A bizalom és az elfogadás. Két tartópillére egy jól működő párkapcsolatnak, sok egyéb mellett ugyan, de nagyon fontosak.

Ha én azt nyújtom a másik embernek, hogy elfogadlak, úgy ahogy vagy, a hibáiddal, jellemeddel, félelmeiddel, szellemeddel, szokásaiddal, családoddal, barátaiddal együtt, akkor Ő ez alapján fog beleérni a kapcsolatba. Olyan belső éltető tüzet kap, ami lehetővé teszi számára a saját fejlődését.

Nézzük csak milyen az, ha a jó párkapcsolatunk ilyen és elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. Feloldozást ad számunkra a hibáink alól, azaz tudom, hogy nem vagyok tökéletes és hibázom, de nem a hiba súlya alatt fogok megrokkanni.  Nem azzal foglalkozom, hogy a frusztrációs félelmeimet energiával tápláljam, azaz nehogy elkövessem ezt a hibát, mert összedől a világ, hanem a jóra koncentrálok. Nem fő megfigyelés, hogy hogyan viselkedek, mit mondok, hogyan öltözöm, jól áll-e a hajam, vagy milyen kiselőadást tartok, hanem jól érzem magamat. Elmarad a megfelelési kényszer, helyette az örömökre koncentrálunk, és a jellemünkből adódó „hibáink”, amikkel tökéletesen tisztában vagyunk, már nem arra sarkallnak, hogy óriási mértékűre fokozzuk, hanem az elfogadás révén mi magunk is elfogadjuk, ez pedig az alapja annak, hogy el tudjuk engedni, fel tudjuk dolgozni. Mit tesz az ilyen társ, aki elfogad? Fejlődést eredményez akaratán kívül a saját jellemünkben. A kölcsönösséget egyértelműnek veszem. Ha én elfogadom őt, rá ugyanolyan jó hatással bír.

Akinek nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk, aki nem fogad el így, ilyennek, az kalibrál. A kalibráció nem az egyenrangú felek kölcsönös megbecsüléséről szól, hanem az uralkodásról. Az uralkodás a saját kisebbrendűségének elfedésére, a saját fájdalmainak az elrejtésére szolgál. Ha nem fogad el, azaz azt akarja, hogy megváltozzak, számomra azt közvetíti, hogy nem vagyok elég jó, aki nem érzi elég jónak magát, mégis hogyan lenne képes bármilyen fejlődésre, hisz nem elég jó hozzá.

A bizalom szintén a fejlődést támogatja. Ha mellettem olyan ember van, mint társam, aki hisz bennem, megbízik a képességeimben, olyan energiákkal táplál, ami megtöbbszörözi az én saját bizalmamat önmagam felé. Lásd új vállalkozást akarok indítani, nyilván tele félelemmel. Ha a társ bízik a képességeimben, nekem megerősödik az önbizalmam, és ha még új projekt gyanánt beszélünk is róla, képes a kapcsolatot is felpezsdíteni. Az önbizalom segítségével könnyebben vesszük az akadályokat, nem engedjük be azokat a félelmeket, amik megakadályoznak a cselekvésben.

De, ha Ő nem bízik bennem, még azt a kevés önbizalmat is képes elvenni, ami van. Olyan ez, mintha egy mély szakadékból akarnál kimászni kapaszkodó nélkül. Nem kellenek hozzá szavak, az energiát mindenki érzékeli, csak nem tudatosan. Ott vannak a bizalmatlanság érzései az aurájában, ami közvetlen közel van a másik emberhez. Szexualitás eredménye a teljes összeolvadás, így minden érzés átadásra kerül. Akarva, akaratlanul hatunk egymásra. A kimondott, vagy ki nem mondott szavak energetikája pallosként lebeg a fejünk felett.

Bizalom és elfogadás, aki jó párkapcsolatot akar, az vizsgálja felül, hogy megvan-e legalább ez a két tartópillér a jellemében. Ha csak egyik is hiányzik, kezdje felépíteni önmagában. Az ember boldogságra hivatott, azonban az eléréséért tenni kell. Önmagunkon, hozzáállásunkon tudunk változtatni, amit sohasem késő megtenni.