A holisztikus szemlélet az első tanítás, amit a természetgyógyászati képzéseken oktatnak, az embert egészében vizsgáljuk, minden mindenre hatással van, de vajon tudjuk-e azt, hogy mi minden realizálódik következményként az életünkre?

Elfogadott tény, hogy a pocaklakó babák igen sok mindent érzékelnek abból, ami az édesanyjukkal történik, sőt a hatásai is érvényesülnek születés után. Természetesen ebből a gyermek számára nem marad meg semmi tudatos szinten, csupán az eredmény megjelenése okozhat problémát. A kérdés a hogyan?

Ha vizsgálódunk, felmerülnek olyan problémák, amik egész családokat érintenek, lásd minden unokatestvér terhességénél problémák adódnak, vagy a házasságok válással végződnek a rokoni körben, egész véletlenül ugyanabban a generációban. Tovább kutatva megszületik a gondolat, hogy a felmerült probléma visszavezethető egy adott ősköz, lásd dédapa, nagymama. De mégis mi közünk nekünk hozzá és hogyan tudná átörökíteni nekünk?

Gyerekkorunk traumái hatással vannak ránk. Amit ellenünk elkövettek, és sérelemként éltük meg, az elraktározódott a tudatalattinkban. Különböző terápiákon próbáljuk megérteni, hogy miért nem tudjuk befogadni a szeretetet, miért megyünk bele olyan kapcsolatokba, ami egyértelműen alárendelt viszony, esetleg bántalmazásokat élünk meg, és mindehhez nagyon jó partnerek vagyunk. Visszakutatjuk, megértjük és feldolgozzuk. Megértjük, hogy a tudatalattink elraktározta a rossz emlékeket, aminek a hatására így vagy úgy reagálunk a jelen életszakaszunkban.

Amivel már kevesebbet foglalkozunk, hogy nem csupán a saját életünkre van hatással. Az auránkban megjelenő mezőtorzulás képes olyan erősséggel beleíródni a tudattalanunkba, hogy akaratlanul átadjuk magát a programot a gyermekeinknek. Lásd. akarata ellenére hozzáment a nagymama a nagypapához, terhes lett, a várandósság idején folyamatosan negatív érzéseket táplált a férfi iránt. Kislánya született, aki az anyja aurájában élve átvette a tudat alatti gyűlöletet a férfiak irányába. Miután felnőtt sorra párkapcsolati kudarcok érték, hisz azokkal a férfiakkal, akiket az élet az útjába sodort képtelen volt normális kapcsolatot kialakítani. Mi is hiányzott az életéből? A szeretet, amit nem tudott befogadni, hisz folyton megjelent a tudatalattijában az érzés, hogy gyűlöli a férfiakat. Nem tudatos, tehát még csak a gondolata sem merült fel benne, de megjelent a gyűlölete az aurájában, ami energia, az energiát érzékeli a másik ember és ennek megfelelően fog cselekedni. Ha azt érezzük, hogy nem kedvelnek, nem fogjuk a társaságát keresni a másiknak. Feltételezhetjük, hogy a nagymama nem csak egy, hanem 3 gyermeknek adott életet, akik magukban hordozzák az energiákat, ha nekik is született 2-3 gyermekük, elmondhatjuk, hogy unokatestvérek viszonylatában a mai korban megjelent a jelenség, hogy nem találnak párt maguknak, sorra elválnak, boldogtalanok. Nem értik, nem tudják az okokat, de feltűnt a probléma.

A közös nevező a kiindulópont a sérelem, amire haraggal reagál az ember, amit ha befelé fordít, önmagát kezdi el pusztítani, hozzáteszem, hogy amennyiben a másik ellen fordítja, akkor is negatív energiaként tér vissza a másik embertől. A gondom nekem azzal van, hogy olyan embereknek a sérelmei jelennek meg a leszármazottakon, akik nem tehetnek a dühről, további probléma, hogy nem tudhatnak az okokról. Lásd megjelent a probléma és csak tapogatózik mindenki. Vagy hagyja az egészet és hordozza tovább, szenved tőle, vagy megoldást keres. Nem könnyű, hisz meg kellene találni az ismeretlent, majd megérteni, és kitisztítani a lenyomatokat.

Azt hiszem, ez már egy másik cikk témája lehetne, itt és most talán elég annyi, hogy megértsük, őseink sérelmeit ugyanúgy magunkban hordozzuk, mint a sajátjainkat. Ezek a lenyomatok ugyanúgy feldolgozhatók, mint a saját traumáink, csak tenni kell érte. Ha nem magunkért, akkor a gyermekeinkért.

( Lazarev: Karmadiagnosztika könyve ihlette a gondolataimat, ajánlom figyelmetekbe.)