Az empátiát mindenki gyakorolja több kevesebb sikerrel, de milyen ember az empata és milyen vele párkapcsolatban élni, ezt már kevesebben látják át.

Az empatának nem jelent gondot beleélni magát a másik ember érzelemvilágába, gondolataiba, szó szerint érzi azt, amit a másik ember, legyen ez pozitív, vagy negatív élmény. Nyitott a környezetére, elfogadó, és segítő szándéka jól kivehető. A beszélgetések során azonosul a másikkal, így azon túl, hogy tökéletesen átérzi a helyzetét, képes a hangulatát is átvenni.

De, hogy működik egy párkapcsolatban? Gondoskodó, együttérző, segítőkész, megértő. Ha eljut addig, hogy párkapcsolata legyen. De miért nehéz annak az embernek párra találni, aki magasfokú empátiával rendelkezik és érzelmi intelligenciája is kimagasló? Azonnal ráhangolódik a másikra, jó emberismerő, és megérzései sem hagyják cserben, így nagyon jól átlátja az emberekben rejlő negatív hatásokat, érzi, mit miért tesz a másik, így van elegendő tapasztalata ahhoz, hogy tudja a másik szándékát. Ez vezet a bizalmatlansághoz, ami távolságtartásban nyilvánul meg. Ha valakinek sikerül bizalmat ébresztenie, nyitottá válik. Ez a nyitottság elegendő ahhoz, hogy azokat a félelmeket, amik a másikban frusztrációs csomagokban vannak jelen, azonnal átvegye, és ő maga is produkálja, azaz félelmekkel töltse el.

Mély érzései vannak, szeretni is mélyen szeret. Ha a bizalmába kerültél, biztos lehetsz a szenvedélyében az érzelmei mélységében, azonban ne akarj visszaélni ezzel, mert ha lezár, teljesen elfordul, hisz fájdalmában is mély érzésű.

Ha a párkapcsolat kialakul, úgy gondolnánk, hogy teljesen idillikus körülmények adódnak a boldogsághoz, azonban ez csak részben igaz. Ha együtt élünk valakivel, aki átveszi az érzéseinket, akkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy nem csak a boldog, szerelmes hangulatunkat fogja hatványozni, de a rosszat is. Megérzi a feszültséget, a dühöt, a haragot, és reagálni fog rá. Vár otthon egy kis angyalka, akihez, ha belépsz, megérzi a félelmedet, majd átveszi és ő kezd el félni. Te kicsit megnyugszol, ő zaklatott lesz. Neki kell sok esetben feldolgozni azt, amit Te hazavittél hozzá. Ez az oka annak, hogy szeret visszavonulni, elgondolkodni, a saját érzelmeiben elmerülni kicsit, így erre időt kell adni számára.   

Nem könnyű, ha tudjuk, olyan emberrel élünk, aki azt is érzi, amit nem mondunk el, ráadásul minden apró részletet megfigyel, kielemez, érzelmekre, testtartásokra való tekintettel is, sőt előre lát olyan dolgokat, amik csak a jövőben fognak bekövetkezni. Márpedig az empata így cselekszik. Jók a megérzései, megfigyelései és tisztában van az értékeivel. A számára méltatlan párkapcsolatból, ami mérgező, nem pozitív végkifejletű, előbb-utóbb távozik, hisz kellemetlennek, hozzá nem valónak találja. Van erre is nem kevés esélye, hisz másokat sokszor önmaga elé helyez. Ez esetben elmondható, hogy ha kihasználják, visszaélnek jóindulatával, segítő szándékával, egyszerűen feláll és tovább lép.

Ha igazi párra lel, aki elfogadja a szükségszerű visszavonulásokat, a tömegtől való távolságtartását, segítő szándékát másokon, a hangulatváltozásokat, ami az átvett érzelmek miatt adódik, és képes feldolgozni, hogy szavak nélkül is megérti valaki, aki egyszerűen tudja mit érez, igazi kincs lehet a kapcsolatában. Elfogadó, mélyen szerető, együttérző, és arra törekszik, hogy elégedett legyen. A felmerülő problémák megoldására sokféle megoldást térképez, és a legjobbat választja ki.

Nyilván nem könnyű együtt élni valakivel, aki egyszerűen tudja azt, amit a másik csak gondol, megérzi a jót és a rosszat, ráadásul átvesz másoktól ilyen-olyan érzéseket, amit aztán saját magán kell ledolgoznia. Sőt nagyon nehéz, amikor negatív érzésekkel bombázzák, akár utálattal, és ezt ezer kilométerről is megérzi, ami ki is billenti az egyensúlyából, viszont cserébe olyan sok pozitív és mély érzést kap, annyi együttérzést, amiről egész életében csak álmodozott.