Megérzése, intuíciója mindenkinek van. Mindannyian másként működünk, másként látjuk a világot, ugyanaz a mondat sok esetben teljesen mást jelent egyik, vagy másik embernek.

Így van ez a megérzésekkel is, mindenkinél másként formálódnak ki. Van, aki ránéz az új munkatársára és megmondja hány hónapig fog ott dolgozni, van, aki nem tudja miért, de meg kell tennie bizonyos dolgokat, mert érzi, hogy fontos, olyan is akad aki olyan mondatokat mond ki, ami épp egy másik ember segítségére lesz, aki jelen van, bár nem tudni miért teszi. Ezek olyan spontán megérzések, amelyekkel sokszor nem foglalkozunk. Bevillan valami a fejünkbe, például, hogy másik úton menjünk és irányt váltunk, majd kiderül nagy dugó volt az eredeti útvonalon vagy beszaladunk a konyhába és pont jókor. Mindezt nem tudatosan tesszük, egyszerűen éljük a hétköznapi életünket és hallgatunk a megérzéseinkre, azokra az apró bevillanásokra…. jobb esetben.

Ezek a spontán intuíciók jönnek-mennek, néha több, máskor kevesebb alkalommal jelentkeznek és mi örömmel fogadjuk, ha valami pozitív történik általa.

Az irányított intuíció ettől sokkal érdekesebb. Ebben az esetben tudatosan szeretnénk valamire rákoncentrálni és érzékelni a számunkra ismeretlen helyzeteket, embereket. Attól függően, hogy ki hogyan formálja meg a fejében az intuíciót, az megjelenik számára. Van, aki színeket lát, van aki mozizva végignéz eseménysort, van aki alakokat helyez el a térben és nyilván ezen kívül sokféle lehetőség adott. Akinek ez természetes, az egyszerűen ellazul, majd figyelmét adott helyzetre, emberre tereli, majd szép lassan áramlani kezdenek az események, alakok, összefüggések.

Itt kezdődik az intuíciós elemzés, melynek kapcsán az érző, látó ember elemezni kezdi az általa érzékelteket. Elmondja mit érez, milyen kapcsolatokat vél felfedezni, kit hol, hogyan, milyen relációban lát. Nincs lehetősége mesét gyártani, hisz nem ismeri a másik embert, így azt mondja, ami van. Mivel a megérzései jól működnek képes arra, hogy rávilágítson a lényegre és egyszerűen lássa a sokszor túlkomplikált életünket.

Mindenki másra nyitott, másra érzékeny, ezért én vallom, hogy mindenkinek adott a szakterülete, más témaköröket tud alaposabban kielemezni. Egy dolog van, amiben minden ember hasonló: fejlődni mindenki képes.

Az irányított intuícióban, a tudatos jelleg miatt bőven van tévedési lehetőség, ami megnehezíti a feladatot, azonban megismerve a tévedések formáját, hogyanját, mikéntjét olyan folyamatokkal kezdi el segíteni önmagát a látó, amivel a valódi megérzéseit felerősíti és a tévedések válnak a fejődés alapköveivé ez által.

A tévedések mögött álló okok:

Mindenkinek más a szimbólumrendszere, amivel érzékeli az intuíciót. A szimbólumokat értelmezni kell tudni, hiszen nem az számít mit látunk és nekünk mit jelent, hanem mit jelent a szimbólum ott abban a relációban. Lásd, fekete ruhát érzékelünk valakin. Vajon szimbóluma a halálnak, vagy sokat hord ilyen ruhát? Ez bizony már gondolkodás, nem megérzés.

A tisztánlátás során átadjuk önmagunkat a gondolkodás nélküli érzékelésnek, így jönnek a valós képek. Meditálva figyelünk és elfogadjuk amit látunk, hallunk, érzünk. A gondolkodás megzavarja a tisztánlátást. Ez azt jelenti, hogy ellazult állapotban figyelünk, jönnek a képek, majd az agy megtréfál és hozzátársít egy gondolatot a látottakhoz.

Gondolkodás nélkül érzékelhetjük mások vágyát is, ebben az esetben jól látjuk, csak nem a tényeket, hanem a vágyálmokat, amik az ő fejében jelentek meg. Hogyan van erre lehetőség? Körülöttünk minden rezgésből áll, energiából, a gondolatainknak is energiája van. Amikor ráhangolódunk egy másik emberre, az Ő energiáját fogjuk be az antennáinkkal, ott teljesen egybemosódik a valóság és a gondolatai.

Nemcsak a vágy érzékelése okozhat galibát, hanem maga a félelem, amit érez a másik ember. Rezgésszinten ott van ez az érzés is körülötte, ami egy nagyon erős energia. Ha fél attól, hogy eltöri a lábát, mi láthatjuk azt, hogy a lába el van törve. Ő ettől megijedhet, hogy el fog törni a lába, így egy ördögi félelem kör indulhat el.

A félelem másik oldala, amikor az érzékelő fél valamitől. Ha nem tud teljesen ellazulva figyelni, sajnos a saját félelmeit is bevonzhatja. Lásd, meg akarod érezni hol, hogy van a gyermeked. Félsz attól, hogy elesik az erdőben, vagy eltéved, koncentrálsz, lazulsz, de nem vagy képes a félelemtől megszabadulni és csak ezt érzékeled.

A jövő érzékelése tovább fokozhatja a hangulatot, hisz tér idő valójában mindegy a 3. szemnek. Mi kell ahhoz, hogy jó megérzők, tisztán látók legyünk? Adottság, gyakorlás, és ellenőrizhető tényszerű megfigyelések. Nem kell mindenkinek jó megérzéssel rendelkeznie, de ha adottság szinten ez magától értetődő és természetes, akkor valamiért áldásként kaptátok és nem azért, hogy visszafogjon.