, ilyen emberekkel fogja magát körbevenni a baráti társaságában is. 2. Nem látják át a helyzetet a kívülállók. 3. Nem bízik senkiben, nem fogja elmondani mi történik az életében.

Ha a barátság régebbi, mint a kapcsolat, valószínűleg el lesztek szigetelve egymástól, azonban ha sikerül mégis fenntartani, még ha ritka találkozásokkal is, törekedni kell arra, hogy csak kettesben találkozzatok. Ha Te, mint barátnő, rájöttél, hogy valami nem stimmel, eszed ágában se legyen nekiszegezni a kérdést, vagy tényként közölni, mert el fog szaladni, és megszakítja veled a kapcsolatát hosszú időre. Gondolj csak bele, a lelke olyan, mint egy vérző seb.

Figyelj rá, és hallgasd meg, engedd, hogy a bizalma megerősödjön. Ahogy telik az idő, és a bizalom megerősödik, benne fog elindulni az a folyamat, ami ráébreszti, hogy valami nincs rendben az életében. Engedd meg neki, hogy felépíthessen feléd egy olyan légkört, amiben képes lesz kezdetben csak 1-2 szóval utalni arra, hogy valami nincs rendben, majd el is fogja mondani. Ne ítélkezz, csak hallgasd meg.

Az idő múlásával mesélni fog, aztán megérti, hogy bizonyos történéseket másként lát, mint azt belebeszélik. Segíteni kell az önbizalmát megerősíteni. Nem kell a társa ellen hangolni, egyszerűen azokkal a tényekkel, amiben Ő jó, meg kell erősíteni. Én mondanám, hogy kell a rendszeresség, és miden alkalommal kell 1-2 jó szó, amiből rájön, hogy ő bizony más ember, mint azt állítják.

Ha bizalmat ébresztettél, és az önbizalmát is táplálod, hosszú idő ugyan, de rá lehet vezetni az nélkül, hogy kimondanád, hogy bántalmazó kapcsolatban él. Itt már az ő döntése kell legyen, hogy szakemberhez fordul, vagy egyedül oldja meg a helyzetet, de az biztos, hogy a harc java ekkor fog megkezdődni, és ne hidd azt, hogy másokkal.

Az ember mindig önmagával vívja meg a legnagyobb háborúkat. A folyamatban eljutottunk oda, hogy elvesztette a valóságérzetét, úgy látja a világot, ahogyan elvárták tőle. Ha elkezdi nyitogatni a szemét, első körben arra fog rájönni, hogy nagy valószínűséggel, amit gondol a párkapcsolatáról, az nem egészen úgy működik. Majd kissé megzavarodnak a fejében a gondolatok, hisz még félig elhiszi, amit ráerőltetnek, de már nyílik a szeme, így a saját véleményében is észlel némi igazságot, így a kusza, zavart gondolatok erdejében, kicsit félőrült módjára kettős gondolatok cikáznak a fejében.

Itt képtelen látni mi az igaz, kinek van adott helyzetben reális megközelítése, aztán jobb esetben kitisztul a kép és felébred, rájön, hogy milyen játszmák zajlottak le az életében és kívülállóként fogja megvizsgálni a különböző élethelyzeteket, amelyek adódnak a kapcsolatban. Egyre több bizonyíték bukkan fel, és mivel már átlátja a helyzetet, megérti, hogy mégsem bolondult meg az idő folyamán, egyszerűen csak alkalmazkodott a körülményekhez. Látja a manipulációkat, és érezni fogja, hogy mikor kinek van igaza, mikor mivel manipulálják, és lassan kinyílik a szeme, ráébred az igazságaira, megerősödik, és automatikusan kikapcsolja a csatlakozót, amivel belerángatták a játszmákba.

Nagyon hosszú folyamat, és rettenetesen fájdalmas. Gondold csak el, arra rájönni, hogy nem létező világban él, reális talajra helyezni a kusza érzelmeket, úgy hogy közben zakatolnak a gondolatok, és nem tudni mi a valóság.

Mit tehet a barátnő? Olyan körülményeket kell biztosítani, amiben a bizalom továbbra is fennáll, hogy fel merje hívni, ha valami extra baj lenne. Hogy miért? A lelki terrort alkalmazó személy lába alól kihúzzák a talajt, amikor az az ember, akit eddig irányítani lehetett szabad akarattal kiáll magáért. Mivel van bőven eszköztára, ami eddig bevált, végig fogja mindet próbálni, azonban, ha egyik sem fog használni, bármilyen más eszközt be fog vetni. Természetesen kezdetben kenyérre lehet majd kenni a behízelgő modorával együtt, de ha nem jut célba, akkor módszert változtat, ami lehet távolságtartás, beszólások, erős hangnem, zsarolás, tettlegesség. Neki is új ez a helyzet, ezért válik kiszámíthatatlanná.

Sokféle befejezése lehet a történetnek: egy álomvilágban észhez tér a terrort alkalmazó, és pszichológushoz fordul, sajnálom, én ebben nem hiszek. Más esetben feladja a szenvedő fél és visszalép a kalitkájába, és folytatja. Megszakítja a kapcsolatot és új életet kezd.

Nos, mindenkinek a saját belátása szerint kell döntenie, a saját érzelmi, lelki erősségének megfelelően. Egy biztos, az idő a barátod és a logikus gondolkodás. Ne menj bele játszmákba, és ne engedd, hogy az energiaszinted leessen. Építsd önmagad életét, és ha döntöttél, az élet támogatni fog.

Akit megérintett az írás, és nagyon utál, az tegye meg, hogy pár hét múlva újra elolvassa…