Az EGO, mint én, aki mindenkinél mindent jobban tud, összehasonlítja magát másokkal, majd önmagát győzelemben hozza ki adott helyzetekből. Büszke, hazug én. Ez az az EGO, amitől az ember menekülni próbál, és minél inkább rejtőzködik, annál hazugabb világba sodorja magát. Az álarc pedig az álszentség jelmeze lesz.

Nem tudom mennyire lehet ezt kikerülni, a mesterem egyszer azt mondta, hogy mindannyian átesünk ezen a folyamaton, megtapasztaljuk utunk során, milyen érzés. Én úgy gondolom, hogy amikor az EGO tombol, akkor azt nem veszi észre az ember, hisz azért tud tombolni, mert teret engedett neki és jól érzi magát benne. A tanulási folyamat része, és egy igazán fontos dolog, hisz általa tanuljuk meg az elfogadást.

Az EGO egy intelligens embernél ideig óráig működik, amikor felfedezheti, hogy kissé sablonos, öntelt, és túl sok energiát fektet abba, hogy bizonygassa elméleteit. Amikor sikerül ezzel szembenéznie, vagy egyáltalán felfedezni, megértenie a működését, megváltozik a hozzáállása. Nevetségesnek fogja találni ezeket a helyzeteket, és elgondolkodik. Nagyon szerencsés, ha meglátja másokban ezen tulajdonságokat, azaz tükröt tart elé az élet és képes arra, hogy levonja a tanulságokat.

A változás hozza meg a valós átállást, egy újabb személyiségfejlődést, melynek tükrében már nem önmaga fényezésével fog foglalkozni, hanem a másik ember elfogadásával. Óriási lépcső ez, hisz kulcsfogalom az ELFOGADÁS. Elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, elfogadom a társamat, barátaimat, embereket, ismerősöket, ismeretleneket olyannak amilyenek. Nem akarok feléjük helyezkedni, sőt alávalóbbnak sem látszani, egyszerűen ott akkor, abban a helyzetben elfogadom őt a magam egyszerűségével.

Ha elfogadom, az azt jelenti, hogy nem akarom megváltoztatni, nem akarom a képemre formálni, egyszerűen ÚGY SZERETEM AHOGY VAN. Itt szűnik meg a harag, a düh, hisz nincs miért. Ha elfogadom a döntését, gondolatait, egyszerűen azt mondom, hogy nem értek veled egyet, rosszul esik, hogy…, de én magam már nem megyek bele az EGO játszmájába, és nem kívánok vitákat, veszekedéseket, és nem erőszakolom az én elképzelésemet, hisz tudom jól, amit én látok, az nem ugyanaz, mint amit ő lát.

Emberek vagyunk, tanulunk, fejlődünk. Az EGO egy cuki bestia, aki képes itt-ott feltörni az életünkben. Ha helyes önismerettel rendelkezünk, észre fogjuk venni mik azok a helyzetek, amikor az EGO működésbe lépne, és minden áron teret akar magának. Ezekben a helyzetekben elég, ha végig gondoljuk, ki az aki vezet? Én vagy az EGO?

Nahalka Noémi Meditátor